Főoldal » Tudomány » Szendi Gábor: Az esszenciális magas vérnyomás oka és kezelése

Szendi Gábor: Az esszenciális magas vérnyomás oka és kezelése

A nyugati népesség körében néma járványként terjed a magas vérnyomás. Három emberből egy magas vérnyomásban szenved. Bár az orvosi gyakorlatban a 120-139/80-89 Hgmm közé eső vérnyomást még csak kezelésre nem szoruló prehipertenziónak nevezik, az epidemiológiai vizsgálatok szerint normál vérnyomásnak a 115/75 Hgmm (szisztolés/diasztolés) alatti tekinthető.

Egymillió ember adatait összegezve megállapítható volt, hogy minden 20/10 Hgmm növekmény a vérnyomásban megduplázza a szívinfarktus és sztrókhalálozás kockázatát.1 Egy másik elemzés szerint a 120/80 alatti vérnyomáshoz képest a 130-139/85-89 Hgmm vérnyomás esetén 2,33-szor nagyobb a szívbetegség kockázata.2 A szíveredetű halálozások 40%-a a magas vérnyomás következményének tulajdonítható.3 A magas vérnyomás megterheli a szívet, ami szívelégtelenséghez vezet, károsítja a nagy- és kisereket; ennek tulajdonítható később a vérzéses sztrók, a vese- és a retinakárosodás is.

A magas vérnyomás nem elkülönülő betegség, hanem a nyugati étrend okozta metabolikus szindróma része.

A természeti népek körében a magas vérnyomás nem jellemző. A busman férfiaknál 108/63, a nőknél pedig 118/71, a kitavai férfiaknál 113/71, míg a nőknél 121/71 az átlagos vérnyomás.4 Moore további tizennégy természeti nép adatait idézi, akik közt vannak nagy sófogyasztók is, ennek ellenére alacsony a vérnyomásuk.5 A természeti ember vérnyomása nem vagy csak kismértékben emelkedik az életkorral, míg a nyugati embernél a korral emelkedő vérnyomást tekintik természetesnek.

A nyugati életmód vérnyomásemelő hatását bizonyítják azok a vizsgálatok is, amelyek szerint a városba költöző, addig alacsony vérnyomású természeti embereknek a városi élet hatására jelentősen megnövekszik a vérnyomása.6 A folyamat visszafele is működik. Hazai tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a paleóra áttérő embereknek rövid időn belül általában rendeződik a vérnyomása. Egy nemrég megjelent kéthetes vizsgálatban, melyben 41-62 év közötti túlsúlyos és elhízott emberek vettek részt, a második hét végére 9,1/5,2 Hgmm-rel csökkent a résztvevők vérnyomása az azonos kalóriájú, nyugati étrendet követő kontrollcsoporthoz képest.7

A magas várnyomás kockázati tényezői

Testtömegindex

Közismert összefüggés, hogy a túlsúly (25<BMI<30) és elhízás (BMI>30) komoly kockázati tényező a magas vérnyomásra. Egy vizsgálatban a túlsúly 60%-kal, az elhízás viszont már négyszeresére növelte a magasvérnyomás-kockázatát. Akik viszont felnőttkorukban lefogytak, azoknak megszűnt a magasvérnyomáskockázata.8 A nyugati társadalmakban, függetlenül a BMI-től, a vérnyomás lassú, fokozatos emelkedése figyelhető meg, ami évente átlagosan 1,5 Hgmm növekményt jelent.9 Ez szemben áll azzal, hogy a természeti népeknél ilyen hatás nem figyelhető meg.10 Mivel az elhízás is csak következmény, továbbá normál súlyú személyeknél is kialakulhat magas vérnyomás, ezért nyilvánvaló, hogy a magas vérnyomás a háttérben meghúzódó anyagcserezavarral áll kapcsolatban.

Inzulinrezisztencia

Egy korai vizsgálatban figyeltek fel arra, hogy normál súlyú személyeknek, ha magas vérnyomásban szenvednek, magas az inzulinszintjük.11 Később kiderült, hogy az inzulin értágító hatású, tehát a magas inzulinszint elvileg nem okozhatna magas vérnyomást.12 A látszólagos ellentmondásra a magyarázat az, hogynormálnál magasabb inzulinszint mindig az inzulinrezisztencia jele, és éppen az inzulinrezisztencia miatt nem tud érvényesülni az inzulin értágító hatása. Magas vérnyomásban szenvedőknél elhízás és metabolikus szindróma nélkül is inzulinrezisztencia mutatható ki.13 Gerald Reaven, az inzulinrezisztencia felismerője, már 1988-ban bizonyította, hogy a fruktózzal előidézett inzulinrezisztencia elhízás nélkül is magas vérnyomáshoz vezet.14 Amikor olyan fiatalokat vizsgáltak meg, akiknek felmenői közt gyakori volt a magas vérnyomás, már normál vérnyomás mellett is kimutatható volt az inzulinrezisztencia, azaz, ez lehet a hajlamosító tényező a magas vérnyomásra. Ugyanezen kutatócsoport azt is bizonyította, hogy az emelkedett, de még normál vérnyomásúnak tekintett személyekben is kimutatható már az átlagnál magasabb inzulinrezisztencia.15 Nem meglepő ezek után, hogy a cukorbetegek 80%-a magas vérnyomásban is szenved.16 Fontos szem előtt tartani, hogy még normál éhgyomri vércukorszint esetén is a háttérben esetleg már komoly inzulinrezisztencia bújhat meg, amit a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése még elfed. A magas vérnyomás és az inzulinrezisztencia összefüggése jól magyarázza, miért csökkenti a vérnyomást a sport, ugyanis a fizikai aktivitás csökkenti az inzulinrezisztenciát.17

Zhou és Wang elemzésében evolúciós okokból az inzulinrezisztencia és a magas vérnyomás hasznos mechanizmus az éhezések időszakában, amikor a szervezet így biztosítja az agy, illetve terhesség esetén a magzat megfelelő tápanyagellátását. Ezt nevezhetjük fiziológiás inzulinrezisztenciának, ami alapvetően különbözik a patológiás inzulinrezisztenciától, amit a tartósan magas vércukor- és inzulinszint, valamint a megnövekedett mennyiségű viszcerális zsír és az általa előidézett szervezetszintű gyulladás okoz.18 A szerzők arra is rámutatnak, hogy a megemelkedett inzulinszint fokozza a nátrium-klorid visszatartását, ami a megnövekedett vértérfogat miatt fokozza a vérnyomást. Az éhezés időszakában ez szintén az alkalmazkodást szolgálja, mert megőrzi a sót és a vizet, ám a bőség korszakában ez hátránnyá változott.

Szervezetszintű gyulladás

Sok adat bizonyítja, hogy a szervezetszintű gyulladás önálló és független kockázati faktora a magas vérnyomásnak. 20 500 nő nyolcéves követése során a nagy érzékenységű CRP (C-reaktív fehérje, a gyulladás egyik jele) magas szintje előre jelezte a később kialakuló magas vérnyomást.19 Számos gyulladásfaktort szoktak mérni (CRP, TNF-alfa, IL-6, stb.), s ezek emelkedett szintje ugyancsak prognosztikus értékű a magas vérnyomás szempontjából.20 A gyulladás azért fokozza a vérnyomást, mert merevvé teszi az érfalat, a gyulladás pedig az első lépés az ateroszklerózis kialakulására, ami a későbbiekben beszűkíti az erek belső átmérőjét. Nemcsak a keringő gyulladásfaktorok okozzák a problémát, hanem a krónikus gyulladásra megjelenő, az érfalba beépülő, gyulladásfaktorokat termelő monociták is.21 A gyulladás szintje paleolit étrenden igen gyorsan lecsökken: ennek biztos jele a gyulladásos tünetek javulása.

K2-vitamin-hiány

Az érfalak merevvé válásában fontos szerepet játszik az érelmeszesedés, ami az utóbbi pár évtized kutatásai szerint szoros kapcsolatban áll a K2-vitamin hiányával.22 A K2-vitamin eltűnése a nyugati ember étrendjéből lassú, alattomos folyamat, melynek csak a következményeit észlelte a nyugati orvoslás, s kialakult az a hiedelem, hogy az érelmeszesedés az életkor növekedésével törvényszerűen együtt jár. Valójában az életkor előrehaladtával egyre nagyobb K2-vitamin hiány figyelhető meg.23

Húgysav és fehérje

Felmerült még a magas húgysavszint és a magas vérnyomás kapcsolata.24 Kétségtelen, hogy a magas húgysavszint általában másfél-kétszeres kockázatot jelent a később kialakuló magas vérnyomásra. Azonban a húgysav emelkedett szintjét elsősorban az 1970-es évektől elterjedő egyre nagyobb fruktóz-, valamint az alkoholfogyasztás emeli meg. Még ma is tartja magát az a nézet, hogy a húsok fogyasztása emeli meg a húgysavszintet, holott sok éve bebizonyosodott, hogy a megnövelt fehérjefogyasztás fokozza a húgysavkiválasztást, és nemcsak a köszvény javul,25 hanem a vérnyomás is csökken. Negyven vizsgálat metaanalízise szerint a megnövelt fehérjefogyasztás átlagosan 2/1 Hgmmrel csökkentette a vérnyomást.26 Kínában ott a legalacsonyabb a vérnyomás, ahol a legtöbb fehérjét fogyasztják.27 Mivel a magas húgysavszint majd’ mindig magas inzulinrezisztenciával jár, így a húgysav valószínűleg nem önálló oki tényező, hanem csupán a magas vérnyomás kialakulásában szerepet játszó megannyi faktor egyike.

Kálium

A természeti népek és a paleolit kor embere még napi 6-10 g káliumot fogyasztott,28 míg a mai átlag amerikai felnőttek kevesebb mint 2%-a fogyaszt naponta 4,7 mg-nál többet.29 A nátriumkálium arány rendkívül fontos a szervezet normál működése szempontjából. A fokozott nátriumfogyasztás csökkent káliumbevitel mellett szív- és érrendszeri betegségeket és egyéb működési zavarokat okoz. Míg a paleolit kor embere 16:1 arányban fogyasztott káliumot és nátriumot, ma a fejlett országokban ez az arány körülbelül 0,6:1, azaz a káliumfogyasztás több mint a huszadára csökkent.30 Valójában – szemben a közegészségügyi tanácsokkal – nem a sófogyasztást (azaz a nátriumbevitelt) kellene csökkenteni, hanem a káliumfogyasztást növelni. A panamai kuna indiánok a nyugati emberhez hasonlóan sok sót fogyasztanak, mégis alacsony a vérnyomásuk a nagy káliumbevitel miatt.31 A közegészségügy által javasolt mértékű sókorlátozás tényleges előnyt nem jelent a vérnyomáscsökkentésben,32 ugyanakkor jelentősen megnöveli a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát.33 Százkétezer ember adata szerint azoknak a legmagasabb a vérnyomása, akik sok sót, de kevés káliumot ürítettek, azaz sok nátriumot és kevés káliumot fogyasztottak.34

A referenciatáblázatok a vérben mért kálium normál értékének intervallumát 3-5,5 mmol/l közt adják meg, azonban az alsó határhoz közelítő értékek, különösen szívbetegség esetén, már életveszélyes aritmiákhoz vezethetnek. 7800 beteg adatait feldolgozva kimutatták, hogy a 4 mmol/l alatti értéket mutatók a 4-4,9 mmol/l közé eső értéket mutatókhoz képest 56%-kal valószínűbben haltak meg általános okokból, 65%-kal nagyobb eséllyel szívbetegségben, és 86%-kal valószínűbben szívelégtelenségben.35 Amikor a vérben 1 mmol/l-el csökken a kálium szintje, akkor ez azt jelzi, hogy a szervezet káliumtartalma 8-12 grammal csökken.36

Egy idősek otthonában végzett vizsgálatban 1800 idős ember egy részénél bevezették a kálium kloriddal dúsított só használatát. Ezáltal 76%-kal nőtt náluk a káliumfogyasztás. A vizsgálat harmincegy hónapja alatt a káliummal dúsított sót fogyasztók körében 60%-kal csökkent a szíveredetű halálozás, és az idősek négy-tizenegy hónappal éltek tovább.37 Ez egyben üzenet azoknak, akik bedőltek annak a hisztériának, hogy „népirtás” folyik a kálium-kloriddal „mérgezett” sóval. Akik felvásárolták a tiszta konyhasót, és azt hiszik, ezzel védik az egészségüket, azok valójában tovább rontják amúgy is rossz kálium-nátrium arányukat. A megfelelő mennyiségű kálium fogyasztását a vizeletbe kiválasztott kálium mennyiségével lehet igazán mérni. Tizennyolc ország százkétezer lakosát vizsgálva a kiválasztott kálium mennyiségével fordítottan volt arányos a vérnyomás. Minden 1 g kiválasztott káliumtöbblet 1/0,09 Hgmm vérnyomáscsökkenést eredményezett.38

Harminckét placebokontrollos vizsgálat összevont elemzése szerint minden 2 g növekmény a káliumfogyasztásban magas vérnyomásban szenvedő betegek esetén átlagosan 4,4/1,8 hgmm vérnyomáscsökkenést eredményez.39 Ha azt kérdezzük, hova tűnt az étrendünkből a kálium, akkor a válasz kettős. Egyrészt káliumot leginkább zöld növények és gyümölcsök fogyasztásával lehet komolyabb mennyiségben bevinni. A sok gyümölcs azonban előnytelen a magas fruktóz- és cukortartalom miatt, maradnának hát az alacsony energiatartalmú zöldségek, amelyekből viszont igen keveset fogyaszt a nyugati ember. Ráadásul 1940 és 1991 között az élelmiszerekben átlagosan 15%-kal, a gyümölcsökben 19%-kal csökkent a káliumtartalom.40 Az emberi szervezet fokozott káliumigénye közvetetten bizonyítja, hogy az ember mindig is sok növényt fogyasztott. Ez némileg ellentmond annak a terjedő felfogásnak, miszerint a ketogén üzemmód volna az „igazi” paleo.

A sok kálium fogyasztása egészséges embereknél bajt nem okozhat, mert a vese a fölösleget kiválasztja. Probléma csak akkor lehet a káliumpótlásból, ha valakinek a veséje károsodott, és nem képes a megfelelő kálium-nátrium arányt fenntartani. Ezt rendszeres laborvizsgálattal lehet ellenőriztetni. A nyugati népesség kevés káliumot fogyaszt, s mivel a vese maximális káliumvisszatartás esetén is folyamatosan káliumot ürít, ezért alacsony kálium- és magas nátriumfogyasztás esetén idővel óhatatlanul relatív káliumhiány lép fel, mert a sóürítés fokozza a káliumvesztést.41

Kórosan alacsony káliumszintet (hipokalémiát) okozhat például a vízhajtók, de a bétablokkolók, a penicillinszármazékok szedése és a kortizonkezelés is. Az intenzív osztályra kerülők 20%-a
közepes-súlyos hipokalémiában szenved, a baleseti sérülteknél ez az arány 40-70% is lehet.42 Elhízott, cukorbeteg embereknél a szénhidrátfogyasztás után kialakuló magas inzulinszint a káliumot a sejtekbe hajtva átmeneti hipokalémiát okozhat.43 A magnéziumhiány általában káliumhiánnyal is jár, s jól ismert, hogy a nyugati népesség nagy része magnéziumhiányban is szenved.44 A káliumhiány tünetei a fáradtság, az izomgyengeség, a szívritmuszavarok (különösen szívbetegeknél), a székrekedés és olykor pedig az állandó szomjúság. A káliumpótlásban elsősorban a kálium-citrát és a kálium-bikarbonát bizonyult hatásosnak, de a kálium-klorid is megfelelőnek tűnt. Természetesen egészségesebb (volna) zöldségek fogyasztásával növelni a káliumbevitelt. Valódi vegetáriánusoknak (azaz nem kenyéren, hanem zöldségeken élőknek) általában alacsony a vérnyomása, akárcsak a természeti népeknek.45

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás