Főoldal » Tudomány » Dr. Kazai Anita: Fájdalomcsillapítás a paleolit korban és ma

Dr. Kazai Anita: Fájdalomcsillapítás a paleolit korban és ma

A sürgősségi rendeléseket felkeresők fele, a háziorvosokhoz forduló harmada fájdalomra panaszkodik – a fájdalom csillapítása hatalmas feladat és óriási biznisz. És bár a 21. századi ember roppant büszke tudományos fejlettségére, a fájdalmat alapjában véve ma is azokkal a szerekkel csillapítjuk, amelyekkel a kőkorban élt őseink. A technológiai fejlődés azonban alapvetően megváltoztatta a szerek szervezetbe juttatásának eszközeit: az injekciós tű 19. századi felfedezése óta már nem a végbélen keresztüli alkalmazás a gyógyszerhasználat leghatékonyabb módja.

Amerikai mészárlás

A Purdue Pharmaceuticals 1996-ban vezette be a piacra ópiumszármazék fájdalomcsillapítóját, az OxyContint, és mint Christopher Caldwell bemutatja „American carnage” (Amerikai mészárlás) című cikkében, a gyógyszergyártók az ezredforduló tájékán óriási kampánnyal igyekeztek meggyőzni az amerikai orvosokat, hogy ne féljenek receptre felírni az ópiumszármazékokat. Azzal érveltek, hogy azok fájdalomcsillapító hatékonysága jóval felülmúlja a mellékhatásokból következő hátrányokat, amelyek legszélsőségesebbje a légzésbénulás miatt bekövetkező halál.

A kampány sikeres volt: a receptre kapható fájdalomcsillapítók forgalma 1999 és 2010 között megnégyszereződött, a Forbes magazin listája szerint a Purdue Pharmaceuticals vállalatot tulajdonló Sackler család 2015-re már a tizenhatodik leggazdagabb amerikai család volt, és évente 15 ezer amerikai hal meg receptre felírható ópiumszármazék túladagolása miatt.

Anne Case és Angus Deaton közgazdászok 2015-ös tanulmánya szerint egyébként a létbizonytalanság miatti kétségbeesés gyilkolja a felsőfokú diplomával nem rendelkező, középkorú fehér férfiakat, akik halálozási aránya igen megnőtt 1999 óta a receptre kapható ópiumszármazékok túladagolása, az alkoholizmus, a rák és az öngyilkosság miatt. Case és Deaton szerint egyes USA-államokban a drogtúladagolások száma és a Donald Trumpra leadott voksok között erős összefüggés mutatható ki.

A fájdalomcsillapítókat gyártó cégek marketing-erőfeszítéseit jól példázza a Washington Post által feltárt American Pain Foundation-eset is. Mint kiderült, a magát a betegek érdekeit képviselő alapítványként reklámozó szervezet 5 millió dolláros éves támogatásának 90 százalékát gyógyszergyártó cégektől kapja. Az alapítvány kiadványaiban eltúlozza az opioidok előnyeit, bagatellizálja hátrányaikat, sikeresen lobbizik a használatuk korlátozását célzó törvények bevezetése ellen, és még azt is meg tudta akadályozni, hogy az opiátok biztonságosabb használata érdekében az orvosoknak tanfolyamot kelljen végezniük.

A fájdalom mint büntetés

Pedig a tanfolyamon azt is megtanulhatnák az orvosok, hogy lényegében ma is azokat a szereket használjuk fájdalomcsillapításra, amelyeket a kőkorban, azaz a fűzfakéregből (vagy réti legyezőfűből, gyöngyvesszőből – Filipendula / Spiraea ulmaria; utóbbinak a nevéből származik az „aszpirin” szó) előállított szalicilsav és a mákgubóból kinyert ópium származékait. Annyi haladás mindenesetre van, hogy a tudomány napjainkban is az előbbiek, tehát a nem szteroid gyulladás- és fájdalomcsillapítók újabb és újabb mellékhatásait tárja fel.

A kőkori ember a tudatra ható, pszichoaktív szerek révén – amilyenek az ópiumszármazékok is – az isteneivel kommunikált, s eközben nemcsak azt tudta meg, hogy mi a fájdalom oka, de azt is, hogy milyen szerek segítségével űzheti el a belébújt betegségdémont. Az ópiumot a rituális cél mellett az emberiség ősidők óta használja fájdalomcsillapításra is. Az európai települések ásatásai során gyakran kerülnek elő a Mediterráneumban őshonos növény, a mák maradványai, melyek bizonyítják, hogy ezt már a korai neolitikus korban (az i. e. 6. évezredben) is ismerték , sőt azzal kapcsolatban is közvetlen bizonyítékkal rendelkezünk, hogy őseink nem csupán a magjait fogyasztották: egy neolit kori spanyolországi (Gavà) temetkezési hely feltárásakor mákgubómaradványokat találtak az egyik csontváz fogai között, és ópiátokat a férfimaradványok csontjaiban.

Az ópiumhasználat első írásos bizonyítéka i. e. 3400-ból, a suméroktól származik, akik „örömnövénynek” nevezték a mákot, amelynek alkalmazásáról Homérosztól kezdve a legtöbb görög forrás is beszámol. A középkorban az inkvizíció tiltotta a használatát, mivel az egyháznak az volt az elképzelése, hogy a fájdalmat az eredendő bűn miatt büntetésből az isten mérte az emberiségre, így csillapítása pokolra juttatna minket. A medicina Lutherjének is nevezett német orvos, Paracelsus vezette be újra az ópium fájdalomcsillapító célú alkalmazását a 16. században, az igen hatékony szernek a „laudanum”, azaz „dicsőséges” elnevezést adva. A katolikus egyház (XII. Pius) csak 1957-ben mondta ki, hogy a keresztények lemondással és megtisztulással kapcsolatos kötelessége nem áll ellentétben az érzéstelenítők használatával.

Paleolit kori leletek

Bár a neolit kort megelőző, az időben tőlünk jóval távolabbi paleolit korból kevés lelet maradt fenn, a gyógynövények használata minden bizonnyal az emberiség kialakulását is megelőzi, hiszen az állatok is fogyasztják azokat. A paleolit ember gyógyszerfogyasztását mégis alá tudjuk támasztani közvetlen bizonyítékkal is: a mai Irak területéről (Shanidar), 60 ezer évvel ezelőttről származik egy temetkezési barlang lelete, amely egyben a pszichoaktívszer-fogyasztás egyik legkorábbi nyoma is. A feltételezések szerint a shanidari ember sámán lehetett, mivel a csontváza körül hét különféle gyógynövény virágporát találták meg nagy mennyiségben (a virágpor a többi növényi részhez képest jól megmarad az idők során, és a modern eszközökkel azonosítható). Az egyik növény az érzéstelenítés során használatos csikófark (Ephedra sinica) volt, egy másik a fogfájást enyhítő orvosi ziliz (rendszertani neve – Althaea – a görög „gyógyítani” szóból származik), a többi növény pedig gyulladásgátló, vízhajtó és vérzéselállító hatással rendelkezett.

Az 50 ezer éves belgiumi (Spy) és a 40 ezer éves spanyol (El Sidrón) csontvázak fogain lévő maradványok genetikai elemzése is bizonyítja a neolit kort jóval megelőző fájdalomcsillapító-használatot: ezek a paleolit kori emberek szalicilsav-tartalmú növényeket, sőt antibiotikum-tartalmú földet (Penicillium gomba) fogyasztottak jóval a szalicilsav hatásmechanizmusának megfejtése (1982-ban járt ezért Nobel-díj) vagy a penicillin modern korban történő, orvosi áttörést jelentő újrafelfedezése előtt.

A Journal of Archaeological Method and Theory tanulmánya (Elisa Guerra-Doce: „The Origins of Inebriation: Archaeological Evidence of the Consumption of Fermented Beverages and Drugs in Prehistoric Eurasia”) kifejti: a leletek alapján nyilvánvaló, hogy a történelem előtti időkben számos pszichoaktív, érzéstelenítésre is használatos növény állt az európaiak rendelkezésére, így a mákon, a kannabiszon és csikófarkon kívül az atropintartalmú nadragulya, bürök, mandragóra és datura is, amelyek fájdalomcsillapító ereje alvást indukáló hatásuknak köszönhető. Használták is ezen, nagy mennyiségben mérgező növények oldatát műtéti fájdalomcsillapításra Eurázsia-szerte egészen a 19. századig.

Modern idők

A farmakológia tudománya maga az ópium általános érzéstelenítésre alkalmas hatóanyagának, a morfinnak a kivonásával kezdődött, amit aztán a Merck gyógyszergyár 1827-től hozott forgalomba. A szer az álom görög istenéről, Morpheuszról kapta a nevét.

A szerves kémia fejlődésével az alapmolekulából rengeteg további származékot hoztak létre, így például a Bayer gyógyszergyár által 1898-ban köhögéscsillapítóként piacra dobott heroint vagy 1960-ban a morfinnál százszor erősebb fájdalomcsillapító hatású fentanylt. Ezt a szert adagolta túl tavaly a zenész Prince, ezt használja a drogosokat az utcán lelövető Fülöp-szigeteki elnök, Duterte, de fegyverként is működik: ezt porlasztották a 2002-es moszkvai túszdráma során a terroristák által elfoglalt épületbe.

A fájdalomcsillapítókhoz kötődik az újabb kori orvoslás egyik legnagyobb kihagyott lehetősége is. Az 1700-as évek végén a gázok felfedezésével azok orvostudományi felhasználásával is kísérletezni kezdtek: leginkább a tuberkulózisra kerestek gyógyírt. Egy bátor kémikus, Humphry Davy, aki később a brit tudományos akadémia elnöke is lett, önmagán próbálta ki a halálosnak tartott, levegőből előállított dinitrogén-oxidot, és ahelyett, hogy meghalt volna, intenzív eufóriát és kreatív gondolatáramlást érzett. Kérésére a gőzgépet is kifejlesztő James Watt készített a gáz belégzésére alkalmas berendezést, és Davy a barátaival, a kor híres íróival és költőivel használta a később „nevetőgáznak” elvenevezett N2O-t. Bár az is kiderült, hogy a gáz erőteljes fájdalomcsillapító hatással is bír, győzedelmeskedett a korszellem: erre a célra nem használták, mivel, mint maga Davy kifejtette, egy szilárd elmének bármilyen súlyos fájdalmat csendben kell tűrnie.

Akkoriban egyébként még az volt a tudományos nézet, hogy fájdalom nélkül a műtétek sem sikerülnének, hiszen a testből elillanna a lélek. A rekreációs célú felhasználás azonban elterjedt, Amerikában például az ismétlőpisztoly feltalálója, Samuel Colt azzal szedte össze a pénzt a coltgyártás beindításához, hogy cirkuszok mellett nevetőgázt árult a nagyérdeműnek (hirdetése szerint ebből a gázból épül fel „a legmagasabb mennyország levegője”). És bár a dinitrogén-oxid függőséget kiváltó potenciálja alacsony, és alkalmazása kevés mellékhatással jár, sebészeti fájdalomcsillapítóként a 19. század során inkább a veszélyes éter használata terjedt el (a ma használatos inhalációs anesztetikumok jelentős részét is az éter továbbalakítása révén állították elő).

A gyógyszerhasználat demokratizálódása

Ha a fájdalom kiváltó oka nem szűnik meg, és az akut fájdalom krónikussá alakul, gyakran a legerősebb fájdalomcsillapítók is hatástalanná válnak. Különösen így van ez, ha az idegrostok is érintettek: a neuropátiás fájdalom a legtöbb fájdalomcsillapítóra nem reagál. A krónikus és a neuropátiás fájdalom kezelésére azonban létezik hatékony módszer: az orvosi kannabisz (lásd pl. Laura Borgelt és munkatársai: „The Pharmacologic and Clinical Effects of Medical Cannabis”, in Pharmacoterapy, February 2013; 33(2): 195–209.).

A szintén ősidők óta használt kannabiszt nem termeszthetjük magunknak, de kivonatát gyógyszergyártótól havi 500–800 dolláros áron megkaphatjuk, ha találunk olyan orvost, aki hajlandó kérelmet benyújtani érdekünkben a hivatalhoz (OGYÉI). További kérelemre esetleg az egészségbiztosító fedezi a költségeket. Mint a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület rendezvényén elhangzott, Magyarországon eddig egyetlen limfómás beteg részesült engedélyben. Ami azért is furcsa, mert az ópiátszármazékokkal szemben a kannabisz nem okoz függőséget, nincs halálos dózisa, és káros mellékhatása is igen kevés.

A gyógyszerhasználat demokratizálódása azonban küszöbön áll: genetikailag módosított élesztő révén hamarosan otthon is termelhetünk magunknak fájdalomcsillapítókat. A Nature Chemical Biologyban 2015-ben bejelentették: megfejtették, hogyan állítja elő a mák növény a morfiumot. A folyamatért felelős gének élesztőgombába ültethetők, és az élesztővel többek között olyan módosított morfin is termeltethető, amely hozzákapcsolódik a fájdalmat blokkoló receptorokhoz, de nem aktiválja azokat, amelyek légzési elégtelenséget, illetve hozzászokást és függőséget okoznának.

A kommentátorok szerint az otthoni gyógyszerfőzés nemcsak olcsó lesz – az élesztőn kívül csupán vízre és cukorra van hozzá szükség –, hanem, mivel nem igényel különleges alapanyagokat, sokkal nehezebb lesz detektálni vagy megakadályozni, mint a drogtartalmú növények termesztését. Lehet, hogy ez fogja megoldani az iparilag fejlődő országok lakosainak gondját is, ahol a WHO jelentése szerint a lakosok 80 százaléka nem jut hozzá fájdalomcsillapító készítményekhez, mert a gyógyszergyárak számukra elérhetetlenül drágán árulják azokat.

Szerzőnk: Dr. Kazai Anita

Dr. Kazai Anita

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás