Főoldal » Paleo és egészség » Szendi Gábor: Mammográfia – életet ment?

Szendi Gábor: Mammográfia – életet ment?

Peter Gøtzsche kutató 1997-ben még álmában sem gondolta volna, hogy a következő évtizedeket a mammográfia veszélyeinek kutatásával fogja tölteni. Történt, hogy a Dán Családorvosok Szövetsége 1997-ben megkérdőjelezte a mellrákszűrés hatékonyságát, azt állítva, hogy 25%-os túlkezeléshez vezet, ugyanennyi tényleges rákot viszont nem szűr ki. Botrány lógott a levegőben, ezért a Dán Orvosok Szövetsége felkérte Gøtzschét, aki a független tudományos elemzéseket végző Nordic Cochrane Center vezetője volt, hogy értékelje az addigi, a szűrések hatékonyságát vizsgáló kutatásokat. Az eredmények megdöbbentették Gøtzschét, s további elemzésekre sarkallták.

A mellrákszűrés hatástalansága és ártalmassága alig pár évvel az elindítása után már nyilvánvaló volt. Amikor az angol egészségügyi kormányzat 1995-ben az öt éve bevezetett mellrákszűrésnek tulajdonította a mellrákhalálozásban bekövetkező 11%-os csökkenést, Michael Baum professzor, aki részt vett a szűrési rendszer kiépítésében, lemondott megbízatásáról, és azt nyilatkozta, hogy „ennek a 11%-os csökkenésnek akárcsak a töredékét is a szűrésnek tulajdonítani intellektuális becstelenség”.1 A Dán Családorvosok Szövetsége 1997-ben négy ország szűréssel kapcsolatos vizsgálatai alapján ugyancsak elhatárolódott a mammográfiás szűréstől.2 De a bomba akkor robbant, amikor Gøtzsche és munkatársai 2000-ben a világ legrangosabb orvostudományi folyóiratában, a Lancetben leközölték elemzésüket.

Következtetésük egyetlen mondatban összefoglalva: a mammográfiás szűrés hasznossága nem igazolható.3 Már ebben az elemzésben is utaltak a túlkezelés veszélyeire. A svéd szűrési vizsgálatok adataiból az derült ki, hogy tizenkét év alatt 0,1%-kal csökkent a mellrákhalálozás, viszont a szűrt nők közt 0,5%-kal nőtt az egyéb okból bekövetkező halálozás. Azaz egy „megmentett” nő életéért öt egészséges nő fizetett az életével, ugyanis tíz szűrés során összesen 40%-os volt a téves diagnózisok száma, ami rengeteg fölösleges
kezeléshez vezetett.

Túldiagnosztizálás, túlkezelés, téves diagnózis

Túldiagnosztizálásnak azt nevezzük, amikor olyan elváltozást fedeznek fel, amely a személy élete során nem okozott volna megbetegedést. Ennek több fajtája lehet. A legegyszerűbb, amikor a talált elváltozás valójában jóindulatú. A másik fajtája olyan izolált, úgynevezett in situ rákos elváltozás, amely az esetek felében nem fejlődött volna tovaterjedő, azaz invazív rákká – sőt idővel még vissza is fejlődött volna, ha nem fedezik fel.

Az „in situ rák” tulajdonképpen téves elnevezés, mert ráknak a terjedő változatot, vagyis az invazív rákot kellene nevezni.2 Ez a megnevezési probléma nem csupán a mellrák esetén vezet túlkezeléshez, hiszen a pajzsmirigyrákok vagy a prosztatában talált elváltozások többsége soha nem okozta volna az érintett személy halálát.3 Jellegzetes in situ rák a tejcsatornában kialakult rákos elváltozás (Ductal carcinoma in situ, DCIS), ami ritkán fejlődik invazív rákká. Egy vizsgálatban 37 700 DCIS esetet követtek legalább öt éven át, és az esetek 4%-ában alakult ki invazív rák.4

Egy összefoglaló szerint tíz-tizenöt éves követés esetén vizsgálatonként eltérő – 14-53%-os – arányban alakult ki a DCISből invazív rák. A más okból elhunyt nők boncolásos vizsgálata szerint a nők 10-15%-ában találtak tünetmentes DCIS-t.5 Túlkezeléshez többek közt az vezet, hogy minden mammográffal felfedezett „rákot” úgy tekintenek, mint egy későbbi invazív rák korai detektálását, ezért agresszív kezelést (melleltávolítást, daganatkimetszést, kemo- és sugárterápiát) alkalmaznak. A DCIS diagnosztizálásakor a fenti vizsgálatot figyelembe véve 47-86%-ban fölösleges műtétet és egyéb kezelést alkalmaztak.

A legegyszerűbb módszer a túldiagnosztizálás kimutatására két csoportra osztani egy nagyobb populációt, s az egyik csoportot gyakrabban, a másikat pedig csak a vizsgálat végén egyszer szűrni. Életmódban, életkorban megegyező, igen nagy létszámú csoportokban azonos arányban kell a ráknak kialakulnia.

Håkan Jonsson és munkatársai húsz év alatt tízszer szűrtek adatait hasonlították össze a huszadik év végén egy ízben szűrtekével.6 A kétévente szűrtek közt húsz év alatt 31%-kal több rákot fedeztek fel és kezeltek. A csak egyszer szűrt csoportban tehát a rák 31%-ban (szám szerint 1648 személyben) spontán visszafejlődött.

Per-Henrik Zahl és munkatársai több mint 200 000 nőt osztottak két csoportba, s az egyik csoport kétévente összesen három szűrésen vett részt, a másik csoportot pedig csak hat év múltán egyszer szűrték.7 Az egyszer szűrt csoportban 22%-kal kevesebb invazív mellrákot találtak, azaz a gyakrabban szűrt csoportban 22%-kal (szám szerint négyszázzal) több rákot diagnosztizáltak és kezeltek, illetve az egyszer szűrt csoportban az évek során a rákos elváltozások 22%-a felszívódott. Dennis G. Fryback és munkatársai a mellrák előfordulását elemezték az USA-ban 1975 és 2000 között, és arra következtettek, hogy a szűréssel detektált rákok 40%-a spontán visszafejlődött volna.8

Karsten Jørgensen és Gøtzsche 2009-ben összevont elemzésnek vetették alá az elérhető nagy nemzeti szűrőprogramok, így az angol, a kanadai, az ausztrál, a svéd és a norvég vizsgálatok eredményeit. 9 Elemzésük feltevése a következő volt: ha húsz éven át követünk szűrt és nem szűrt nőket, akkor a szűrt nőkben időskorban kevesebb rák fordulhat elő, hiszen náluk már korábban detektálták és eltávolították a rákos daganatokat. A valóság ezzel szemben az volt, hogy szűrt nőkben átlagosan 30%-kal több rákot diagnosztizáltak az évek során, de idős korban, amikor már nem szűrték őket, ugyanannyi rákot találtak náluk, mint a soha nem szűrteknél.

A szerzők végső konklúziója szerint a szűrés során detektált minden harmadik mellrák túldiagnosztizálás eredménye, és indokolatlan kezeléshez vezet. Vagyis minden harmadik mellamputáció, daganateltávolítás, kemoterápia és sugárkezelés indokolatlan. A mammográfialobbi azt állítja, hogy a szűréssel korai szakaszban felismerhető a rák, ezért csökken a radikális beavatkozások száma. A valóság éppen fordítva áll: Dániában a nem szűrt területekhez képest a szűrés bevezetése után a koppenhágai és a funeni körzetben duplájára,2 míg Hollandiában 84%-kal nőtt a mellamputációk száma.10 A szűrt nők közt átlagosan 20%-kal több melleltávolítás történik a nem szűrtekhez képest.11

Tíz fejlett ország adatainak elemzése szerint a szűrés nem csökkenti a halálhoz vezető előrehaladott mellrákok számát, sem a halálozást.12 Gøtzsche és Jørgensen 2013-as összefoglalójukban ugyancsak arra következtettek, hogy a mellrákszűrés egyáltalán nem csökkenti a halálozást, bár számos vizsgálat és persze a mammográfiapropaganda is jelentős előnyökről számol be. Az ellentmondás oka egyszerű: hogy kedvezőbb színben tüntessék fel a szűrés hatását, a mellrákmetasztázisból vagy a kezelés következtében kialakult egyéb ártalomból fakadó halálozást nem a mellráknak tulajdonítják.13 A kutatók a következőképp illusztrálták a szűrés ártalmasságát: az adatok szerint szűrés hatására tíz év alatt 2000 nő közül egy megmenekül a haláltól, tíz egészséges nő viszont indokolatlanul rákdiagnózist és -kezelést kap.

A szűrés következményeként komoly pszichológiai stressz is sújtja a résztvevőket. Tíz szűrés során átlagosan a nők 10%-ánál történik téves visszahívás. A rákdiagnózis hatására 75 000 mellrákost vizsgálva 3,4-szeresére nőtt az öngyilkosság kockázata.14

A mammográfia okozta rák kockázata

Szakmai körökben közismert tény, hogy a mammográfia okozta sugárterhelés dózisfüggően és összeadódva mellrákot indukál. Ezt a kockázatot azonban – tévesen – annak fényében tekintik elfogadhatónak, hogy a szűréslobbi által íratott tanulmányok 20-30%-os mellrákhalálozás-csökkenést tulajdonítanak a szűréseknek. Mivel a szűrések nem csökkentik a rákhalálozást, az úgynevezett indukált rákkockázatot nem igazolják a „megmentett” életek.

Stephen Feig és Edward Hendrick becslése szerint 100 000 nő tíz szűrésére nyolc indukált mellrák jut,15 Ingrid Hauge és munkatársai pedig 100 000 rendszeresen szűrt nő átlagos intenzitású mammográfiával való szűrése esetén tíz indukált rákkal számolnak.16 A John Law és munkatársai által közreadott elemzés az alkalmazott dózis függvényében az indukált rákok számát öt és huszonhét közöttire becsüli.17

Yaffe és munkatársai 100 000 fő esetén tíz szűrésre harmincnégy indukált rákkal számolnak, míg Geoff Heyes és munkatársai huszonhárom-harmincöt esetet kalkulálnak.18 Amy Berrington de González és Gillian Reeves úgy becsülik, hogy a negyven év felett megkezdett szűrővizsgálatok esetében a detektált és indukált rákok aránya akkor elfogadható, ha a mellrákhalálozás legalább 20%-kal csökken.19 Természetesen ezek a becslések a mellrák szempontjából átlagos kockázatúnak számító nőkre vonatkoznak.

Szűrjünk vagy ne szűrjünk?

A fenti elemzések nem az indokolt esetben, diagnosztikus céllal alkalmazott mammográfia jogosságát vonják kétségbe, hanem arra mutatnak rá, hogy egészséges, tünetmentes nők rendszeres szűrése több ártalommal, mint haszonnal jár. Súlyos etikai probléma, hogy a nőket megfosztják a tájékozott beleegyezés jogától. A Nordic Cohrane Center összeállított egy tájékoztatót,20 amelynek alapján informált döntést lehet hozni. Amitől a közegészségügy és a mammográfialobbi joggal tart: kicsi az esélye annak, hogy a kockázatok ismeretében túl sokan választanák a jövőben a mammográfiát.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Szendi Gábor

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás