Főoldal » Természeti népek » A természet gyermekei – akiket még nem ért el a civilizáció

A természet gyermekei – akiket még nem ért el a civilizáció

Mára bolygónknak szinte minden négyzetméterét felderítettük, a Föld valamennyi szegletében elterjedt a civilizáció és az azzal járó életforma, étrend, kivéve talán a világunk legzordabb, legélhetetlenebb vagy legnehezebben megközelíthető tájait: a sarkvidéket, az őserdők mélyét és a sivatagokat. Ide szorultak vissza azok a népek, amelyek még az emberiség eredeti, természetes útját járva élik a napjaikat. Mára azonban csupán néhány olyan törzs maradt, amelyeket egyáltalán nem legyintett meg a civilizáció szele.

Melyek az érintetlen természeti népek?

Olyan emberi közösségek, amelyek elszigetelten élnek, és vagy saját elhatározásból, vagy pedig a körülményeik miatt nem kerültek kapcsolatba a globális civilizációval. E törzsek számát pár évvel ezelőtt száz körülire becsülték. [1] Különböző helyeken, a világ eldugott vagy nehezen megközelíthető területein élnek, Dél-Amerika és Pápua Új-Guinea dzsungeleitől Afrikán át az Andamán-szigetekig.

Emberi jogi aktivisták és antropológusok egy része azért áll ki, hogy a jövőben is békén hagyják őket, mások viszont az „ellenőrzött kapcsolatfelvétel” hívei. Korábban láttuk már, milyen katasztrofális hatással van a természeti népek egészségére az, amikor kényszer hatására feladják hagyományos étrendjüket, és hirtelen áttérnek a civilizációs táplálkozásra (lásd a pima indiánok tragédiájáról szóló cikket a Paleolit életmódmagazin 2016/4. számának 34–36. oldalán).

Most azt vizsgáljuk meg, hogyan néz ki, és milyen egyéb következményekkel jár, amikor a civilizáció felveszi a kapcsolatot egy mindaddig érintetlen néppel.

A szentinelézek: az Andamán-szigetek titokzatos népe

Az Indiához tartozó, ám a szubkontinenstől messze található Andamán-szigetek ősi lakossága egészen a 18. század végéig megközelíthetetlennek bizonyult. Genetikai örökségük alapján ők a dél-ázsiai őslakosság itt maradt tagjai. [2] Miután a brit gyarmatosítók elfoglalták a szigeteket, az őslakosságot áttelepítették, és „civilizálták”, a bennszülöttek száma annyira lecsökkent, hogy mára a kihalás szélére jutottak. [3]

A természeti népek ma is megmozgatják az emberek fantáziáját. A yarawák rezervátumaiba tilos a belépés, ám a turisták lefizetik a helyi őröket, hogy kekszet és banánt dobálva az őslakosoknak, állatkerti látványosságként csodálják és fényképezzék őket. [4]

E szigetcsoport egyikén él egy még valóban érintetlen törzs – a szentinelézek törzse –, amely évezredek óta ellenáll a külvilág nyomásának. Becslések szerint akár 60 ezer éve élhetnek elszigetelten. Egyes elképzelések szerint ők lehetnek az Afrikából kiáramló első emberek közvetlen leszármazottai. [5]

Kőkorszaki szinten élnek: íjjal-nyíllal vadásznak, bár a hajóroncsokból partra vetett fémdarabokat is felhasználják. A törzs annyira kerüli a külvilággal való érintkezést, hogy bárkit, aki megközelíti a szigetet, nyílzáporral fogadnak. Láthatóan elég nekik mindaz, amivel a szigetük ellátja őket. 2004 karácsonyán az egész dél-ázsiai térséget gyilkos szökőár borította el. A műholdas felvételek alapján a szentinelézek szigetének csupán a középső része nem került víz alá. Az indiai kormány helikopterrel élelmiszer-segélyszállítmányt küldött a törzsnek, ám a gépet egy vadász megcélozta az íjával. Az incidenst sikerült lencsevégre kapni, a fotó pedig szimbólumként terjedt el: a természeti népek nem kérnek a civilizációból. A több tízmillió cunami sújtotta ember közül egyedül ők utasították el a külső segítséget, a katasztrófát mégis túlélték. A létszámukat néhány százra becsülik, ám egy kapcsolatfelvétel nyomán valószínűleg teljesen eltűnnének a behurcolt fertőző betegségek miatt, amelyekre nem alakult ki bennük immunitás.

Kevesen vannak azok, akik aktívan próbálják felhívni a figyelmet az ilyen veszélyekre, és hangsúlyozzák a természeti népek jogait arra, hogy megtarthassák ősi területüket, és elkerülhessék a modern világgal való kapcsolatfelvételt. A Survival International nevű civil szervezet kampányának hatására az indiai kormány elvetette a szentinelézekkel kapcsolatos civilizálási terveit. [6]

Civilizálni vagy békén hagyni?

Léteznek azonban olyanok is, akik, kihasználva a nagyközönség egzotikum iránti fogékonyságát, a hamisítástól sem riadnak vissza, hogy hírnévre tegyenek szert. Közéjük tartozik például Jean-Pierre Dutilleux belga amatőr antropológus, aki egy megrendezett videofelvételen mutatta be, hogyan találkozott egy addig „ismeretlen” természeti nép a civilizációval. [7]

Jared Diamond, a népszerű tudós és író 2012-ben írt könyvében [8] azt állítja, az emberi társadalom egészen a modern időkig folyamatos háborúban állt, akárcsak a civilizálatlan törzsek, így utóbbiaknak csak jót teszünk, ha felveszük velük a kapcsolatot, és lehetővé tesszük számukra a „fejlődést”. Mások viszont cáfolják ezt az elméletet, és amellett állnak ki, hogy hagyjuk békén ezeket a törzseket. [9] A kapcsolatfelvétel ugyanis általában tragikus következményekkel jár a természeti népekre nézve.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Radnóti Alice

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás