Főoldal » Természeti népek » Sáfrán Mihály: A természeti népek tradicionális sportjátékai

Sáfrán Mihály: A természeti népek tradicionális sportjátékai

A manapság népszerű sportágak és versengés gyökerei a vadon élő törzsek múltjában és jelenében keresendők. Vajon milyen játékaik, versenyeik vannak a természeti népeknek?

Bevezető

A társadalmi élethez ősidők óta hozzátartozik a játék és az egymás közti versengés. Előbbi összekovácsolja a közösséget, sokoldalúan fejleszt, tanít, szórakoztat, a verseny pedig a férfiasságot, rátermettséget teszi próbára. Békeidőben a férfivá avatási szertartások és egyéb ünnepségek, vallási rítusok keretein belül vannak próbatételek. A vadászatra való felkészítésben vagy a törzsek közti háborús időszakokban pedig kiképző jelleggel alakulhattak ki a természeti népek sportjátékai.

Bár egy-egy speciális képességben lehet, hogy alulmaradunk az állatokkal szemben, de összességében magas szintet hozunk mind erőben, mind gyorsaságban, állóképességben, ügyességben. Ennek nemcsak a vadászat során vettük hasznát, hanem a tradicionális törzsi sportjátékoknál, próbatételeknél is.

Nem minden népre jellemző egyébként a vérre menő küzdelem és a versengés. Egy afrikai törzsnél vendégeskedő antropológus előkapott egy kosár gyümölcsöt, és versenyeztetni szerette volna a gyerekeket: aki előbb odaér, az nyeri a gyümölcsöt! Erre a gyermekek kézen fogták egymást, és együtt szaladtak érte. A kutató megkérdezte őket, hogy miért nem versenyeztek, mire a válasz ennyi volt: „Ubuntu.” Ez nagyjából azt jelenti, hogy: „Vagyok, mert vagyunk.” Hogyan tudna bármelyikük is boldog lenni, ha valamelyikük szomorú?

Furcsa versenyszámok széles kínálata világszerte

A szemtől szemben folytatott harc sokféle formában előjön a természeti népeknél is. Az etióp suri nép páros botos verekedése egy igazán kemény műfaj.1, 2, 3 Kb. 2 méteres, hajlékony botokkal csapkodják egymást, amíg kiütik az ellenfelet, vérző sebet ejtenek rajta, vagy a küzdelem feladására kényszerítik. Ők így tartják fitten magukat, ha netán igazi harcra kerülne sor egy másik törzzsel. Védőfelszerelést nem nagyon viselnek (maximum az amatőr bokszban ismert fejvédőhöz hasonló fonott alkalmatosságot), s anyaszült meztelenül küzdenek.

Nem éppen egy sípcsontkímélő törzsi sport, amelyben csak az ellenfél lábát szabad rugdosni, amíg el nem dől, vagy fel nem adja…

A legtöbb népnél, így a szenegáliaknál, a mongoloknál is előfordul a puszta kézzel való birkózás valamilyen formában. A núbiaiaké az egyik legősibb birkózótradíció.4, 5, 6

A szintén etióp hamar népnél a korábban említett botharcnál jóval barátságosabb férfivá avatási program a bikaugrás: ennek során a szarvánál és a farkánál lefogott hat-nyolc állat hátán kell végigrohanniuk többször egymás után a fiatal férfiaknak.7, 8, 9

Extrém sport kategória és paleós szemmel nézve nem túl egészséges a bodi törzsre jellemző hízóverseny.10, 11 Nagydarabnak lenni szép és tiszteletre méltó dolog arrafelé. Valamilyen tömény, hizlaló italt, vér és tej keverékét fogyasztják naphosszat, hat hónapon keresztül a bátor harcosok… A végére garantált a komoly méretű pocak, és inkább ne vizsgáljuk meg a vérképüket cukorbetegség szempontjából…

A távol-keleti népeknél gólyalábas futóversenyben is megmérettethetik magukat a fiatalemberek. Akiknek extra erősek a combközelítő izmaik, kipróbálhatják az egymással szemben ülve történő „lábszkanderezést”. A csúszós oszlopra való felmászást egyedül és csapatostul is lehet művelni, egymás vállán felmászva az utolsó ember egészen magasra tud feljutni.12 Létezik disznóelkapó, lábmegkötözős játék is, amelyben az nyer, aki hamarabb állítja le az állatot.

A gyeplabdát vélhetően már az egyiptomiak is ismerték valamilyen formában. Pápua Új-Guineában régóta kriketteznek, a maszájok pedig mostanában kezdik felfedezni ezt a csapatsportot.13, 14, 15, 16, 17 Amerikai indiánoknál (pl. a cseroki törzsnél) is szokás bottal kergetni a labdát, ez tulajdonképpen a lacrosse nevű játék elődje.

A rögbihez hasonló, ám annál barátságosabb csapatsport az indiai Dhopkhel. A nálunk is ismert ugróiskola Indiában Kith Kith néven fut.18

A mexikói fennsíkokon élő tarahumara indiánok teniszlabda méretű fagolyót rugdosnak maguk előtt hosszú kilométereken keresztül a sziklás terepen. Szoktak váltóban is versenyezni, olyankor két csapat küzd egymással. Brazil törzseknél ismeretes a papagájtánc és a folyami kenuverseny.19, 20, 21 Kb. másfél órás futóversenyt szoktak tartani a szibériai hidegben a Kamcsatka félszigeten élő népek.22

Az ausztrál aboriginaloknál és az észak-amerikai indiánoknál is se vége, se hossza a különféle, botokkal, karikákkal, labdákkal végrehajtott ügyességi csapatjátékoknak.23, 24

Nem feltétlenül kellenek bonyolult eszközök egy jó kis csapatjátékhoz: a zimbabwei Kudoda játékban egy kavicsokkal teli tálat ülnek körbe a résztvevők. Fel kell dobni egy követ a magasba, és amíg leesik, minél többet össze kell gyűjteni a tálból. A kenyai Nyama-Nyama-Nyama során körbeállnak, középen van egy vezető, aki szavakat sorol egymás után. Ha egy ehető állat nevét mondja ki, akkor be kell mondani a „Nyama” szót, és ugrani egyet a magasba.25

Ghánai ügyességi játék az Ampe: félkörben sorakozik fel a társaság, velük szemben pedig egy vezető helyezkedik el. Ő és egyvalaki a félkörből egymással szemben, helyben ugrálnak, majd az irányító egyszer csak ugrik egyet előre, ebben a játékosnak is követnie kell őt. Ha sikerült ugyanakkorát ugrania, akkor ő lesz az új vezető, ha nem, akkor mennek tovább a következő játékosra.
A dél-afrikai zuluk gyerekjátéka az Mbube, Mbube, mely a szavannai vadászatból nyert ihletet. Legalább hat ember vesz részt benne, körbeállnak, ketten pedig bekötözött szemmel középen helyezkednek el. Egyikük az oroszlán, másikuk az impala, őt kell elkapnia az oroszlánnak. Megpörgetik őket az indulásnál, majd a közönség éneklésének hangereje segíti tájékozódni az oroszlánt.26

Hagyományőrző miniolimpiák

Régebben nagyobb nyilvánosság nélkül, manapság pedig a média bevonásával és turistalátványosságként rendeznek versenyeket egyes népcsoportok, hagyományőrző jelleggel.

Az ún. Hornbill fesztiválon a kelet-indiai garo törzs tagjai többféleképpen kihasználják a homokos talajú arénát. A szumóbirkózáshoz hasonlatos az a játék, amelyben egy hosszú farönk két végén állnak az ellenfelek, és az a feladat, hogy áttolják egymást a határvonalon. Van olyan versenyszám, ahol két csapat kötélhúzásszerűen húzza egymást, kötél nélkül, egymás testébe kapaszkodva. Olyan változat is létezik, ahol egymással szemben ülve két játékos egy botot fog közösen, és a másikat kell elhúzni, vagy a megfelelő pillanatot kihasználva trükkösen hanyatt ejteni. Továbbá van még náluk csilievő, tűzcsiholó, bambuszoszlopmászó verseny. Magasugrás helyett magasrúgásban vetélkednek: ennek során egyre magasabbra kifeszített tárgyakat kell lábbal érinteniük a versenyzőknek.27, 28, 29

A Fülöp-szigeteken népszerű játék az akadályfutással egybekötött íjászat, ami a lovat leszámítva igencsak hasonlatos az ázsiai sztyeppéken élt lovas nomád népektől (köztük a magyarok őseitől is) származó lovasíjászathoz. Az akadálypályát íj helyett lándzsával is szokták teljesíteni egy másik versenyszámban. A mai paintballhoz hasonlít az a játék, amelyben két csapat egymást lövi ki akadályok mögött bujkálva, gyenge íjjal és tompa végű, játék nyílvesszőkkel.30, 31

Malajziában és a Fülöp-szigeteken is szoktak régiós eseményeket rendezni, ezek az ún. „Tribal Games” nevet viselik, és szeretnék megőrizni a tradicionális vadászok mozgásformáit. A versenyszámok között szerepel az íjászat, a fúvónádas célba lövés, valamint a kenuzás is.32

2012-ben rendeztek egy Maszáj Olimpia nevű összejövetelt, amelyen 200 és 5000 méteres síkfutásban, gerelyhajításban, magasugrásban, célba dobásban küzdöttek egymással a résztvevők, és nemzetközileg is értékelhető eredményeket értek el.33

2015-ben Brazíliában először rendezték meg a Bennszülött Világjátékokat, melyeken több mint harminc országból kétezernél is több törzsi atléta vetélkedett egymással. A versenyzők mezítláb küzdöttek, mezek helyett leginkább a népükre jellemző test- és arcfestést viseltek. Voltak ismertebb versenyszámok, úgymint atlétika, kenuzás, labdarúgás, kötélhúzás, de most következzen egy kis ízelítő a szokatlanabb vetélkedők közül!

A farönkcipelő verseny során egy kilenc-tíz fős csapatnak kell vinnie egy 100 kilogrammos rönköt a stadionban, 500 méteren keresztül. A „halíjászat” során egy fel-le mozgó halcéltáblát kell eltalálni 40 méterről, testrészenként más-más pontszámmal jutalmazva a sikeres találatot.34, 35 A Xikunahati nevű játék a focihoz hasonlatos, de csak fejjel lehet célba juttatni a labdát.

Az Eszkimó–Indián Olimpiai Játékokon is igencsak érdekes versenyszámok vannak. Létezik pl. a „Ki tud messzebb menni fókamászásban?” című mutatvány. Egy jó vadásznak haza is kell tudni cipelnie a zsákmányt, ezt utánozza a négyember-cipelő verseny. Igen, egyvalakinek kell négy másikat vinnie! A fülnek jól kell bírnia az északi fagyokat, erre utal a fülön cipelő versenyszám: Itt egy kb. 11 kilogrammos zsákot kell eljuttatniuk minél nagyobb távolságokra a fülükön lógatva. A jó vadásznak élen kell járnia a kitartásban és a fájdalomtűrésben is, a „fülhúzó versenyen” a két játékos egymással szemben ül, a füleik összekötve, és egymást kell elhúzniuk…

„Dobd le a bombát!” a neve annak a műfajnak, ahol a játékos arccal a talaj felé, végtagjait kinyújtva helyezkedik el, és őt cipelik a társai, egészen addig, amíg tudja tartani ezt a pozíciót. Az eszkimóknál is van magasrúgás-próbatétel. A csúszós jeget szimulálja, amikor egy zsírral bekent farönkön kell végigmenniük a versenyzőknek. Aki nem bírja a vért, az inkább ne nézze meg a fókanyúzó versenyt, ahol a cél minél gyorsabban megpucolni az állatot egy késsel.

A lepedőből dobást (Nalukataq) a sikeres bálnavadászat alkalmával szokták gyakorolni: egy játékos középen áll a kifeszített bőr lepedőn, és a többiek dobálják a magasba.36, 37

Zárszó

Érdemes megnézni a hivatkozásokat a magazin honlapján, ugyanis leginkább videoanyagokból építettem fel ezt a cikket. Sokkal szemléletesebb a mondanivalóm a képi látvánnyal együtt, és így jobban beleélhetjük magunkat a tradicionális sportokba! Ebben a témában is alaposabban el lehetne még merülni, hiszen minden népnek megvannak a maga tradicionális játékai. Remélem, sikerült egy kis ízelítőt adnom ezekből – és esetleg ki is lehet otthon próbálni őket!

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Sáfrán Mihály

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás