Főoldal » Életmód » Mörk Leonóra: Mit tehetünk az ételpazarlás ellen?

Mörk Leonóra: Mit tehetünk az ételpazarlás ellen?

Évente több mint 1 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe világszerte. A globális mezőgazdaság által felhasznált ivóvíz 24 százalékát olyan termények előállítására használják, amelyeket soha senki nem fog megenni. A szakemberek szerint, ha az ételpazarlás egy ország lenne, akkor az Egyesült Államok és Kína után ennek az országnak volna a legnagyobb az ökológiai lábnyoma. Az Egyesült Államokban a szemétbe dobott hulladék első számú összetevője az élelmiszer. Mindez önmagában nézve is szomorú, de még tragikusabb, ha meggondoljuk, hogy a Föld lakói közül 1,3 milliárd alultáplált. A megdöbbentő adatok láttán számos kezdeményezés indult a világ legkülönbözőbb pontjain azzal a céllal, hogy csökkentsék az ételpazarlást.

Összeszámoltam, csak a múlt hét során a következő ennivalókat dobtam ki: fél zacskó megrohadt rukkolasaláta, egy megpenészedett biocitrom, két kőkeményre száradt császárzsemle, három darab, hetek óta a hűtőben tengődő rostos mandarin, és egy befőttesüvegnyi paradicsomleves, amely a vasárnapi ebédből maradt, de végül senkinek nem akaródzott megennie. Ezzel sajnálatos módon magam is alátámasztottam a dán aktivista, Selina Juul állításának igazságát, aki szerint a fogyasztók a legnagyobb ételpazarlók. „Aki elpazarolja az ételt, az nem tiszteli a természetet, a társadalmat, az embereket, akik előállítják az ennivalót, az állatokat, és nem tiszteli mások idejét, sem a saját pénzét” – fogalmaz a dán Stop Spild Af Mad (Állítsátok meg az ételpazarlást!) elnevezésű szervezet 37 éves alapítója, akinek köszönhetően Dániában az elmúlt öt év során 25 százalékkal csökkent a veszendőbe ment élelem mennyisége. A skandináv ország ezzel Európa egyik vezető államává vált ezen a területen.

A magányos banán

Tennivaló pedig akad bőven, hiszen a magyar Élelmiszerbank honlapján olvasható adatok szerint a világon évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy kárba. Az Egyesült Államokban évente 34 millió tonna, az Európai Unió országaiban 90 millió tonna ennivaló kerül a szemétbe, annyi, amennyiből a világ összes, körülbelül 1 milliárd éhes embere jóllakhatna. Bolygónk lakói közül ugyanis minden hetedik éhesen fekszik le esténként. A moszkvai születésű, 13 éves korában Dániába került Selina Juult is az indította el az útján, hogy sokkolta a szupermarketekben kapható, majd megsemmisített ennivaló mennyisége. „Olyan országban születtem, ahol élelmiszerhiány volt, ahol összeomlott az infrastruktúra, a kommunizmus, és ahol nem lehettünk biztosak benne, hogy jut-e eledel az asztalunkra” – nyilatkozta a BBC-nek. Elsősorban az általa létrehozott szervezetnek köszönhető, hogy az élelmiszerpazarlás elleni küzdelem a dánok figyelmének középpontjába került, és öt év alatt alapvetően megváltozott az ország lakóinak hozzáállása a kérdéshez.

Selina Juul nagy sikerei között könyvelte el, amikor meg tudta győzni Dánia legnagyobb, alacsony árairól híres szupermarket-hálózatát, a REMA 1000-t, hogy ne nagy tételekben, hanem egyesével árulja leértékelt termékeit, ezzel is csökkentve a veszendőbe menő ennivaló mennyiségét. A cégnél addig naponta 80-100 darab banánt kellett kidobni, amikor azonban az áruházban megjelentek a banánok mellett a „Vigyél magaddal, szingli vagyok!” feliratú táblák, a veszteség 90 százalékkal csökkent.

A skandináv országban nem ez az egyetlen kezdeményezés: tavaly például Koppenhágában egy jótékonysági szervezet Wefood néven megnyitotta az első olyan, élelmiszer-fölösleget kínáló szupermarketet, ahol a hagyományos ábécéknél 30-50 százalékkal olcsóbban árusítják a termékeket. Az üzletben kapható tartós élelmiszerek lejárt szavatosságúak, ettől azonban emberi fogyasztásra még tökéletesen alkalmasak. Az árukészlet termelők, kereskedelmi cégek és helyi szupermarketek adományaként kerül a Wefood polcaira, ennek megfelelően a kínálat meglehetősen vegyes, és napról napra változik. A heti nagybevásárlást tehát senki nem itt fogja elvégezni, a bolt azonban rövid időn belül olyan népszerűségre tett szert, hogy néhány hónapja a dán fővárosban megnyílt a második üzlet is.

Szintén Dániából indult, és onnan terjedt el Európa-szerte To Good To Go (Túl jó ahhoz, hogy kidobjuk) nevű mobiltelefonos alkalmazás. A dán applikáció fejlesztői olyan éttermekkel dolgozik együtt, amelyek egy-egy nap végén nem szeretnék kidobni az el nem fogyott élelmiszereket. Az alkalmazás segítségével megkereshetjük a közelünkben lévő partner éttermeket, és környezetbarát dobozban, alacsony áron hozhatjuk el tőlük a megmaradt fogásokat.

Fölöslegből főznek

Koppenhágában született meg a világ legelső, maradék alapanyagokból dolgozó étterme, a Rub & Stub is. A vendéglőben a séf kizárólag olyan élelmiszerekből dolgozik, amelyeket vagy adományként kaptak, vagy nagyon olcsón szereztek be, mert a szupermarketek nem találták elég szépnek az ízre egyébként kifogástalan, ámde görbe uborkát vagy a kétfelé ágazó répát. A menü a beérkezett alapanyagoktól függően naponta változik, és az adagok kicsik, hogy még véletlenül se menjen egy falat sem veszendőbe. Ennek ellenére senki nem marad éhen, mert ingyen lehet repetázni. A Rub & Stub személyzetének tagjai mind önkéntesként végzik ezt a munkát, a bevételből származó nyereség pedig egy Sierra Leone-i iskolai programot támogat.

A „fölöslegéttermek” koncepciója gyorsan népszerűvé vált, és ma már Európa számos országában működnek ilyen vendéglátóhelyek. Hollandiában például Amszterdamban, Hágában és Utrechtben egyaránt betérhetünk az Instock nevű étterembe, ahol a konyhára elsősorban a helyi Albert Heijn szupermarketekből kerül a külsőre nem tökéletes zöldség és gyümölcs, a másnapos kenyér és a megmaradt hús, illetve hal. Kreativitásukat latba vetve ebből alkotnak a szakácsok, akik jeleskednek improvizálásban, így a napi menü nemcsak vendégek, hanem a séf számára is meglepetés. A holland példa nyomán született meg Finnország első hasonló jellegű étterme, a Loop, amely 2016-ban nyitott meg Helsinkiben, először pop-up étteremként, de hamarosan állandó helyre költözött. Az étterem társadalmi felelősségvállalási aspektusát az is fokozza, hogy a mögötte álló élelmiszer-pazarlás elleni kezdeményezés, a From waste to taste (Hulladékból ízek) munkalehetőséget ad olyan embereknek, akik egyébként nehezen találnának állást, köztük hosszú ideje munkanélküli fiataloknak és bevándorlóknak.

Ugyancsak Európa-szerte találkozhatunk az úgynevezett közösségi hűtőszekrényekkel, amelyekből az első londonit a közelmúltban állították fel Brixtonban. A The People’s Fridge (A nép hűtője) egy adománygyűjtő akciónak köszönheti a létét, amelynek során több mint 2000 font gyűlt össze a létesítésére. A koncepció az, hogy bárki beletehet jó állapotban lévő, fogyasztható ennivalót, akinek pedig szüksége van rá, az kivehet belőle bármit. A közösségi fridzsider mellett nem őrködik senki, azonban naponta legalább kétszer ellenőrzik a tartalmát, és ami gyanúsnak tűnik, azt eltávolítják belőle. Hasonló gyűjtőhelyek működnek már Spanyolországban, Németországban, Indiában, de Bécsben is megszokott látvány, hogy az ember ül egy vendéglőben, és látja, amint bejön valaki megkérdezni a pincértől, került-e elvihető eleség a folyosón álló nyilvános hűtőbe.

Hazai programok

Magyarországon szintén próbálkoztak már ilyesmivel, Pécsett például kialakítottak egy olyan szekrényt, amelyben el lehetett helyezni a még fogyasztható ennivalókat, és a rászorulók vehettek belőle. Ugyancsak az ételpazarlásra hívta fel a figyelmet az a két évvel ezelőtti akció, amikor az Esélyt az Ételnek Napon egy hatalmas üstben 5000 adag ételt főztek a Budapesten és környékén élő nélkülözők számára. A főzéshez olyan, egyébként jó minőségű alapanyagokat használtak fel, amelyek élelmiszertermelő és -kereskedelmi vállalatoknál valamilyen okból feleslegessé váltak. Az esemény a Feedback nevű angol szervezet nemzetközi eseménysorozatának állomásaként, London, Párizs, Amszterdam, Brüsszel és más világvárosok után érkezett Budapestre.

Hazánkban a legszervezettebben a Magyar Élelmiszerbank Egyesület küzd azért, hogy az élelmiszerlánc szereplői a náluk képződött felesleget megsemmisítés helyett a rászorulók élelmezésére fordítsák. A nonprofit szervezet célja kapcsolatot teremteni az országban felhalmozódó élelmiszer-feleslegek és az arra rászorulók között, ezzel elősegítve a szegénység, az éhezés és az alultápláltság csökkenését Magyarországon. 2005 szeptemberében Budapesti Élelmiszerbank Egyesületként kezdték meg a működésüket, majd 2006 májusában már Magyar Élelmiszerbank Egyesület néven váltak az Európai Élelmiszerbankok Szövetségének teljes jogú tagjává. Jelenleg egyébként a világ 23 országában 265 élelmiszerbank működik, amelyek évente több mint 400 ezer tonna élelmiszert osztanak szét ingyenesen a több mint 33 200 karitatív szervezet között, ez utóbbiak pedig összesen mintegy 5,7 millió rászoruló emberhez juttatták el már eddig az adományokat.

A magyarországi szervezet több mint 42,3 ezer tonnányi élelmiszert osztott szét az országban indulása óta, a szállítmányok értéke összességében meghaladta a 20,3 milliárd forintot, és az adományok több mint 340 ezer emberhez jutnak el. Az Élelmiszerbank magánembereknek közvetlenül nem oszt ennivalót, hanem felkutatják és összegyűjtik a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben megsemmisítés előtt álló, de minőségi élelmiszereket. Ezeket azután adomány formájában juttatják el 325 civil szervezethez és önkormányzathoz, amelyek ingyenesen szétosztják a termékeket a rászorulók között.

Ez tehát a szervezett forma, de mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy kevesebb étel kerüljön a szemétbe. Az Élelmiszerbank adatai szerint ugyanis, ha az éves magyar élelmiszer-pazarlást kamionokra tennénk, a sor Budapesttől Párizsig érne, hiszen fejenként évente 40 kiló ennivalót dobunk ki. Ezzel ugyan még mindig alulmúljuk az EU vagy Észak-Amerika személyenkénti és évenkénti 105 kilóját, mégis sokkal jobb eredményt érhetnénk el, ha például az étteremben mindig becsomagoltatnánk, amit meghagytunk; ha listával mennénk bevásárolni, és csak azt vennénk meg, ami a cédulánkon szerepel; ha nem hatalmas mennyiségeket vásárolnánk; és ha nem hajítanánk ki rögtön azt a terméket, amelyiknek lejárt a szavatossága. Elvégre otthon mindannyiunkat arra tanítottak, hogy ételt ne dobjunk ki.

Szerzőnk: Mörk Leonóra

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás