Főoldal » Egyéb » Együnk tücsköt-bogarat!

Együnk tücsköt-bogarat!

Nincs már olyan messze az az idő, amikor a Földnek 9 milliárd embert kell eltartania, méghozzá úgy, hogy közülük lehetőleg senki ne haljon éhen. Szakemberek szerint az egyik kitörési pontot a humán élelmezési céllal tenyésztett rovarok jelenthetik, amelyek közül jó néhányat már amúgy is rendszeresen fogyasztanak a világ különböző pontjain. Amit ma gusztustalannak találunk, az a jövőben igazi ínyencségnek számíthat majd.

Létezik az angol nyelvben egy remek, ámde magyarra sajnos lefordíthatatlan kifejezés, az „acquired taste”. Olyan enni- és innivalókat jelöl ez a szókapcsolat, amelyekhez nem vonzódunk ösztönösen, mint mondjuk mindenféle édességhez, hanem kemény munkánkba kerül megszeretni őket. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan ételekről és italokról van szó, amelyekért az emberek egy, általában földrajzilag jól körülhatárolható csoportja él-hal, miközben a többiek az éhhalál küszöbén állva se fanyalodnának rájuk. Ha európai példáknál akarunk maradni, ilyen az olajbogyó, a szarvasgomba, a tintahal, de a whiskey vagy a sör is.

Bálnazsír, madárfészek, sült csörgőkígyó

De nemcsak Európában, világszerte minden népnek megvannak az olyan, ínyencségként fogyasztott helyi specialitásai, amelyekre más nemzetek tagjai furcsállkodva tekintenek. A reakció a sima idegenkedéstől a jeges borzadályig terjedhet, attól függően, hogy mindössze lekvárral kombinált túróról van-e szó (Túró Rudi), vagy sertésgyomorba préselt húshulladékokról (disznósajt). A világ sok helyén fogyasztott, átlag európai szemmel nézve azonban kimondottan undorító ételek többsége érdekes módon valamilyen állati eredetű alkatrész: hús, belsőség, vér, tojás, miegyéb. Akad közöttük azért gyümölcs is, például a Délkelet-Ázsiában a gyümölcsök királyaként emlegetett durián, amely olyan iszonyatosan büdös, hogy a szállodákba be sem szabad vinni. Az édességeket pedig olyan bizarr desszertek képviselik, mint a skót, és azon belül is főként a glasgow-i konyha büszkesége, a sűrű palacsintatésztába mártott, majd forró olajban kisütött, ún. „rántott” Mars csoki.

A prímet azonban egyértelműen a fehérjetartalmú készítmények viszik. Képviselőik megtalálhatók a mi földrészünkön is, bár kétségkívül kisebb számban, mint tőlünk távoli tájakon. Svédországban és Finnországban fogyasztják a blodplättar nevű fogást, amely nem más, mint palacsintatésztából készült kis tányérszerűségekben kisütött disznóvér. Grönlandi ínyencség a muktuk, azaz a nyersen és szeletelve feltálalt, fagyasztott bálnabőr és -zsír, míg a „csillagvizsgáló pite” (stargazy pie) olyan kerek, krumplis-tojásos-halas tészta, amelyikből körben kimered a halak feje. A hagyomány szerint ez utóbbi ételt a viharos időben a tengerre egyedül kimerészkedő halász tiszteletére sütik Cornwallban. A Kelet-Európa néhány helyén, Törökországban és a Közel-Keleten fogyasztott khash főtt marhakörömből készült leves, míg a Szardínia szigetén előállított casu marzu kukacoktól nyüzsgő, érett birkasajt.

Ha tovább haladunk Ázsia felé, ott találkozhatunk egyebek mellett a japán shirakóval, azaz hím halak spermazsákjából készült finomsággal, a madárnyálból főzött kínai madárfészeklevessel, a szintén Kínában ismert, fiatal fiúk vizeletében főzött tojással, vagy a Fülöp-szigeteken a bikapéniszből és heréből összedobott, Nr. 5. nevű levessel. De az amerikai földrész sem marad le a versenyben: az Egyesült Államok déli részén kedvelt fogás a sült csörgőkígyó, Latin-Amerikában a grillezett tengerimalac, Mexikóban a pörkölt moszkitópete, Kanadában a fűszeres, zselés rénszarvasorr, Alaszkában pedig az eszkimó jégkrém, azaz a rénszarvashájból, fókaolajból, friss hóból, piros bogyókból és reszelt halból kevert akutaq.

Élelem 9 milliárd embernek

A bizarr ennivalók listáján mindemellett igen előkelő helyet foglalnak el a rovarok. Indonézia és Kína számos vidékén szolgálnak fel például szitakötőt, általában főtt vagy sült formában. Akik erőt vettek magukon, és megkóstolták, azt állítják, az íze leginkább a rákéhoz hasonlít, ami abból a szempontból nem túl jó hír, hogy sokan a rákféléket is visszatetszéssel szemlélik. Ugandában nsenene néven tálalják fel a sült, napon szárított vagy főtt sáskát, hagymával párosítva állítólag kimondottan ízletes. Mexikóban salsába keverik, és tortillába töltik a poloskát, Kambodzsában az oldalassal vetekedő ízű specialitásnak tartják az olajban sütött tarantulapókot, Thaiföldön hasonlóképpen készítik el a skorpiót, Malajziában nyársra tűzik a tücsköt, Japánban kekszbe sütik a darazsat.

Hátborzongató? Pedig a jövőben nagy valószínűséggel számíthatunk rá, hogy meg kell barátkoznunk a tányérunkon felbukkanó ízeltlábúak gondolatával, ugyanis ezeknek az élőlényeknek fontos szerep juthat a Föld növekvő népességének táplálékellátásában. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO egy 2015-ös jelentésében úgy fogalmazott: „Széles körben elfogadott gondolat, hogy 2050-re a világ 9 milliárd ember otthona lesz. Hogy alkalmazkodni tudjunk ehhez a számhoz, a jelenlegi élelmiszer-termelésnek majdnem a duplájára kell majd nőnie. Ehhez új élelmiszer-előállítási módokat kell találnunk.” Ilyen új módszer lehet az entomofágia, azaz az emberi fogyasztásra szánt rovartermesztés, amely mellett két érv is szól: egyfelől ezeknek az élőlényeknek kiemelkedően magas a tápanyagtartalmuk, másfelől a tenyésztésükhöz körülbelül negyedannyi területre és tápanyagra van szükség, mintha a gazdák Angus marhát legeltetnének a földjeiken (ebből kiváló steak készül).

Hátha valakinek meghozzák az étvágyát a statisztikák: 100 gramm tücsökben 12,9 gramm fehérje és 5,5 gramm telítetlen zsírsav található, ugyanennyi szöcskében 20,6 gramm fehérje és 6 g zsír. Összehasonlításként 100 gramm vesepecsenye 30,5 gramm fehérjét és 5,8 gramm zsírt, míg a csirkehús 21,2 gramm fehérjét és 3 gramm zsírt tartalmaz. Ám vannak ennél táplálóbb férgek is. A Thaiföldön nagy népszerűségnek örvendő tutajpoloska egy adagja majd 20 gramm fehérjét és 8,3 g zsiradékot juttat a szervezetünkbe, plusz főzés közben állítólag ínycsiklandó illatot áraszt. Szintén kedvelt fogás a pörkölt vöröshangya, amelynek fehérjetartalma ugyan a fele a lazacénak, viszont zsírból is csak feleannyi van benne. Az olajban sütött hernyó viszont végképp valóságos tápanyagbomba, 55 gramm fehérjével és 30 gramm zsiradékkal 100 grammban.

>> A következő oldalon folytatjuk

Szerzőnk: Mörk Leonóra

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás