Főoldal » Életmód » Harlan Cockburn: Dinoszauruszpolitika

Harlan Cockburn: Dinoszauruszpolitika

Réges-régen, amikor a dinoszauruszok belepték a Földet, eléggé elégedettek voltak magukkal. Uralták a szárazföldet, a tengereket, az eget, és a rendelkezésükre álló élelem kifogyhatatlannak tűnt. Ha akkor volt valaki dinoszaurusz, a világ szuper hely volt a létezésre, és semmi nem mutatott arra, hogy ez valaha másképp lesz. Mikor a dinoszauruszok találkoztak – ha éppen nem egymás végtagjait szaggatták le – legtöbbször a szokásos dolgokról csevegtek, amelyekről szomszédok között szokás: az előző esti tévéműsorról, a benzin áráról, és hogy mennyire nem lehet megbízni a politikusokban. Ja, bocsánat, az egyik nem stimmel, mert a fosszilis üzemanyagok akkor még nem alakultak ki.

Azonban volt egy Diplodocus (a hosszú nyakú, szelíd dinoszaurusz), amelyik a fák lombkoronája fölé emelte a fejét, és meglátta a jövőt. Pontosabban, egy hatalmas meteoritot látott, amely egyenesen az édenkert felé tartott. És a Diplodocus aggódott. Bárhova ment, mindenhol próbálta figyelmeztetni a dinoszauruszokat a feléjük tartó problémára. „Hamarosan kihalhatunk!” – mondogatta. De azok nem vettek róla tudomást. Inkább az előző esti tévéműsorról, a sajt áráról és a politikusok megbízhatatlanságáról beszélgettek. Ha néha hajlandók voltak is meghallani a Diplodocus figyelmeztetéseit, inkább idegesítő vészmadárnak titulálták, és kérdőre vonták, hogy ugyan, miféle bizonyítéka van a világvégéről szóló állításaira.

Ismerősnek tűnik a dolog? Amint azt azóta tudjuk, a világnak nem lett vége akkor, több millió évvel ezelőtt, ám a dinoszauruszok valóban kihaltak. És a messzire látó Diplodocus sem járt jobban, bár a helyzetet pontosan felismerte. A meteor becsapódott, és minden örökre megváltozott. Ennek az egyik következménye lett, hogy kialakult egy új, mindent legyőző faj, amely idővel úgy határozott, hogy magánál az anyatermészetnél is nagyobb és okosabb.

Azóta az ember sok fantasztikus dolgot vitt véghez a világ törvényeinek megértésére tett erőfeszítései során, és gyakran a nyilvánvalónak tűnő bizonyítékok ellenére találta meg a megoldást. Bárki, aki utazott már tengeri hajón, tudja, hogy a Nap a világunk egyik oldalán kel fel, és a másik oldalán megy le, tehát világos, hogy a Nap a Föld körül forog, igaz? Galilei kellett hozzá, hogy megcáfolja ezt. Lenyűgöző számomra, hogy korának összes tudománya és tévhite ellenére a helyes következtetést vonta le. Legalábbis jelen tudásunk szerint ez a helyes következtetés, addig, amíg el nem jön a következő Galilei.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kor, amelyben az orvosok a „testnedvek” zavarának, illetve a föld, a levegő, a tűz és a víz elemek helytelen eloszlásának tudták be a betegségeket. A szervezettel kapcsolatban szinte minden rejtély volt, inkább találgatás, mint tény. Apránként azonban rájöttünk, hogy mi hogyan működik, még a testünkön belül is. Például az 1600-as években William Harvey felvetette a vérkeringés fogalmát, amely ötlettel – természetesen – vadul vitatkoztak abban az időben.

Kétszáz évvel később Louis Pasteur leírta a mikrobák láthatatlan világát, és forradalmasította a betegségmegelőzést. Ő is az akkor uralkodó nézetek ellen szólalt fel. És a sort még hosszan folytathatnánk: a Wright testvéreknek azt mondták, hogy egy, a levegőnél nehezebb gép soha nem lehet képes repülni, vagy az érem másik oldala, hogy bizonyos emberek még mindig úgy tartják, a holdra szállások nem voltak valódiak.

Próbálunk úgy tenni, mintha a világban, amelyben élünk, állandóság uralkodna, pedig a meggyőződéseinket valójában elképesztően gyakran változtatja és állítja a feje tetejére valami. Ha az internethez mint forráshoz fordulok, kapásból találhatok számos olyan vizsgálatot, amelyek bizonyítják, hogy az alkohol kiváló eszköz a szívbetegség megelőzéséhez – és ugyanannyit, ami arra figyelmeztet, hogy hozzá ne nyúljak a pohárhoz. A paleo buborékunkban szintén ismeretesek mantrák arról, hogy mi igaz, és mi nem, mégis, a tények rugalmasak és állandóan változók. Van olyan antipaleo kampány, amely szerint bizonyítható, hogy a paleo étrend kifejezetten káros…

Ezeken a dolgokon egy, a rákgyógyítás történetéről szóló könyv elolvasása után morfondírozom, amely azt állítja, hogy a legközelebbi múltban komolyan elkezdték újragondolni a rákkutatás szent teheneit. A „közelmúlton” azt értem, hogy az elmúlt öt évben. Miután több milliárd dollárt öltek a rákellenes genetikai csodafegyver megtalálásába, a tudósok kezdenek visszatérni ahhoz a lehetőséghez, hogy valójában azok vagyunk, amit megeszünk. Lehetséges volna, hogy mind ez idáig félreértettük a rák eredetét, mint ahogy a régi meggyőződés szerint egyértelműen a Nap keringett a Föld körül? Lehet, hogy a rák legyőzésének annyira egyszerű lenne a megoldása, hogy „változtasd meg az étkezésedet”?

Ha valaki a nagy gyógyszergyártók híve, az nyilván azt fogja mondani: „Ne legyél már ennyire buta és egyszerű!” De nézzük csak meg a közegészségügyben történt legnagyobb előrelépéseket, mint például a higiénia bevezetését az ipari forradalom előtti nyomornegyedekbe, vagy, miután megértettük a baktériumok természetét, a kézmosás bevezetését! Képzeljük csak el, hogy egy sebész még nem is olyan régen a testüregen belül úgy dolgozott, hogy közben az utcai ruháit viselte, kézmosás és kesztyű nélkül, és gyakran még nézőközönsége is volt, akik szórakozásként fogták fel a látványosságot, és vidáman ettek-ittak, dohányoztak közben. Ezzel ellentétben ma teljesen másképp néz ki egy műtét. Nemrég volt egy apró szemhéjműtétem, amely egy szupertiszta műtőben történt, és mindenki bemosakodva, fertőtlenített ruhában dolgozott. (Az egyetlen csalódásom az volt, hogy utána csak egy kis gézlappal fedték le a szememet, ahelyett, hogy egy rendes kalózszemtakarót kaptam volna, amiben titkon reménykedtem.)

Arra szeretnék kilyukadni, hogy mi mint faj nagyon jók vagyunk abban, hogy higgyünk valamiben, és gyakran tényeknek nevezzük ezt a hitet. A hitünk alakítja, hogy miképpen látjuk a világot, és mit teszünk benne. Ha ön abban hisz, hogy a globális szeméttermelés nem probléma, akkor nem is az. Például a Friends of the Earth nevű érdekvédelmi csoport most akcióra szólította fel a Coca-Cola céget, amely évente százmilliárd műanyag palackot gyárt. Igen, írjuk csak le még egyszer a tisztánlátás kedvéért: évi százmilliárd palack, aminek a 60 százaléka egyszer használatos! És a Coca-Cola csak egy a sok cég közül, amelyek műanyag palackot gyártanak. Vajon a Coca-Cola vállalat aggódik amiatt, hogy ez milyen hatást gyakorol a Föld bolygó egészségére? Feltehetőleg nem sokkal jobban, mint azok a hajdani sebészek, akik a legalapvetőbb higiéniai óvintézkedések nélkül végeztek műtéteket, vagy azok az ipari forradalom idején élt városlakók, akik a szemetet egyszerűen kidobták az utcára.

A mai modern világban sokkal többen kiabálnak a háztetőkről arról, hogy a Föld bolygó mekkora veszélyben van, hiszen az anyatermészet egyre türelmetlenebbé válik a „gondnokságunk” miatt. Hosszú a „vészmadarak” sora: a klímaváltozás és a hulladékprobléma szakértői, az orvosok, akik küzdenek a valamikor csodát ígérő antibiotikumok véges hatásaival. És mit teszünk mi, dinoszauruszok? Hát, megbeszéljük a tegnapi tegnapi műsort, a ketchup árát, és hogy mennyire nem lehet megbízni a politikusokban.

Mikor idáig már eljutottunk a humán zsenialitás és idiotizmus keverékével, akkor nehéz nem tartani a jövőtől, amit a gyerekeink és az ő gyerekeik örökölnek majd tőlünk. És azt is nehéz nem látni, hogy a jövő nagyon úgy néz ki, mint egy hatalmas meteorit, amely egyre halad felénk. Hacsak… hacsak ki nem dugjuk a fejünket a bozótból, és nem nézünk ki a fák lombjai felett, hacsak úgy nem döntünk együtt, hogy nem hárítjuk a valóságot, hanem észrevesszük azt a sok érdeket, amely azt szeretné, ha nem tűnne fel nekünk semmi. Miben hisznek ők, miért állnak ki, és miben hiszünk mi?

Tetszik-e, vagy sem, Magyarországon paleósnak lenni azt jelenti, hogy ön része a mozgalomnak, és ez effektíve azt jelenti, hogy a politikának is, még akkor is, ha ez csak kisbetűs politika. Folytathatnánk úgy is, hogy megbeszéljük az előző esti tévéműsort, a mandulaliszt árát, és hogy mennyire nem bízhatunk a politikusokban. Remélem, hogy egy nap, mégpedig nagyon hamarosan, láthatunk egy olyan új politikusgenerációt, amelyikben bízhatunk, és amelynek a tagjai kibogozzák majd ezt az összetett világot, lehetőleg még mielőtt becsapódik a meteorit.

Szerzőnk: Harlan Cockburn

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás