Paleolit Életmódmagazin 2014/4

795 Ft

Leírás

A lap tartalomjegyzéke

Cikkem előző részében a fogantatástól a születésig vezető utat kísérhettük végig. Arra igyekeztem rávilágítani, hogy gyermekeink későbbi egészségéért megfelelő táplálkozással és vitamin-, illetve ásványianyag-ellátottsággal már a vá­randósság ideje alatt rengeteget tehetünk. Ezúttal azt a kér­dést szeretném körüljárni, miképp tehető a szülés könnyebbé, fájdalom- és stresszmentesebbé. Korunk hagyományos or­vosi gyakorlata nagyon eltávolodott attól, ami evolúciósan optimális lenne, mi magunk azonban tehetünk a szülés természetesebb körülményeinek biztosításáért.

A rák mint népbetegség megállíthatatlanul terjed, miközben az újabb és újabb, egyre megfizethetetlenebb tumorellenes terápiák rendre kudarcot vallanak…

Az emberi test több millió éves evolúció terméke, de mivel nem egy kiváló mérnök tudatos és jól kivitelezett munkája, ne is vár­ juk, hogy tökéletes legyen. Hibákkal van tele, gondoljunk példá­ul szemünk vakfoltjára, ahol ténylegesen nem keletkezik kép, de agyunk kitölti ezt a rést. Egyszerű tények és kérdések alapoztak meg egy mára közel harmincéves tudományágat, az evolúciós orvoslást. 1 Mit és hogyan segíthet a mindennapi orvoslásban az evolúciós szemlélet? Egy egyszerű példán megpróbáljuk szem­ léltetni, milyen erősségei vannak ennek a gondolkodásnak.

A 19. századi gabonanemesítések újfajta glutént hoztak létre, amelya korábbi gabonafélék gluténjével szemben sok em­berben autoimmun folyamatokat indít el.  A 20. század során a gluténnel szoros kapcsolatba hozták az 1-es típusú diabé­teszt (a továbbiakban 1TD). Mivel az 1TD-ben szenvedők szá­ma folyamatosan nő, a nyugati táplálkozástudomány érthe­tő aggodalommal próbálja kideríteni, mi a baj a gluténnel.
Evolúciós nézőpontból azt mondhatnánk, ideje volna felis­merni, hogy amihez evolúciósan nem alkalmazkodtunk, az megbetegít. Ám a nyugati étrend nem egyszerűen szokás, hanem hatalmas gazdasági és politikai érdekek húzódnak meg mögötte. Ezért a nyugati étrend negatív hatásait egyszerűbbnek tűnik az étrend megváltoztatása helyett kerülő módszerekkel kivédeni. Ez nyilvánvalóan nem vezet megoldáshoz, de ennek felismeréséhez még sok idő szükségeltetik.

Az autoimmun betegségek a 19. században kezdtek szórvá­nyosan megjelenni, ám azóta egyre csak gyarapodik a diag­nosztikus kategóriák száma, évről-évre több ember szenved egy vagy több autoimmun betegségben. Mai környezetünk és életformánk alapvetően különbözik attól, amiben az emberi nem kifejlődött. Ahhoz, hogy meg tudjunk küzdeni az auto­immun betegségekkel, muszáj elszakadnunk a leegyszerűsítő szemlélettől, amely két tényezőre, az áteresztő bélszindrómá­ ra és az idegen fehérjékre vezet vissza mindent.

A paleolit életmód népszerűsödésével egyre többen tapasz­talják, hogy a természet rendjét követő étkezéssel megsza­badulhatnak különféle panaszaiktól: a táplálkozás azonban még nem minden!

Egy tökéletes világban nem lennének konditerm k, személyi edzők és edzéstervek, mert a normális, mindennapi tevékenysé­günk elegendő minőségi mozgást biztosítana számunkra, azon túl pedig nem lenne szükségünk semmi másra. A világ azonban nem tökéletes. Azéletünk biztonságos, viszont mozgásszegény, és csak azért akarunk fittek maradni, hogy vonzóbban nézzünk ki.

Ismerkedjünk meg a bő másfél éve paleózó erősemberrel, akivel edzés előtt beszélgettünk sportága sajátosságairól, céljairól, a paleóétrendhez való viszonyáról.

Sokan úgy gondolják, hogy a DNS-ünk mindent meghatá­roz, tehát, ha betegségre hajlamosító géneket örököltünk, akkor nincs mit tenni, az a sorsunk, hogy megbetegedjünk. Az utóbbi évek epigenetikai kutatásainak fényében azonban megdőlni látszik ez az elképzelés, mivel a környezeti felté­telek is jelentős hatással vannak a sejtjeinkre, így az étrend, a mozgás, sőt a szüleink életkörülményei is.

A C-vitamin hatásairól sok jót mondhatunk, de az már kevéssé ismert, hogy a C-vitaminnak igen magas vérszint esetén külön­leges hatásai vannak. Ezeket a különleges hatásokat a szoká­sos e-vitamin-tablettákkal nem lehet elérni, mert a C-vitamin felszívódása erősen korlátozott. Létezik azonban egy új tech­nológia, mely a tudomány és a természet összeházasításával a sejtekbe való közel 100%-os felszívódást tesz lehetővé.

Mikulás van is, meg nincs is. A gyerekeknek van, a felnőtteknek pedig már csak egy szép mese. Egészen odáig ilyen egyszerű a képlet, amíg azzal nem szembesülünk, hogy ha van Mikulás, akkor meddig van, s honnan lehet tudni, hogy már nincs. Egyál­ talán, tényleg olyan fontos ez a kérdés?