Főoldal » Paleo és háziállataink » Dr. Molnár Zsolt: Tápokon hízó daganatok?!

Dr. Molnár Zsolt: Tápokon hízó daganatok?!

Kedvenceink igen gyakran daganatos elváltozásoktól szenvednek, pont ugyanúgy, mint a gazdáik. A természeti emberek, akik hagyományaiknak megfelelően élnek és táplálkoznak, illetve a vadon élő állatok nagyon ritkán betegszenek meg ilyen nyavalyában. Ez a rövid összefoglaló ennek a kérdésnek jár utána.

Daganatos állatok gazdájától sokszor hallom azt a kérdést, hogy mi az oka a bajnak, miért betegedett meg a cicájuk, kutyájuk vagy éppen görényük.

Minden gerinces szervezete sejtekből áll, amelyekben további pici részeket lehet megkülönböztetni. Az örökítőanyag (DNS) is többnyire egy zárt, hártyával körbevett gömbben helyezkedik el. Azt is tudjuk, hogy egyes sejtek nagyon hosszú ideig működnek, míg mások roppant gyorsan elhasználódnak, és cserélődnek. Tehát kell lennie egy olyan mechanizmusnak, amely pótolja a veszteséget. Persze logikus, hogy egy sérülés esetén is regenerálódnia kell az adott területnek, amihez új sejtekre van szükség. A folyamat szigorú szabályozottságára utal, hogy a bőrön keletkezett lyuk helyén nem egy másik fej fog fejlődni.

Mi irányítja ezeket a csodálatosan precíz mechanizmusokat? A sejtekben lévő örökítőanyag és a környezet együttesen. Abban az esetben, ha nincs sérülés a bőrben, a hámszövet nem osztódik, csak annyira, hogy a felületi réteget visszapótolja. A bél és más szervek esetében is így van ez.

Egy kifejlett emlős szervezetét kb. 200-féle sejt építi fel. A genetikai anyag a megtermékenyített petesejtből származik, hiszen az egész test ebből fejlődik ki. Azt, hogy a kedvenceinknek, illetve nekünk nem csak agyunk vagy májunk van, a környezeti tényezőknek köszönhetjük. A sejtek genetikai anyagának működését tehát külső jelek irányítják.

Mit nevezünk környezeti tényezőnek? Minden, a sejt életét érintő és befolyásoló információt – amelyekre többnyire még reagálnia is kell. Ilyen a hőmérséklet, az oxigén, vagy éppen a táplálék minősége és mennyisége stb. Észszerűnek tűnik, hogy amikor egy sejt a beépített védekezőmechanizmusok ellenére a daganatokra jellemző „kontrollálatlan szaporodásba” kezd, akkor ennek okát is a külső tényezők drasztikus átalakulásában keressük. A szakemberek, kutatók rettenetesen sok munkával és vizsgálattal megállapították, hogy az örökítőanyagban minimum négy-hat sérülésnek (mutáció) kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az osztódás fékjei megszűnjenek. Természetesen az is előfordulhat, hogy a DNS-ben történő ötven-száz változás sem okoz daganatos burjánzást.

Mik ezek az örökítőanyagban bekövetkezett sérülések? A mutációk a DNS megkettőződésekor (osztódás) kialakuló másolási hibák: egy-egy, a géneket felépítő alegység (bázis) kiesése, megváltozása, megfordulása stb. Nagyobb örökítőanyag-darabokkal is előfordulhatnak hasonló problémák. Sőt, lehetséges az is, hogy egyes génkópiák száma szelektíven növekszik vagy csökken. Az előidéző okok között szerepelnek fizikai, kémiai hatások, sugárzások, fertőzések stb.

Az egy-egy fehérje előállításáért felelős DNS-szakaszt génnek nevezzük, melynek az egyik sejtfajtában működnie kell, míg a másikban nem. A szabályozás többféle úton történik, vagy a DNS megfelelő szakaszára kerülnek apró jelek, vagy azokra a fehérjékre „ragasztódnak” molekulák, amelyekre az örökítőanyag feltekeredik (DNS-metilációs, hisztonacetilációs stb. mintázatok). Ezek a változások lehetnek véglegesek, vagy visszaalakíthatók. A befolyásoló hatások közül pedig az egyik legfontosabb (környezeti tényező) a táplálék és az általa a szervezetbe kerülő molekulák halmaza.

Összefoglalva: A sejtek korlátlan osztódásához az örökítőanyagban sérüléseknek kell keletkeznie, vagy ép DNS mellett a gének működésének kell megváltoznia.

Az evolúció során a kedvenceink ősei folyamatosan alkalmazkodtak a környezeti tényezőkhöz, igyekeztek olyan géneket megőrizni, amelyek különböző körülmények között is a hasznukra voltak. A ragadozók a zsákmányállatok nyers fogyasztásához alkalmazkodtak, a növényevők pedig a növényekkel való táplálkozáshoz. A hirtelen környezeti változás, legyen az a hőmérséklet csökkenése vagy egyes táplálékállatok eltűnése, fajok sokaságát pusztította ki. Az evolúció csak a lassú változások esetén képes segítséget nyújtani az alkalmazkodáshoz. Ekkor jött az ember: megalkotta a mezőgazdaságot, kiemelve a növények közül a búzaféléket és a hüvelyeseket. Alig telt el tízezer év, s tápot gyárt leghűségesebb ragadozó kedvencének, a kutyának, majd a macskáknak és a görényeknek is – főleg növényekből… mert az hozza a hasznot.

Jó tápot azonban nem lehet összeállítani. Aki felháborodott ezen, az is olvassa tovább, bármilyen kényelmes zacskóból vagy éppen dobozból etetni a kedvencet. A ragadozók tápláléka akkor lenne optimálisan összeállítva, ha a konzervből nyúl vagy éppen egér pattanna elő, amit el kéne kapni, és elfogyasztani. A kedvenceink génjei akkor működnek jól, ha zsákmányállatot kapnak nyersen. A táp ezzel szemben hőkezelt, mindenféle tartósítószerrel, aromával, állagjavítóval összekutyult, főleg növényi alapanyagokból álló valami. Ezt a kutya, a görény vagy a macska szervezete nem képes elviselni. Most térjünk rá, miért hízik a daganat a tápokon!

A tartósítás a legtöbbször hőkezeléssel jár. Amikor a fehérjék, zsírok és szénhidrátok egyvelegét megsütik vagy éppen megfőzik, akkor a szervezetre káros anyagok keletkeznek. A vizsgálatok eddig úgy 2000-féle molekulát azonosítottak, de sajnos azt még nem tudjuk mindegyikről, milyen betegségeket okoznak. Meg kell jegyezni, hogy mostanában egyes, tápokba kerülő, eddig „tökéletesen biztonságos” aromákról, állagjavítókról, stabilizátorokról is furcsa dolgok derültek ki (némelyiket meggyanúsították azzal, hogy elősegíti a daganatok kialakulását). A búzafélékből, hüvelyesekből származó fehérjék – amelyeket oly gyakran használnak fel olcsóságuk miatt a kedvenc ragadozóink táplálékába – folyamatos krónikus gyulladást idéznek elő a szervezetben, ami szintén hajlamosítja a sejteket arra, hogy kontrollálatlan osztódásba kezdjenek.

A sok omega-6 zsírsav sem az egészség záloga, ugyanis beépül a sejtmembránokba, és beavatkozik az anyagcserébe. A növényi magokon megtelepedő gombák toxinjairól (aflatoxin stb.) már ne is beszéljünk. Tehát nagyon is valószínű, hogy a táp sok daganatkeltő anyagot juttat a kedvencünkbe. A sejtek DNS-ében bekövetkező változások nem okoznak látható problémát egészen addig, míg az osztódást akár egyetlen fék is korlátok között tartja. Az örökítőanyagban bekövetkező mutációk és a felrakódott fölösleges kis jelek (megváltozott metilációs mintázat, hisztonacetiláció stb.) az osztódáskor az utódnak továbbadódnak. Hány fék tartja még a gyeplőt egyik vagy másik sejtben? Ki tudja?! Ráadásul több milliárd a sejtek száma egy-egy kedvencben.

Térjünk át a másik, tápokkal kapcsolatos problémára: a gyorsan felszívódó szénhidrátokra!

A legújabb vizsgálatok szerint a megemelkedett vércukorszint olyan folyamatokat indít el, amelyek segítik a sérült örökítőanyaggal rendelkező sejtek életben maradását, vagyis a korlátlan szaporodást gátló fékeket gyengítik (vannak tudósok, akik egyenesen azt állítják, hogy a cukor daganatos folyamatokat generál). A szénhidrátokból, akár gyorsan, akár lassan felszívódóak, glükóz (vércukor) lesz. Otto Warburg már az 1920-as évek vége felé bebizonyította, hogy a daganatok fejlődése attól függ, mennyi vércukor áll az osztódó sejtek rendelkezésére. A rákos elváltozások valósággal habzsolják a glükózt. A korlátlanul osztódó sejteknek abból a tulajdonságából, hogy milyen gyorsan használják fel a vércukrot, még a betegség rosszindulatúságára és a várható életidőre is lehet következtetni. Minél több a szénhidrát a táplálékban, annál gyorsabb a sejtosztódás.

A magas vagy az etetés után meg-megugró vércukorszint komoly mennyiségű inzulint igényel. Ez a hormon a sejtek életben maradását, a tápanyagok raktározását is támogatja. A daganatok kimondottan jól fejlődnek, ha sok a vérben keringő inzulin (hiperinzulinizmus).

A tápok harmadik nagy hibája, hogy hiányt, illetve többletet generálnak egyes alkotóelemeikből. Általában az olcsóbbakból több, a drágábbakból kevesebb kerül a kedvenc táplálékába, arról már nem is beszélve, hogy néha olyan vegyületek formájában, amelyek alig hasznosulnak. Márpedig a D-, a K2-vitaminnak, a cinknek, a magnéziumnak, káliumnak (stb.) daganatellenes hatása van. Amennyiben alacsonnyá válik a szintjük a szervezetben, növekszik a daganatos elváltozások valószínűsége. Aki úgy gondolja, egy táppal etetett kedvenc esetében hiányok biztos nem fordulhatnak elő, annak a kutyákon végzett vizsgálataim eredményére hívnám fel a figyelmét: 142 különböző konzervvel, szárazeledellel táplált egyed vérének ellenőriztettük laboratóriumban a D-vitamin-szintjét. Az eredmény igazán magáért beszél, mert egyetlen kutyánál sem érte el a normális tartományt, mind alatta volt.

Beszélhetnénk még a nem megfelelő omega-3-mennyiségről a daganatokkal kapcsolatban és rengeteg más dologról, de nincs értelme.

Azt azonban még fontos megemlíteni a gazdiknak, hogy a folyamatos táplálékbőség is hozzájárul az észlelt rákos elváltozások nagy számához. (Kísérletek alapján elmondható, hogy daganatos problémák kalóriacsökkentett táplálkozás esetén nem, vagy lényegesen ritkábban alakulnak ki még arra hajlamos egyedeknél is.)

A leírtak alapján egyértelmű (számomra), hogy a tápok a hőkezelés, a magas szénhidráttartalom, valamint a hiányt vagy többletet adó ásványianyag- és vitaminellátottság miatt nagy valószínűséggel nemcsak okai, hanem táplálói is a rákos elváltozásoknak.

A megoldást a természetben élő legközelebbi rokon állatfaj táplálkozása mutatja meg, mert valami hasonlót kellene megvalósítanunk a kedvenceink esetében is. Az erdő fái között élő farkas, vadmacska, avagy görény ugyanis igen ritkán lesz daganatos (igaz, le kell mondania a tápról).

Szerzőnk: Dr. Molnár Zsolt

Dr. Molnár Zsolt

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás