Főoldal » Friss » Kocsis Richárd: Gyilkos a gyomrunkban?

Kocsis Richárd: Gyilkos a gyomrunkban?

Ha egy távoli világból, egy idegen bolygóról figyelik az emberiséget, s egészen véletlenül képesek fogni az antennáikkal a mostani magyarországi jeleket, pontosabban a tévéműsorainkat, és ez alapján megpróbálják fajunk tulajdonságait, viselkedési repertoárját felderíteni, akkor érdekes felfedezésekre juthatnak a földönkívüliek. A tévéprogramok kiemelkedően nagy hányadát a gyógyszerreklámok teszik ki, ezek harmada a gyomorbántalmakról, a puffadás okozta görcsökről, a refluxról szól, a maradék pedig a megfázások és memóriaproblémák orvoslásáról. Ha ezt statisztikailag elfogadjuk a mostani magyar társadalom pontos egészségügyi leleteként, akkor bizony nagy gondban van az ország lakosságának nagy része, mert majdnem mindenki valamilyen járványos betegségben szenvedhet.

Mit csináljunk, ha tényleg ez a helyzet, az orvosaink szerint? Ők azt javasolják, szedjünk savcsökkentő tablettákat, ezek a felesleges savat semlegesítik, tehát az már nem bántja a felette elhelyezkedő szerveinket. Egy röpke pillantást vetve az emberi test felépítésére, láthatjuk, hogy a gyomor egy zárt tartály, amely a külvilágból befelé áramló tápanyagokat szűri meg, azokat feldolgozza, és továbbengedi a testünk belső szervei felé. A tartályban egy erős sav, a sósav munkálkodik, ez az iparban a különféle fémeket is feloldja, megtámadja, ha pedig kikerül a védett gyomorból, akkor a testünket sem kíméli. Mi a tényleges szerepe egy ilyen veszélyes anyagnak az állati szervezetekben?

Evolúciós megfontolások

Az összes gerinces állatnál szerepet kap a sósav mint emésztést elindító, segítő folyadék, de különböző mennyiségben, koncentrációban található meg az egyes fajok gyomrában. A dögkeselyű és a pulyka gyomrának pH-ja alacsony (1-2), sok benne a sósav; a csirkénél kissé magasabb értéket mértek, 2 és 3 közöttit, az emberé ennél is magasabb, de még 3 alatti, az afrikai elefánté 4, míg egyes gyümölcsevő majmoké a közel semleges tartományba eshet a 6-os pH értékével. Mi határozza meg, hogy mennyire kell savasnak lennie az adott gyomornak? A feladata, a szerepe alapján egyszerűen megválaszolható a kérdés: ha a gyomornak egyszerűen az emésztés és annak segítése lenne a funkciója, akkor minden állatnak azonos lenne a gyomorsavigénye, függetlenül attól, hogy kizárólag gyümölcsön vagy kizárólag húson él. Mivel nagy különbségek vannak közöttük, a pH valójában logaritmikus skálán változik, egy érték tízszeres különbséget jelent, kettő már százszorost, ezért a gyomorsavnak más fontos szerepe is kell, hogy legyen az emésztésen kívül.



Csoportosítva az állatvilág tagjait, egyértelmű kép rajzolódik ki ezzel kapcsolatban: a dögevők, azaz az elhullott állatok tetemét fogyasztó élőlények tudhatják magukénak a legalacsonyabb pH-jú, és így legmagasabb savtartalmú gyomrot, az időnkénti dögevők már magasabb értékkel, a mindenevők még magasabbal, és a növényevők, gyümölcsevők a legmagasabb pH-val rendelkeznek. A gyomor ökológiai szűrőként viselkedik, nem engedi az állati testbe jutni azokat a kórokozó baktériumokat, amelyek ott elterjedve a szervezet betegségét, esetenként végzetét okozhatnák. A bomlásnak indult állati tetemek tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben ezeket a bacikat, míg a növények a legkevésbé okozói a súlyos betegségeknek. Az erős gyomorsavra a dögevő állatoknak van a legnagyobb szükségük, míg a növényeket rágcsáló állatok nem igénylik, hogy ekkora védelem alatt álljanak. Az ember a mindenevő státuszával a kettő között helyezhető el, bár inkább az alsó, a dögevőkhöz közeli gyomorsavval rendelkezünk.[i]

Egy kis nyomozás

Tényleg az összes refluxos, puffadásos embernek magas a gyomorsavtartalma? Mi is az a reflux, és milyen rendellenesség áll a hátterében?

A nyelőcső és a gyomor határán egy néhány centiméteres záróizomgyűrű helyezkedik el, ez alapesetben zárva van, és csak arra az időre nyílik meg, amíg az étel áthalad rajta a gyomor felé. Ha ez a csatornafedő rosszul működik, akkor a gyomor savtartalma a nyelőcsőbe kerülhet, és azt marhatja, kikezdheti – ez a klasszikus refluxbetegség alapja.

Az igazi nyomozás mindig a látható és egyértelmű jelekből, nyomokból indul ki, mi is tegyük most ezt! Az első nagy ellentmondást akkor fedezhetjük fel, amikor szembesülünk azzal, hogy amiképp az emberek öregszenek, egyre kevesebb gyomorsavat képesek termelni, hatvanévesen akár 30-40 százalékkal kevesebbet is, mint húszéves életkorukban.[ii] Miért nő náluk mégis a refluxbetegség kialakulásának a kockázata? Jól megalapozott vizsgálatok egy irányba mutatnak: ha öregszel, egyre nagyobb az esélyed arra, hogy refluxos legyél. Hogy is van ez, kevesebb a gyomorsavam, mégis nagyobb valószínűséggel leszek beteg? Jonathan Wright gasztroenterológus közel harmincéves pályafutása során jutott arra a következtetésre, hogy a refluxos betegeknél a hivatalos és elterjedt nézetekkel ellentétben nem savtúltengés, hanem csökkentett savtermelés figyelhető meg. Hohó! A fentiekhez még azt is hozzátette, hogy ő a maga betegeinek sósavsót és pepszint írt fel, és ezzel majd mindannyiuknak megszűntek a tünetei és a betegségük is.[iii]

A gyomorsav a helyszínen van, ő a gyilkos, de igazából csak bérgyilkos – az igazi felbujtók, a megbízók ugyanis a háttérben maradnak, és onnan figyelnek. Abból, hogy a gyomorsav a nyelőcsövünkbe juthat, és ott bizony komoly károkat okozhat, nem következik egyenesen az, hogy ez azért történt, mert sok savunk van a gyomorban. A két esemény között egyelőre nem találtunk összefüggést.



Az igazi felelősök

Hogyan jut a tett helyszínére a bérgyilkos? A záróizomgyűrűn keresztül, ahol az ételek lefelé haladnak. A záróizomgyűrűnél az idegi irányítás megromlása lehet az egyik probléma, ezt azonban műtétileg vagy egyéb módon jól lehet kezelni, és az esetek nagy százalékában nem erről van szó. Hogyan, minek a hatására nyílhat fel ez a fedő? Ha nem az irányítás, akkor bizony a két térfél közötti nyomáskülönbség a bűnös. A gyomorban nagyobb nyomás alakul ki, ez felnyomja a fedőt, s közben savat és gyakran ételmaradékokat is felprésel a nyelőcsőbe. De mi az a mechanizmus, folyamat az emésztőrendszerünkben, amely képes a gáztermelésre, és ezzel együtt annyira megnövelni a nyomást, hogy az a refluxos állapothoz vezessen? A válasz egyszerű: a bennünk élő baktériumok.[iv] Itt kötődünk a nem elegendő savtermeléshez, ugyanis gyomrunk savtartalmának egyik fő feladata az, hogy az ételekkel bekerülő bacikat elpusztítsa. A jól működő, normális gyomorsavas közegű gyomorban ezek tíz-tizenöt percig bírják, utána végük van, szétpukkannak. Ha viszont kevesebb gyomorsavunk van, esetleg még ezt a keveset savkötővel hatástalanítjuk is, akkor a baktériumok átvészelhetik ezt, és a béltraktusba juthatnak, ott pedig esetenként túlburjánzanak. Nem elég nekik az, hogy bejutottak, mert ott meg is kell telepedniük, és kajára is szükségük van a továbbiakhoz.

Minél több savlekötőt szed a páciens, annál biztosabb, hogy rossz bacik jutnak át a gyomra védelmi vonalán. Az ételek összetevői közül a szénhidrátok a legjobb alapanyagok a mikrobáknak. Ha magas szénhidráttartalmú az étkezésed, és refluxra savlekötő gyógyszert szedsz, akkor ezekkel elsősorban a rossz bacikat táplálod. Ők pedig köszönik szépen, a cukrokból hidrogéngázt termelnek, ami túlnyomást hoz létre a gyomor felől, és fellöki azt a bizonyos fedőt, valamint az amúgy is alacsony savtartalomból még a nyelőcsőbe is kinyom egy adagot. Egy alma vagy egy narancs cukortartalmából, ha a baktériumok emésztik meg teljesen, akkor közel 3-3,5 liter hidrogéngáz fejlődik.[v]

A folyamat során lezajlik még egy folyamat, ez pedig a vékonybélben következik be. A gyomorsav hatására termelődnek az ételeinket lebontó enzimek, amelyek a gyomor utáni fázisban segítik az emésztést. Alacsony savtartalomnál, ami valójában a reflux igazi elindítója, a vékonybélben nem termelődik elégséges lebontóenzim, és így rengeteg tápanyag jut tovább feldolgozás nélkül a vastagbélbe, ahol a baktériumok örömmel fogadják azokat – az ember pedig mindenféle hiánybetegségekben szenvedhet emiatt.

További elkövetők és következménye

Ahogy a fentiekben hangsúlyoztam, a folyamat alapját az alacsony, visszafogott savtermelés jelenti, ezt kapcsolatba hozták számtalan komoly betegséggel, nem csak a most tárgyalt refluxszal és gyomorégéssel: ilyen a gyomorrák,[vi] az asztma,[vii] a különböző allergiák, a depresszió, a bőrbetegségek, az ekcéma, az akne,[viii] az autoimmun betegségek,[ix] valamint az irritábilisbél-szindróma.[x]

Megoldások

  1. Csökkentsük azokat a faktorokat, amelyek a baktériumok szaporodását fokozzák!
  2. Az alacsony savtartalmat növeljük meg, és pótoljuk a hiányzó enzimeket is!
  3. A jó baktériumok arányát javítsuk, mert ezek segítenek a rosszak kordában tartásában!

A magas szénhidráttartalmú étkezés kedvez a rossz baciknak, így a Helicobacternek is, próbáljuk meg ezt lecserélni, és alacsony szénhidráttartalmúvá (paleo, GAPS, low FODMAP) tenni az étkezéseinket! Kevés tanulmányt végeztek még ebben a témában, de azok mind pozitívan megerősítették a fentiek hatékonyságát.[xi] Különösen az egyszerű cukrok közül a gyümölcscukrot és emellett a mesterséges édesítőket emelném ki, amiket ha lehetséges, csökkentsünk minimálisra! A legtöbb prebiotikum fruktózalapú oligoszacharidokat tartalmaz, és ezek a gáztermelő mikrobáknak tökéletes táplálékot jelentenek, ezért nem ajánlanám őket.[xii]



Ha nagyon kíváncsiak vagyunk, akkor megkérhetjük az orvosunkat, hogy vizsgálja meg pontosan, mennyi savat termel a gyomrunk; ez egy kis szondával ezt könnyedén kideríthető. A cikk elején említett Wright professzor az esetei 90 százalékánál alacsony értéket talált, és mesterségesen pótolt savval tökéletesen helyrehozta a refluxos betegeit. Nálunk betain-hidrokloridnak hívják a sósavpótlásra használatos készítményt, mely pepszint is tartalmaz (ez az enzim segíti a tápanyagok lebontását). Több vitaminbolt is árulja elfogadható áron, én ezzel próbálkoznék.

Az étkezéseink alatt igyekezünk minél kevesebb folyadékot inni, mert ez is hígítja az amúgy is kevés savval rendelkező gyomrunkat. A gyomorsav hatására sok ásványi anyag, vitamin kerül a testünkbe, ha évekig savlekötőt szedtünk, akkor ezen tápanyagok mennyisége alacsony lehet, ezért igyekezzünk ezeket pótolni: B12-vitaminnal, folsavval, kalciummal, vassal, cinkkel.

Zárógondolat

Nem szeretem az összeesküvés-elméleteket, de a reflux és a gyomorégés esetében kiszúrja az ember szemét az, hogy a dolgok valódi állása szerint könnyedén kezelhető, gyógyítható elváltozásról van szó, ugyanakkor a jelenlegi orvostudomány és gyógyszergyártó vállalatok nem érdekeltek ebben, ezért savlekötőket és egyéb gyógyszereket pumpálnak a népességbe, hogy az emberek akár több évtizedig szedjék e készítményeket, látható javulás nélkül. Sajnálatos. De ha már tudjuk, hogy mi a valódi oka a problémának – az alacsony savtermelés –, akkor ennek megfelelően léphetünk fel, hiszen mégiscsak az egészségünk a tét.

>> A következő oldalon folytatjuk

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Kocsis Richárd

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás