Főoldal » Evolúciós pszichológia » Kocsis Richárd: Paleo motiváció, avagy Maslow piramisának evolúciós újragondolása

Kocsis Richárd: Paleo motiváció, avagy Maslow piramisának evolúciós újragondolása

Barátaimat, ismerőseimet gyakran zaklatom olyan kérdésekkel, amelyek elsőre megdöbbentik őket, majd utána legtöbbször egy jó kis beszélgetés kerekedik a felvetésükből. Miért kelnek fel reggelenként, mi motiválja őket, hogy munkába menjenek, milyen céljaik vannak az életükben, és mi szerintük az életük értelme?

A válaszok széles skálát fednek le az életkortól, a beszélgetőtárs nemétől, foglalkozásától stb. függően: sokan a gyermekeikért, azok jövőjéért, családjuk biztonságáért, baráti kapcsolataikért, önmaguk megvalósításáért, új dolgok kipróbálásáért érzik érdemesnek a mindennapok harcát. A beszélgetések során ott lebeg felettünk egy úriember, Maslow és az ő motivációs piramisa. A válaszok mintha ezt visszhangoznák, annyira beleégett a kultúránk szövedékébe, hogy nagyon nehéz lesz onnan kimozdítani.

Maslow piramisa

1943-ban jelent meg először Maslow1 elképzelése az embert mozgató motivációs hajtóerőkről és azok rendszeréről, működéséről. Ha valakit ma megkérdeznek a motivációról vagy arról, mit tud erről a témáról, akkor bizony ez a piramisszerkezetű ábra ugrik be legelsőre, még akkor is, ha nem képes pontosan felidézni, mik is szerepelnek az ábrán. Az összes pszichológiával foglalkozó tankönyvben, szövegkönyvekben találkozhatunk vele, annyira megfogta az elménket a maga egyszerűségével, áttekinthetőségével, hogy nagyon nehéz az újragondolás: tényleg ezek azok az erők, amelyek minden egyes viselkedésünk mögött kitapinthatóak?

A Maslow-féle modell egymásra épülő, ugyanakkor egymástól független hajtóerők hierarchikus elrendezése. A fiziológiai szükségletek alapozzák meg a piramist: a levegő, az étel, az ital és – talán meglepő lehet – a szex is. Az e fölötti szinten a biztonsági szükségletek, a védelem, majd a szeretet, az összetartozás, a csoporthoz tartozás igénye következik, utána az önbecsülés, a piramis csúcsán pedig az önmegvalósítás. Sok, első pillantásra megfoghatatlan dolog szerepel az ábrán, minél feljebb haladunk, annál elvontabbak. Az ábra legmeghatározóbb vonása a mozgatóerők egymás fölé- és alárendelése. A felsőbb szintekkel akkor kezdünk foglalkozni, ha az alsó szintek igényei teljesültek. Ez az úgynevezett kognitív sorrend. Az ábra ugyanakkor egy fejlődési sorrendet is leír, hiszen a gyermekek a megszületésük után az alsó szinteken mozognak, a többi szint csak fejlődésükkel kapcsolódik be. Az elképzelés első komoly hibája is itt gyökerezik: az említett két sorrend nincsen és nem is állhat összhangban olyan egyszerűen, mint amit az ábra sugall. A kognitív sorrend egy dinamikus változó, ami egy a környezet kihívásaira azonnal reagáló rendszert takar, a fejlődési sorrend viszont kevésbé térhet le arról a számára kijelölt útról, amit a természettől kaptunk.2



Most, hogy megismerkedtünk a kiindulási alappal, lássuk, hogyan tudjuk a fenti piramist úgy átalakítani az evolúciós gondolkodás eszközeivel, hogy a valós életet tükrözze, és ne egy elrugaszkodott elképzelést arról, hogyan is működik az ember.

Funkcionális elemzés

Széles körűen értelmezve minden célorientált viselkedésünket a természetes szelekció, az evolúció hozhatta létre. Minden problémával, amivel elég sokszor találkoztunk a múltban, különálló agyi struktúrák, motivációs rendszerek foglalkoznak: ilyen például a szaporodás, a megfelelő partner megtalálása, a túlélés, de a szövetségek, kapcsolatok kialakítása vagy a fenyegetések észlelése és kezelése is ide tartozik. A madarak különböző és gyakran egymással nem kompatibilis memóriarendszerekkel rendelkeznek a fajuk énekéről, az ételforrások elhelyezkedéséről vagy azokról az ételekről, amelyek mérgezőek a számukra.3

Az evolúciós célok, hajtóerők helyet kaptak a maslow-i piramisban, de a háttérbe szorulnak, és túlontúl nagy hangsúlyt kapnak olyan képzelt hajtóerők, amelyek valójában csak összetevőjét képezik a központi, fő mozgatóerőnek, a szaporodásnak. A maslow-i elgondolásban a szexuális motiváció mint alapvető szükséglet a fiziológiai szintre kényszerült. Az önmegvalósítás pedig a piramis csúcsán foglalja el kitüntetett helyét, holott, mint látni fogjuk, ez is csupán egy kis szelete a szaporodásért folytatott küzdelemnek. Az állatvilágban nagyon egyszerű motivációs piramist rajzolhatunk fel: a szomatikus, jelen esetben a fiziológiai szükségletek adják az alapot, a reprodukciós, szaporodási igények helyezkednek el középen, és a szülői gondoskodás, a kölykök ellátása a piramis tetején.4 Persze csak abban az esetben, ha mindenképpen piramis formában gondolkodunk. Egy kicsit átalakítottam az ábrát:

 

Ne felejtsük el, hogy testünk csupán a genetikai anyagunk továbbadásának kulcsszereplője, nem él örökké, legalábbis a jelenlegi technológiák mellett, ezért új testeket kell építenie, amihez megfelelő társat kell találni, azzal szaporodni, és az utódokat felnevelni. Ennyi, nem több. Richard Dawkins Az önző génje5 1976-ban jelent meg először, és alapjaiban változtatta meg az egész biológiát: a gén került a középpontba, ez lett minden megfigyelhető állati viselkedés és fizikai tulajdonság alfája és omegája. Minden kizárólag a gének terjedéséről szól. Az emberi világ vonatkozásában ez sokáig elképzelhetetlen volt, hiszen rengeteg olyan tulajdonságunk van, ami nem illik a képbe. Verseket írunk, csodálatos festményeket festünk, elképesztő zenéket játszunk, és bonyolult érzéseink vannak. Ezek nem lehetnek a gének terjedésének eszközei, semmi közük a szaporodáshoz – vagy mégis?

A fenti elképzelés megdöntésére két irányból indultak meg kutatások: egyrészt a kizárólag emberinek tartott viselkedéseink, az eszközkészítés, előrelátás, manipuláció, kooperáció stb. alaposabb tanulmányozása után kiderült, hogy az állatvilágban elterjedt, sokáig nem vizsgált jelenségekről van szó. Másrészt a művészeteket vették górcső alá. Az igaz, hogy ezek a viselkedések egyértelműen csak a mi fajunkat jellemzik, de ahogy a G. Miller kitűnő könyvéből, A párválasztó agyból6 kiderül, mind a szaporodásunkat segítik: a férfiak eszközei arra, hogy a kreativitásukat, és azon keresztül a génjeiket reklámozzák.

Nagyon emberi dolgok, de pusztán a gének terjedésének eszközei. R. Dunbar említi,7 hogy egyik tanítványával megvizsgálták a középkori, híres zeneszerzők életét és munkásságát, és azt sikerült kideríteniük, hogy a házasságuk előtt rendkívüli módon aktívak és kreatívak voltak, de amint elnyerték az áhított nő kezét, azonnal csökkent a – művészi – termékenységük. Érdekes, hogy amikor egy részük elvált a feleségétől, akkor ismét kreatívabbá váltak, és többet alkottak, egészen a következő nő megjelenéséig.

Az evolúciós motivációs rendszer

A maslow-i elemeket és saját, egyedi céljainkat mind elhelyezhetjük ezen az újragondolt ábrán. Az írásom keretei nem engedik meg, hogy teljes részletességben kifejthessem az elgondolásomat, de a rendszer egy részletéről még ejtenék egy szót. A férfiak és nők természetesen eltérő szükségletekkel, igényekkel és motivációval bírnak, de a két nem ábrájának azonos az alapszerkezete, legföljebb az arányok mások. Az alsó szeletek nagysága meghatározza, hogy a felsőbb szinten mennyi energiát, időt fektet a férfi vagy a nő az adott viselkedésébe. A nők életében az utódok nevelése és az ehhez kapcsolódó tevékenységek kerülnek előtérbe, míg a férfiak inkább a szaporodással szeretnek foglalkozni, kevésbé a gyermekeik felnevelésével és támogatásukkal.8Mielőtt bármilyen negatív jelzőkkel illetnénk a disznó férfiakat, hangsúlyoznám, hogy nem tudatos döntésekről van szó; ezekkel tiszta és elméleti formában ritkán szembesülünk.

Nem túlzottan felemelő érzés annak tudata, hogy az emberi faj az állatvilág tagja, és hiába nagyfokú intelligenciánk, mégis ősi ösztönök dolgoznak bennünk: a génjeink terjesztése, a szaporodás a végső és egyetlen célja életünknek. A helyzet a klasszikus mesére hasonlít, amelyben három vak tapogat egy elefántot: aki az ormányát fogja, hosszúnak, aki a fülét, laposnak, aki a lábát, oszlopszerűnek képzeli. Beszélhettünk önmegvalósításról, szeretetről vagy éppen önbecsülésről mint az embert mozgató késztetésekről, de mind mögött a gének terjesztése, a szaporodás bújik meg, mint egyetlen és végső ok.

Szakirodalmi hivatkozások

  1.  Maslow A.H.: A theory of human motivation Psychological Review 370-396. 1943.
  2. Kenrick D.T. et al: Renovating the pyramide of needs: Contemporary extensisons built upon ancient foundations Perspectives on Psychological Science 292-314.2010.
  3. Sherry D.F. et al: The evolution of multiple memory system Psychological Review 439-454. 1987.
  4. Stearn S.: Life history tactics: A review of the ideas Quarterly Review of biology 3-47. 1976.
  5. Richard Dawkins: Az önző gén Kossuth Kiadó zRt. 2005.
  6. Miller G.: A párválasztó agy Typotex Kiadó, 2006.
  7. Dunbar R.: How Many Friends Does One Person Need?: Dunbar’s Number and Other Evolutionary Quirks Harvard University Press 2010.
  8. Szendi Gábor: A férfi hanyatlása és bukása Jaffa 2016.



Szerzőnk: Kocsis Richárd

Kocsis Richárd

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás