Főoldal » Evolúciós pszichológia » Kocsis Richárd: Barátság, egészség, boldogság

Kocsis Richárd: Barátság, egészség, boldogság

Ha van ideje az embernek egy kis kellemes, de mindenképpen odafigyelős zenehallgatásra a rádióban, akkor észreveheti, hogy mi az a téma a szerelem és a szex után, amelyik a leginkább foglalkoztatja a zeneszerzőket, a hallgatókat, minket, embereket. Alapvető emberi tulajdonságunk, hogy szociálisak lényekként a társra találás, a párválasztás és a családtagjainkkal ápolt kapcsolatok után a barátainkkal fenntartott kötődés érdekelhet minket kiemelten. Minden stílusú zenében, legyen az rock, heavy metal vagy instrumentális zene, találunk a barátságról, esetenként az egymástól eltávolodó barátokról szóló szerzeményeket a legnagyobb és a kevésbé ismert előadók zenei repertoárjában is. Nekem ennyi már elég, hogy egy kis nyomozásba fogjak az emberi természet ezen újabb gyöngyszemének, múltjának, jelentőségének felderítésére.

Barátság az állatvilágban

Minden egyes esetben, amikor egy új témával kezdek foglalkozni, arra számítok, hogy megtalálom azt az emberi tulajdonságunkat, viselkedési formánkat, amely kiemel, megkülönböztet minket az állatvilág többi tagjától, és ezután büszkén felmutathatjuk, hogy mi vagyunk az egyetlen faj a Földön, amely… A mostani esetben is hasonló elvárásokkal indultam a barátság útvesztőibe.

Az állatok sokféle okból alkotnak kapcsolatokat, az ellenkező neműek az utódlás miatt gyakran évtizedekig együtt maradhatnak, a hangyatörzsek várat építenek, a csimpánzok pedig a területüket védik nagy, akár húsz-harminc fős csapatokban. De létezik-e olyan tartósan fennmaradó kapcsolat több állat között, amely nem köthető szigorúan a szaporodáshoz, párválasztáshoz? Nézzünk néhány olyan állatcsoportot, amelyek kapcsán több évtizedes megfigyelés után tehetünk megalapozott kijelentéseket a barátság létezéséről az állatvilágban. A páviánok Kenya és Botswana területén élnek, többnőstényes-többhímes csapatokban, melyekben a kis páviánok sokféle kapcsolatot alakítanak ki az anyjuk mellett, általában a nőnemű rokonokkal. A csoportot a hímek hagyják el, amint felnőttek, ők keresnek új hordát maguknak. Ennek következménye, hogy a csoportban a nőstények uralkodnak, ők döntenek, és a rokoni szálaik tartják össze a közösséget. A legjellemzőbb kapcsolat az anya és gyermeke közötti, ami egész életükön keresztül meghatározó.

A csimpánzok különböznek a páviánoktól minden tekintetben, 20-150 fős csapatokban élnek, ahol 2-50 fős kisebb csoportosulások alakulnak ki naponta, és náluk a nőstények hagyják el a szülőhelyüket és keresnek új csapatot önmaguk számára.

A hímek között változatos kapcsolatok, szövetségek alakulnak ki, amelyek akár naponta is megváltozhatnak a környezeti igények szerint. Egy részletes vizsgálatból kiderült, hogy a 28 hím csimpánzból 26 létesített állandó, akár tíz évig is eltartó kapcsolatot más, elsősorban rokon példányokkal, de nem ritka esetekben nem rokon hímekkel is. Az említett kiragadott példák sorát tovább gyarapítva, az elefántok között is az anya–gyermek kapcsolaton alapuló hosszú barátságok dominálnak, de a rhesusmajmok és a japán makákók között is hasonló hosszú, stabil kapcsolatokat figyeltek meg a kutatók. A hiénák esete a páviánokéval azonos, az összes hím elhagyja a születési helyét, a nőstények maradnak, és közöttük szövődik a klánjukra jellemző kapcsolati háló, amelyben az elsődleges kapcsolatok az anya–kölyök viszonyok, és ezekre épülnek az egyéb női rokoni kapcsolatok, barátságok.

Bármerre nézzünk is az állatvilágban, a barátságok alapjait megtalálhatjuk, és ahogy már a hetvenes években előre jelezték, ezek a hosszan tartó kapcsolatok az anya és a gyermek első kötődésével, abból fejlődnek ki, terjesztődnek ki a csoport más tagjaira. Talán ez egy kissé ránk is jellemző lehetett: a rokonainkra használt kifejezéseket gyakran a barátainkra is használjuk, a „testvérem” kifejezés nemegyszer a „barátom” szinonimája. A nyelvünk sok mindenről árulkodhat.

Barátság, gyermekkor

Szociálisan érzékeny kislányunknak a maga közösségében rengeteg legjobb barátja van, akik nap mint nap változnak, mint a csimpánzoknál: hol Sárika, hol pedig Patrik a legjobb barát. A vacsoránál pedig a legkülönbözőbb képzeletbeli barátok ülnek az asztalunk köré, ezért nagyon nem mindegy, hogy hova ülünk, nehogy véletlenül Pákára vagy családtagjaira huppanjunk le. A gyermekeink mindig is másképpen viszonyultak a barátaikhoz, többet mosolyogtak, beszélgettek, működtek együtt velük, mint más, nem barát ismerősökkel.

A gyermekeink fejlődésének kulcsszereplői természetesen emberek, és ezek közt találjuk a barátokat is. 2 éves életkorunkig a gyengédség az elsődleges igényünk, erre és ennek kielégítésére a szüleink az elsődleges források. 2–6 éves korunk között a társaság, az emberi kapcsolatok már rendkívüli módon meghatározóak számunkra, ekkor a szüleinken kívül az első közeli gyermekek társasága is segíti ezt a szociális szükségletünket kielégíteni. Később, 6–9 éves korunkban, iskolás éveink kezdetén az elfogadás jelenik meg mint vezérlőelv, a környezetünk, a hasonló életkorú társaink révén, majd a pubertás kezdetén már az intimitás, és ebben is elsősorban az azonos nemű barátok a támogatóink. A szexualitás iránti érdeklődés kezdetén előtérbe kerülnek a másik nem tagjai, ők ekkor a primer barátaink.

Hogy mennyire fontos a barátkozás már kisgyermekkorban, azt jól illusztrálja kedves kislányom esete, aki bármiféle tanítgatás nélkül mindenkihez odamegy a játszótereken, bemutatkozik: „Kocsis Dorottya vagyok, 3 és fél éves…”, és megkérdezi, hogy: „Játszhatok veletek?” Egyes esetekben már számomra kínos, hogy az én introvertáltságommal van egy szociálisan ennyire érzékeny kislányom.

Barátság más népeknél

Nepál keleti részén élő lepcsa farmerek között létezik egy speciális barát, aki az ingzong névre hallgat: ő az, akire a bajban szmítani lehet, segít a munkában a földeken, s esetleges halálozás esetén magához veszi és felneveli az árván maradt gyermekeket.

Kréta hegyes vidékein a közeli barátok megosztják egymással minden problémájukat, kevesebbet aggódnak, finom sütiket sütnek egymásnak, és élvezik az együttlét minden egyes pillanatát. Alapvetően férfias társadalom, a nők leginkább az otthonukkal és a gyermekeik nevelésével foglalkoznak, de az igazi vezetők ők, a nők, a kapcsolataikon keresztül, amelyek gyakran erősebbek a barátaikkal, mint a családtagjaikkal.

A ju/’hoansi pásztorkodó nép Namíbiában, ahol a hxaro nevezetű ajándékozási szokás tartja fenn az egymástól távoli barátok közötti kapcsolatot. Időnként a ritka találkozások alkalmával ezekkel a tárgyakkal erősítik meg a kölcsönös segítő barátságokat. Ezek az így kialakuló baráti hálózatok segítik a csoportok fennmaradását aszályos és ínséges időszakokban. Ilyen esetekben ajánlatos felkeresni valamelyik hxaro testvérünket, barátunkat, és biztos a segítség.

A nyugati világ elképzelése a barátságról nagyon különbözik attól a képtől, amit a világ népeinek összehasonlítása alapján felvázolhattunk. A teljes kitárulkozás például a Föld legtöbb népénél nem jelenik meg, sőt kerülendő viselkedés a barátok közt; hasonlóan ehhez, a természeti népeknél rengeteg olyan baráti pár létezik, amelynek a tagjai több száz kilométerre élnek egymástól, és ennek megfelelően ritkán találkoznak – mai modern világunkban őket nem tartanánk barátoknak.

Négy olyan elem a közös része az összehasonlításnak, amely minden kultúrában a barátság biztos jellemzője: 1) a kölcsönös segítség; 2) és ez a segítség sohasem azonos nagyságú, mindig a felmerülő igények szerinti; 3) a pozitív érzések egymás iránt; és 4) ennek megerősítése ajándékokkal. A többi csak máz, a kulturális evolúció eredménye.

Barátság és boldogság

Milliárd tanulmány foglalkozik azzal, hogy a közeli kapcsolatok, barátságok mennyire fontos előrejelzői egy ember boldogságának, s ezek alapján öt csoport köré szerveződnek azok a források, amelyekből boldogságunk folyói eredhetnek: emberi és állati kapcsolataink, teljesítményeink, a tárgyaink, a hobbik és végül a sporttevékenységeink. Régóta hiszem, hogy gyermekeink megfigyeléséből sokat tanulhattunk az igazi, régmúltban, természeti környezetünkben fontos emberi viselkedésről. Greco és Ison argentin gyermekek közt végezték megfigyeléseiket, melyek szerint a gyermekek számára a boldogság elsődleges forrásai az emberi kapcsolatok jelentették a szülőkkel, barátokkal. A szeretni és szeretve lenni. A tinédzserek körében hasonló eredményt találhatunk, de itt már a teljesítményigény, a pénz is megjelenik, sajnos.

Csikszentmihályi és társai 828 különböző korú diák kikérdezése alapján végzett kutatása is ezt látszik alátámasztani, ők leginkább a társas kapcsolataik közben érezték flow állapotban magukat, s míg az iskolai órák alatt unatkoztak, a szünetekben felélénkülve beszélgettek, nevettek, és élvezték az életüket; a magányosabbak érezték a legkevésbé boldognak, elégedettnek magukat. Eltérő kultúrák összehasonlítása során – Irán, Jordánia és az USA – is az derült ki, hogy a családi, baráti összejövetelek, kapcsolódások a jóllét egyedüli, biztos előrejelzői. Biztonságos kapcsolatok = boldogság.

A fenti kutatások során egy jelentős kérdéskör vetődött fel a tanulmányszerzők fejében, csak első pillantásra tűnik egyszerűnek minden: sok barát, nagyobb boldogság. Vajon melyik volt előbb, a sok barát vagy a nagy boldogság? Az irány oda-vissza működik, aki boldogabb, annak több barátja van, lehet, hogy egy harmadik, még nem kutatott ok miatt. Akinek pedig sok baráti kapcsolata van, az általában boldogabb, mint a kevesebb baráttal bírók.

Barátság és egészség

A barátság jelentősen hozzájárul az emberek egészségéhez, vagy az emberek fizikai jólléte befolyásolja azt, hogy milyen kapcsolataik vannak? Itt is kétirányú az egymásra hatás, mindkettő hat a másik kialakulására, fennmaradására. A dohányzás, a testarányok, a test fizikai állapota vagy éppen a depressziós állapot hozzájárul ahhoz, hogy éppen kivel, hogyan barátkozunk. Minél egészségtelenebb az életünk, annál kevesebb barátunk, kapcsolatunk lehet. A másik oldalon ugyanakkor a megfelelő barátaink bátoríthatnak, tanácsokkal láthatnak el, vagy éppen modellként is szolgálhatnak az egészségtudatos élethez. Felnőttek esetében is működik a gyümölcs- és zöldségevés példamutató hatása, nem pusztán gyermekeink esetében. Idősebb hölgyek baráti társaságokba tömörülve kezdenek el aktívabban sportolni. Komolyabb traumák utáni felépülés, például egy infarktus szisztematikus metaanalízise során azok a betegek, akik nagyobb családi, baráti támogatásban részesültek, egyértelműen hamarabb gyógyultak, és tovább maradtak életben.

„Mi az a barátság? – Közös és nagy titok.
Érdek nélküli őszinte érzelem.
Mi az a barátság? – Nem tudja senki sem!”
(Koncz Zsuzsa: Barátság)

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Kocsis Richárd

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás