Főoldal » Paleo és háziállataink » Dr. Molnár Zsolt: Glutén – Ami nekünk árt, kedvenceinknek sem használ

Dr. Molnár Zsolt: Glutén – Ami nekünk árt, kedvenceinknek sem használ

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized múlva épp az ellenkezőjét. Sok kétes hírű tápanyag akad ma is, melynek a megítélése megosztja a szakembereket. Ide tartozik a koleszterin: szerepéről – főleg az ember vonatkozásában – ma is heves vitákat folytatnak. Az állatorvoslásban jóval kevesebbet foglalkoznak vele, pedig semmivel sem elhanyagolhatóbb, mint az ember esetében, nélküle ugyanis nem léteznénk sem mi, sem kedvenceink.

A világ legnagyobb gyilkosai között kellene számon tartanunk a gabonákat, de olyan ügyesen tették magukat
nélkülözhetetlenné az emberiség számára, hogy most, amikor már néhányan felfedezték gyilkos mivoltukat – kevés kivételtől eltekintve –, inkább hallgatnak, mintsem közöljék: az emberiség 10 000 évvel ezelőtt hatalmas baklövést követett el a gabonafélék termesztésének megkezdésével. A kutyák szempontjából ez az 1900-as évek elejétől vált komoly gonddá, amikor a malomipari melléktermékeket a hulladékmegsemmisítés helyett a kutyatápokhoz kezdték keverni. Tehették mindezt azért, mert az ízfokozók, aromák és adalékok olyan tökéletesen megtévesztik szegény állatokat, illetve függőséget alakítanak ki náluk, hogy a gabonát választják a zsíros hús helyett.

Mi hát a baj ezekkel az „ártatlan” növényekkel? Nézzük meg, milyen károkat okoz a gabona a kutya vagy a macska szervezetében (a leírtak az apróbb részletektől eltekintve természetesen gazdáikra is igazak)!

A növények általában nem tudnak gyorsan futni, ezért más módszereket kellett kifejleszteniük arra, hogy ne kerüljenek az evolúció süllyesztőjébe. A gabonafélék egészen érdekes stratégiát követve, rendkívül komoly vegyi fegyvereket fejlesztettek ki fennmaradásuk érdekében. Ezek a gombák, rovarok, baktériumok elleni védekezésre termelődő anyagok olyan, általában fehérjetermészetű molekulákból állnak, amelyek a ragadozó és a mindenevő emlősökre sem közömbösek. A lektinek, fitátok, proteázgátlók, opioid jellegű vegyületek,
taumatinszerű, globulin-1 típusú fehérjék stb. mind-mind a gabonák életben maradását és az őket károsító szervezetek távoltartását, elpusztítását szolgálják. Most néhány gondolatébresztő tényt osztanék meg a kedves olvasóval a kutya, a macska és gazdája szervezetébe leggyakrabban bejutó toxinról, a gabonafélékben található gluténról.

A glutén, amit hétköznapi nyelven sikérnek is neveznek, egyes gabonafélékben (búza, rozs, árpa, zab) található. A búzában található glutén két kisebb fehérjére bontható, az alkoholban oldódó gliadinra, mely a tudomány jelenlegi állása szerint jóval mérgezőbb az emlősökre, és a kevésbé toxikus, szeszben nem oldódó gluteninre, de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nem külön-külön, hanem együtt, mint glutént fogom emlegetni őket.

A mindennapi emberi étkezésben és a legtöbb kutyának vagy macskának gyártott tápban a glutén teljesen közönséges összetevőként szerepel. Kísérjük végig az útját a szervezetben, és nézzük meg, miféle károkat okoz!

A glutén ellenáll a hőnek (hiába sütik-főzik a tápokat), vagyis biológiailag aktív marad, és a táplálékkal a szájba kerül. A glutén hatására a szájban picit megváltozik a baktériumflóra, enyhe gyulladás keletkezik a nyálkahártyán, később apró afták, pici fekélyek jöhetnek létre. A nyelőcsőben viszonylag rövid időt tölt a falat, és gyorsan a gyomorba jut. A táplálék tárolása mellett itt kezdődik meg a gyomorsav és a pepszin nevű emésztőenzim segítségével a fehérjék emésztése. A glutén azonban több okból is nagyon nehezen bontható a ragadozó szervezete számára: sok prolin nevű aminosav található benne, ami nehezíti a molekula feldarabolását.

A gabonákban, a tejben és a hüvelyesekben emésztőenzimek működését gátló molekulák, úgynevezett proteáz inhibitorok vannak, amelyek szintén csökkentik az emésztés hatékonyságát. Mindehhez még hozzájárulhat, hogyha valamivel kevesebb gyomorsósav keletkezik, akkor a glutén akár teljesen sértetlenül juthat át a gyomron. A másik lehetőség, hogy csak néhány helyen bomlik el a hosszú fehérjelánc, és gluténból származó nagy fehérjetöredékek jutnak a vékonybélbe.

A bélnyálkahártya sejtjeit a glutén már közvetlenül károsítja azáltal, hogy megváltoztatja a sejthártya szerkezetét, és csökkenti a bélhámsejtek szaporodását, ami miatt a bélbolyhok hossza csökken, így lényegesen kisebb lesz az a felület, ahol felszívódhatnak a tápanyagok. A bélhámsejtek számának apadása miatt természetesen a felszínükön található emésztőenzimek mennyisége is lecsökken, ami az emésztés további zavarát idézi elő. A felületcsökkenésnek köszönhetően a bélhámon élő baktériumok száma is apadni kezd, illetve faji összetételük is megváltozik, további problémákat idézve elő a tápanyagok lebontásában. (A vékonybél kezdeti szakasza sem steril, és vannak emésztési folyamatok, melyek csak megfelelő bélflóra jelenlétében zajlanak le.)

A hiányos emésztésnek és a felszívódási zavaroknak köszönhetően hosszabb aminosavakból álló láncok (fehérjetöredékek) is képesek lesznek a bélhámon keresztül a véráramba kerülni. Ilyen a gluténból keletkező gluteomorfin, mely a morfiumhoz hasonló szerkezetével többek között az idegrendszerre gyakorol komoly hatást. A glutén a bélre kifejtett közvetlen károkozása mellett képes kapcsolódni a bélhámsejtek felszínén található egyik szállítórendszerhez, mely ép állapotban viszi keresztül a bélfalon, vagyis a gabonafélék ezen fehérjéje és nagyobb töredékei a vérpályába is eljutnak, a vér pedig az összes szervhez eljuttatja ezeket a molekulákat.

A ragadozók immunrendszerének 70%-a a bélben lakozik, és éberen őrködik, hogy a tápcsatorna felől támadás ne érje a szervezetet. Az immunrendszer sejtjei minden, a bélfalon átjutó fehérjét vagy nagyobb aminosavláncot ellenségnek tekintenek, és megpróbálják eltüntetni őket a szervezetből. Minél többször éri támadás az immunrendszert, annál gyorsabban és annál hevesebben fog reagálni a betolakodó idegenek megjelenésére.

Az emberek és az állatok egyik autoimmun betegsége, amelyet cöliákiának neveznek, megszűnik, ha a táplálékban nincs glutén, tehát egyértelműen megállapítható, hogy ezt a betegséget a glutén okozza. Sokáig kizárólag ezt az egyetlen betegséget írták a glutén számlájára. Egyes kutatók ma akár 150 féle betegséget is ennek a búzából származó fehérjének tulajdonítanak, ugyanis megfigyelték, hogy a glutént fogyasztó emberek és állatok jóval gyakrabban betegszenek meg bizonyos problémákkal, mint azok, akiknek a táplálékában nincs glutén. Többek között a bélproblémák, pajzsmirigybetegségek, ízületi gyulladások, a visszatérő középfülgyulladás, az atópia, a vérszegénység, egyes rákfajták, stb. mind jóval sűrűbben fordulnak elő a búzát fogyasztók körében. A másik oldalról nézve azonban sokszor azt látjuk, hogy a glutén fogyasztása nélkül is kialakulhatnak ezek a betegségek, vagyis nem egyértelműen a búzából származó fehérje okozza az elváltozást, „csak” lényegesen megnöveli a probléma létrejöttének valószínűségét.

Ha figyelembe vesszük, hogy sem a szabadon élő farkasoknál vagy vadmacskáknál, sem a természeti népek körében nem léteznek vagy igen ritkák azok a problémák, amelyek gyakoriságát megnöveli a glutén fogyasztása, akkor megállapíthatjuk: nem paleolit táplálkozás esetén a glutén mellett más táplálékösszetevők is képesek – még ha gyakran kisebb mértékben is – előidézni egyes betegségek kialakulását, vagy növelni a megjelenés valószínűségét. Amennyiben végiggondoljuk ezeket a tényeket, könnyen belátható, hogy a tápcsatorna, ezen belül is főleg a vékony- és vastagbél szerkezeti elváltozásait, illetve a benne élő bélflóra kóros átalakulását kell a betegségek gyökerének tekintenünk.

A glutén fogyasztása azért nem jó választás, mert a bélfal és a bélflóra is komolyan sérül általa. A betegségeket, amelyek e gabonákban található fehérje hatására alakulnak ki vagy válnak gyakorivá, igazából részben a bélflórában található káros anyagokat termelő mikrobiális lények idézik elő. Ha a belet filmszerűen bélelő bélflóra nem működik jól, sérül a bélfal táplálékellátása. A bélhámsejt óvatos becslések szerint is a jótékony baktériumflóra működésén keresztül nyeri energiaellátása 60%-át. A kóros baktériumflóra ráadásul nemcsak különböző toxinokat termel, de semlegesíteni sem tudja a szervezetben keletkező és a bélcsatornába jutó méreganyagokat. Az egész eredménye a szivárgóbél szindróma.

Ha a glutén átjut a bélfalon, természetesen immunválaszt vált ki a szervezetben. Mind a glutén (pontosabban a gliadin), mind ellenanyagai közvetlenül is kárt okozhatnak az összes szövetben, de rombolásuk a pajzsmirigyre és a belekre a legkifejezettebb.

Jó példa a glutén okozta problémák összetettségére a gluteomorfin, mely a gluténból keletkezik az elégtelen gyomoremésztés hatására, viszont csak akkor tud felszívódni a bélből, ha a bél baktériumflórája sérült, és nem bontja tovább. Ha viszont a gluteomorfin átkerül a véráramba, és eljut az agyhoz – hasonlítván egyes, a szervezetben keletkező endorfinokra –, komoly idegrendszeri elváltozásokat tud előidézni.

A gyakorlatban a fent leírtak csak elméleti jelentőségűek, mert megoldást a betegségekre, a gondok megelőzésére vagy a problémák gyakoriságának a csökkentésére csak a glutént tartalmazó gabonafélék teljes elhagyása jelent, mind az emberek, mind a ragadozó kedvencek esetében.

Szerzőnk: Dr. Molnár Zsolt

Dr. Molnár Zsolt

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás