Főoldal » Paleo és egészség » Radnóti Alice: Hosszú életű népek nagyító alatt

Radnóti Alice: Hosszú életű népek nagyító alatt

A világon él néhány nép, akikről mindenki úgy tudja, hogy tagjai kivételesen egészséges és hosszú életet élnek, természetes hát, hogy mind a tudósok, mind az egyszerű emberek fantáziáját megmozgatják. Vajon adottságaik különleges genetikai hajlamnak köszönhetőek? Esetleg az életmódjukban, az étrendjükben keresendő a kulcs? Egyáltalán, igaz-e minden esetben mindaz, ami a nagyvilágban elterjedt róluk?

A hunzák – Sangrila a Himalájában?

A Karakoram autóút a Himalája zord láncát átszelve köti össze Pakisztánt Kínával. Ezen a vidéken huszonnégy, hegyek által elzárt, apró, egymástól teljes elszigeteltségben élő királyság létezett, mind saját nyelvvel és kultúrával. Ami közös bennük, hogy valamennyiüket sokféle kulturális hatás érte: a történelem folyamán a Selyemút ritka, keleti drágaságokkal kereskedő kalmárai és az ide érkező hódítók is – Nagy Sándortól a britekig – ezen az útvonalon keltek át a hegyeken. A kis országok közül a legkülönlegesebb a legendáktól övezett Hunza Királyság, élén a mírnek nevezett uralkodóval. Egészen 1974-ig önállóan létezett, míg csak be nem olvasztották a pakisztáni államba.

Lakóit hunzakutnak vagy a nyelvükről burusónak nevezik, vallásukat tekintve pedig iszmaeliták, ami az iszlám egy liberálisabb felfogású ága. A hunzakutok (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért hunzák) megjelenése annyira különbözik a környező népekétől (vonásaik csaknem európaiak, sok közöttük a fehér bőrű, világosbarna vagy éppen szőke hajú), hogy egyes elméletek Nagy Sándor hódító csapataitól származtatják őket.1

A hunzák akkor váltak világhírűvé, amikor elterjedt róluk, hogy ők a világ egyik legegészségesebb népe, akik között nem ritka a 100 évesnél is idősebb ember. Állítólag az örökéletű bölcsek legendás himalájai országa, Sangrila utópisztikus történetéhez is részben ők adták az ötletet.2

Közkeletű elképzelések a hunzák életmódjáról

Ha fellapozunk egy, a hunzák egészségével foglalkozó könyvet3 vagy felkeresünk egy honlapot, a következő állításokat találjuk: hosszú életűek (jellemző a 100 évnél is hosszabb élettartam), köreikben ismeretlenek a civilizációs és egyéb betegségek, kiváló az állóképességük. A hunzákról mindenki úgy tudja, majdnem vagy teljesen vegetáriánusok, főbb élelmiszereik a teljes kiőrlésű, keletlen lepénykenyér, a sárgabarack (frissen és aszalva) és annak magja, zöldségek, kecske- és jaktejből készült ételek. Alacsony zsírtartalmú étrendjükben a nyers ételek dominálnak, a termékeny föld, az ásványokban gazdag víz miatt a táplálékuk bőséggel tartalmaz mikronutrienseket, nem ismerik a betegségeket, nincs náluk kórház, bűnözés, börtön, csaknem tökéletes a társadalmuk, rendkívül békések és barátságosak, kiegyensúlyozott és boldog életet élnek, gazdag és termékeny a földjük: valóságos paradicsom ez a völgy. Ki ne irigyelné ezt az ideális világot?

A hunzák kivételes egészségéről szóló hírt elsőként a National Geographic közölte le 1953-ban, Jean és Franc Shor fotókkal illusztrált, harmincnégy oldalas cikkében.4 A legenda elterjesztéséhez nagyban hozzájárult az organikus kertművelés amerikai úttörője, J. I. Rodale, aki 1955-ben írta meg Az egészséges hunzák című könyvét.5

Rodale az itt élő nép kivételesen hosszú, betegségektől mentes életét elsősorban a biogazdálkodásnak, a sok zöldségnek és gyümölcsnek (elsősorban a sárgabaracknak), a mandulának, a jó levegőnek, a gyakori mozgásnak, a hegyekből a vízbe mosódott rengeteg ásványnak tulajdonította. Rodale nagyrészt Sir Robert McCarrison angol orvos kutatásaira támaszkodott, aki ottjártakor elámult a hunzák kiváló egészsége és állóképessége láttán, majd később patkánykísérleteket végzett a hunzák és más népek étrendjének összehasonlítása céljából.6 Csakhogy amikor Rodale megírta „felfedezését” a hunzák egészségéről, előtte még csak el sem látogatott a vidékre.7

1957-ben Lowell Thomas mozifilmjében a hunzák földjét egyfajta édenként mutatta be, amelynek ősöreg lakói boldogan játszanak pólót és táncolnak.8 Utána még mások is filmre vitték a témát.9 Ezek a népszerűsítő filmek nagyban hozzájárultak a legendák elterjesztéséhez.

1959-ben Dr. Paul Dudley White amerikai kardiológus huszonöt hunzán végzett különböző vizsgálatokat (EKG-, vérnyomás- és koleszterinszint-mérés), és miután mindent normálisnak talált, egészségüket az alacsony zsírtartalmú, vegetáriánus étkezésnek, a sok sárgabaracknak és a mozgásnak tulajdonította.10

A sárgabarack és a rák

Mára egész üzletág telepedett erre a mítoszra, elsősorban arra építve, hogy a hunzák nyáron rengeteg sárgabarackot termesztenek, aminek a húsát (aszalt változatban is), valamint a magját és az abból sajtolt olajat sokoldalúan, egész évben fogyasztják. Persze a völgyben nincs is annyi barackfa, amennyi elláthatná a világ „hunza sárgabarack” igényét: a piacon kapható „hunza” termékeket nem is a Hunza-völgyből, hanem jó esetben más himalájai baracktermő területekről, rosszabb esetben bármilyen más forrásból importálják. Különböző holisztikus orvoslási irányzatok elsősorban a benne található amigdalin miatt tulajdonítanak rákgyógyító hatást a barackmagnak, csakhogy az amigdalin erősen toxikus: hidrogén-cianiddá alakul, és nagy mennyiségben nemcsak a rákos, de az egészséges sejtek pusztulását is okozhatja, a beteg könnyen bele is halhat túlfogyasztásába.11 Valószínű, hogy a rák előfordulási aránya nem annyira a barackmag miatt alacsony, hanem azért, amiért a civilizációs betegségek általában is ismeretlenek ezen a vidéken.

Vegetáriánus vagy csupán szezonális táplálkozás?

A turista, aki valaha a Hunza-völgybe tévedt, ámulatba esett a magas, hófödte hegyekkel övezett teraszos kertek, virágzó barackfák látványától, az itt élők harmonikusnak tűnő életétől, vendégszeretetétől. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a nyugati látogatók, amint régen, úgy ma is szinte kizárólag nyáron érkeznek ide, így nincsenek tudatában annak, hogy a hunzák valójában nem vegetáriánusok, csupán szezonálisan táplálkoznak. Nyáron valóban főleg a növényi eredetű nyers táplálkozás a jellemző (a ritka és értékes tűzifát télire tartalékolják), a hideg évszakban kerül terítékre a magasabban fekvő legelőkön tartott kecskék és jakok húsa, illetve az eltett gabona és az aszalványok. A lakók egész évben fogyasztanak magas zsírtartalmú tejtermékeket (vagyis étrendjük egyáltalán nem mentes telített zsíroktól), táplálkozásuk viszont kalóriában szegény, ami tél végén egészen az éhezésig fokozódik. Életmódjuk ezen aspektusát csak azok az utazók fedezték fel, akik a telet is Hunzában töltötték.12

Milyen további mítoszok cáfolhatóak?

A kivételes termőtalajról szóló beszámolókból csupán annyi igaz, hogy a környező sziklás, kopár vidékhez képest a völgy valóságos oázisnak számít. A föld a hegyekben valójában meglehetősen terméketlen, a helybeliek teraszos műveléssel igyekeznek kiaknázni a folyóvölgyek termékenyebb talaját, amelyet így is folyamatosan trágyázniuk kell, mert a gleccserek rendszeresen lemossák a termőtalajt.

A gazdagságukról szóló beszámolóknak valójában épp az ellenkezője az igaz. A hunzák szinte egész évben kalória-megszorításban élnek. John Clark amerikai geológus leírása szerint az általa ácsmesterségre oktatott hunza fiatalok otthoni étrendjéből „hiányzott a cukor, a tojás, a rizs, és csak nagyon kevés sót, búzát, teát fogyasztottak, húst pedig csupán évente egyszer ettek”,13 egyszerűen azért, mert nem volt elegendő ennivalójuk.14

Clark rengeteg gyógyszert és vitamintablettát osztott ki a helybelieknek, akik közül sokan szenvedtek olyan tünetektől, mint például a vérhas, a bélférgesség, a jódhiány miatti strúma, illetve vitaminhiányból és alultápláltságból adódó hiánytünetek, szembetegségek gyötörték őket.15 Igaz tehát, hogy a hunzák – elsősorban, mert nem tört be életükbe a nyugati civilizáció –mentesek voltak a civilizációs betegségektől, ám csodás ellenálló képességük a betegségekkel szemben csupán legenda.

Hunza tehát nem egy termékeny édenkert, lakóinak pedig erősen korlátozottak a lehetőségei.

Hosszú élet?

Az elsők között Dr. Alexander Leaf harangozta be azt a csodás hírt, amikor a National Geographic magazinban közölte cikkét, hogy a hunzák több mint 100 évig élnek.16 Csakhogy az interjúkban az öregek nem igazolták dokumentumokkal, csupán bemondták a korukat. Amikor ezek az emberek születtek, még nem létezett anyakönyvezés, és a helyi szokás szerint az élemedett kor a bölcsesség fokmérője is. Nem csoda, hogy erősen túlozhattak, hogy tiszteletet nyerjenek.

Leaf után a radiológus Richard Mazess és Sylvia Forman antropológus utazott a vidékre, hogy ellenőrizzék a hosszú életű lakosokról szóló állításokat. Házról házra járva különböző dokumentumokat tanulmányoztak végig, és arra jutottak, hogy Leaf követeztetései túlzóak: a vizsgált személyek nem érték el a 100 éves kort.17 Zhores Medvegyev orosz genetikus is megcáfolta a hunzák hosszú életének mítoszát: úgy találta, számos állítólagos százon felüli lakos egyszerűen felvehette halott szülei, nagyszülei identitását.18

Amikor kivételes immunrendszerről és egészségről értesülünk egy nép esetében, akkor az életmód és a táplálkozás mellett feltétlenül figyelembe kell vennünk a genetikai tényezőket is. A nép körében működik az – egyebként kegyetlen – természetes kiválasztódás, a hunzák azt fogyasztják, amihez hosszú időn keresztül hozzászoktak, de ez nem jelenti azt, hogy ez az étrend importálható a nyugati társadalmakba, és pusztán attól, hogy egyes elemeit átvesszük, mi is egészségesebbek leszünk.

Mit tanulhatunk mégis a hunzáktól?

Táplálkozzunk szezonálisan: együk azt, ami az adott évszakra jellemző, megterem a saját éghajlatunkon, vagy természetes módon tudjuk tárolni.
Fogyasszunk vegyszermentes, bio-, feldolgozatlan élelmiszereket, és mellőzzük az ipari társadalmakra jellemző műételeket.

Szoptassuk minél tovább kisbabáinkat, és ne etessük őket káros, civilizációs táplálékkal! A hunzák a csecsemőiket hosszú ideig kizárólag anyatejjel táplálják, ezért eleve jól alakul a bélflórájuk, ami hatalmas előny az immunitásnak. Nem is tehetnének másképp, hiszen azok a csecsemők, akiket nem sikerül így táplálni, elhunynak – így működik a természetes kiválasztódás.19

Ne tápláljuk magunkat túl! Ez pedig sokkal kevesebb kalóriát jelent, mint gondolnánk. A kalória-megszorítás a hunzák egyik legfőbb „titka”. Nem szándékosan élnek ezzel a lehetőséggel, hanem hiányos forrásaik miatt. Mindenesetre köreikben nem találunk elhízott embert.

Éljünk stresszmentesen, minimalizáljuk igényeinket! Az itt élők életmódja valószínűleg legalább annyit nyom a latban, mint a táplálkozásuk: mindig a mának élnek, nem ismerik a ránk jellemző szorongást, védi őket a nagycsalád, a faluközösség, beérik kevéssel, nincsenek mesterségesen gerjesztett igényeik.

Mozogjunk sokat! A hunzák egész nap fizikailag aktívak, rengeteget járnak, mégpedig hegyes-völgyes vidéken. Az egész napos munkát mi alacsony intenzitású aerob mozgással imitálhatjuk.

Hunza sokáig zárt, alig megközelíthető helynek számított, ám amióta megépült a Karakoram autóút, életmódjuk átalakult,20 lakói elkezdtek „civilizálódni”: közülük sokan Pakisztán más vidékein találnak munkát, ahonnan az új mentalitás mellett a civilizációs élelmiszerek, a modern használati eszközök is beáramlanak a völgybe. Mára már nagymértékben a turizmus tartja el a lakókat – nem utolsó sorban a hunza „csoda” híre vonzza ide a külföldieket, így a helybelieknek és a kormánynak is érdeke fenntartani a mítoszokat.

Egy 2010-es földcsuszamlás miatt a völgy jelentős része tóvá vált, a folyó elárasztotta az út egy részét és számos falut is,21 nemrégiben pedig fanatikus militánsok külföldi hegymászókat gyilkoltak meg a közelben,22 így mostanában a turizmus főleg a belföldi látogatókra korlátozódik. A régi, fenntartható életmód mára már háttérbe szorult, az új jövedelemforrásokat pedig a legújabb fejlemények korlátozzák, ami így tovább növeli a hunzák kevéssé irigyelhető nyomorát, és szociális feszültségekhez is vezet.23

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Radnóti Alice

Radnóti Alice

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás