Főoldal » Evolúció » Dr. Kazai Anita: A táplálkozás hatása a gondolkodásunkra

Dr. Kazai Anita: A táplálkozás hatása a gondolkodásunkra

A táplálkozás nem csupán a testünk építőköveit és az élethez szükséges energiát biztosítja számunkra, de azt is befolyásolja, hogy mit ítélünk igazságosnak, mennyire vagyunk segítőkészek és toleránsak, vagy milyen viselkedést tartunk büntetendőnek. Az élelmiszerek társadalmi döntéshozatalt befolyásoló hatása is megindokolható evolúciós nézőpontból.

Attól függően, hogy valaki mit reggelizik, a következő négy–hat órában toleránsabb vagy intoleránsabb lesz embertársaival, erre a megállapításra jutottak német és angol kutatók, akik eredményüket az amerikai Tudományos Akadémia lapjában mutatták be. Az Impact of nutrition on social decision making (A táplálkozás hatása a társadalmi döntéshozatalra) című tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak az egyes embereknek kell tisztában lenniük ezzel, de tudatállapotunk, gondolkodási folyamataink élelmezés révén való módosíthatósága eszközt ad az oktatás, a gazdaság és a politika kezébe is.

Evolúciós perspektíva

Sabrina Strang és munkatársai az élelmiszerek makroösszetevőinek hatását vizsgálták, vagyis azt, hogy miképpen befolyásolja egyetlen étkezés zsír-, fehérje- és szénhidrát-összetétele a társadalmi döntéshozatalt. Mint kiderült, a fehérjében gazdag étkezés növeli az önzetlenséget és a bizalmat, míg szénhidrátban gazdag étkezés hatására kevésbé vagyunk nagylelkűek, és hajlamosabbak vagyunk a normaszegők megbüntetésére (a zsírok arányával kapcsolatosan nem sikerült tudatállapot-módosító hatást kimutatni).

A tanulmány mellett megjelent kommentár (An evolutionary perspective on nutrition and social decision making – A táplálkozás és a társadalmi döntéshozatal evolúciós nézőpontból) hangsúlyozza: mivel a biológiában mindennek csak az evolúció nézőpontjából van értelme, a fehérjedús étkezés társadalmi toleranciát növelő hatása minden bizonnyal túlélési előnyt biztosított az emberiség fejlődése során. Charles Raison és David Raichlen, a kommentár szerzői a modern vadászó-gyűjtögető társadalmakkal kapcsolatos etnográfiai bizonyítékokra és az ősi emberi társadalmakkal foglalkozó régészeti leletekre hivatkozva feltételezik, hogy a ritkább zsákmányt jelentő, nagy testű állatok húsát hasznos – és kötelező – volt megosztani a közösség valamennyi tagja között, míg a folyamatosabban beszerezhető, kisebb mennyiségű, szénhidrátdús élelmiszert mindenki inkább megtarthatta magának. Mivel a táplálékforrások ilyen típusú megosztása előnyös volt az egész közösség számára, kialakulhatott a fehérjefogyasztás által közvetített társadalmi tolerancia és a szénhidrát-fogyasztás által segített társadalmi büntetés.

A kommentárra született válaszukban (Why does nutrition impact social decision making? – Miért befolyásolja a táplálkozás a társadalmi döntéshozatalt?) a tanulmány szerzői tovább spekulálnak, és hozzáteszik: elképzelhető, hogy a modern világban a fehérjedús táplálkozás kooperációt fokozó hatása nemcsak a paleolit kor muzeális maradványa, hanem egy olyan alkalmazkodási módszer, amely lehetővé teszi a megnövekedett népesség összeérő kultúráinak együttélését.

Tudomány működés közben

De milyen módszerrel sikerült a fehérjedús táplálkozás önzetlenségnövelő hatását kimutatni? A társadalmi döntéshozatal tudományos vizsgálatát általában úgy végzik, hogy a kísérleti alanyoknak a laboratóriumban egy egyszerű, de rafináltan kidolgozott döntési helyzetben, az úgynevezett ultimátumjátékban kell részt venniük. Ennek során egy beépített ember (vagy számítógépprogram és képernyőn jelzett figura) egy bizonyos pénzösszeg valahány százalékát felajánlja a kísérleti alanynak, aki eldöntheti, hogy elfogadja-e az ajánlatot. Ha elfogadja, az elosztás életbe lép, ha nem fogadja el, senki nem kap semmit. A játékosok valamennyi vizsgált kultúrában – az iparilag fejlett és a törzsi társadalmakban egyaránt – általában elutasítják a 20-25% százaléknál kisebb felajánlásokat. Vagyis az emberek nem fogadják el az önző viselkedést akkor sem, ha ezzel maguknak is kárt okoznak.



A játék fordítva is játszható, ilyenkor az elfogadó a beépített ember, és azt vizsgálják, hogyan viselkedünk az elosztó szerepében. Itt is kultúrafüggetlen az eredmény: legtöbbször az összeg több mint 30 százalékát felajánlják, de nem ritka az 50-50 százalékos elosztás sem. Vagyis az ember rendkívül önzetlen, együttműködő lény, állapítja meg Scheuring István Az emberi együttműködés evolúciós háttere című írásában, az MTA folyóiratában. A csimpánzok ezzel ellentétben úgy viselkednek, mint a klasszikus közgazdaságtan által tévesen feltételezett, racionálisan döntő emberek: mindkét fél a lehető legnagyobb haszonra törekszik.

Az élelmiszerek makroösszetevőinek hatását vizsgáló kísérletben a kísérleti alanyok 50 százalék szénhidrát- + 25 százalék fehérje- + 25 százalék zsír-, vagy 80 százalék szénhidrát- + 10 százalék fehérje- + 10 százalék zsírtartalmú, azonos kalóriamennyiségű, nyugati típusú reggelit fogyasztottak, és négy óra múlva (amikor a kísérletsorozat többi vizsgálata szerint a legerőteljesebb a reggeliből származó hatóanyagok koncentrációja a vérben) elvégezték az ultimátumjátékot az elfogadó szerepkörben. Mint kiderült: a magas szénhidráttartamú reggelit fogyasztók életkorra, nemre, személyiségtípusra és hangulati állapotra való tekintet nélkül több mint kétszer olyan gyakran utasították el a 20-25 százalékosnál kisebb felajánlásokat, mint azok, akik magas fehérjetartalmú reggelit ettek. A kutatók azt is kimutatták, hogy a fehérjedús táplálkozás társadalmi toleranciát növelő hatását az egyik fehérje-összetevő aminosav, a tirozin közvetíti.

A nagy hal nem mindig eszi meg a kisebbet

Az ultimátumjátékot játszó embereket előszeretettel vizsgálják különböző helyzetekben. Pár éve például kimutatták, hogy a szorongásoldó gyógyszereket szedők szintén kevésbé hajlamosak a normaszegők megbüntetésére: körükben is felére csökken a 20-25 százalékosnál kisebb felajánlások elutasításának aránya, miközben az elfogadók tisztában vannak az ajánlatok önző voltával. És bár a férfiak alapesetben hajlamosabbak az igazságtalannak érzett ajánlatokat elutasítani, ezt a nemek közötti különbséget a szorongásoldók megszüntetik (Katarina Gospic és munkatársai: Limbic Justice – Amygdala Involvement in Immediate Rejection in the Ultimatum Game).

Az is kiderült, hogy az elfogadó vagy elutasító döntés meghozatalában nemcsak az agykéreg – a ráció – vesz részt, hanem az érzelmekért felelős, ősibb agyterületek is (konkrétan az amigdala). Így végre a pszichológusok demonstrálni tudták, hogy az emberi döntéshozatalban nem egyszerűen az anyagi előny maximalizálása játszik szerepet, és tudományosan is megérthetővé vált az a tapasztalat, hogy az ember nagylelkűségre képes lény. Sabrina Strang és munkatársai egy másik vizsgálatukban annak is feltárták az agyi hátterét, hogy miképpen vezet a nagylelkűség pozitív érzelmekhez (A neural link between generosity and happiness), azaz igazolták, hogy a nemeslelkűség nemcsak a csoport számára előnyös hatása, de az általa kiváltott egyéni jó érzés miatt is fennmaradhatott az evolúció során. Így ma már egyre inkább tisztában van azzal a tudomány, hogy az ember evolúciójának nemcsak a verseny az alapvető hajtóereje, hanem az együttműködés is, és ez utóbbi nem csupán kémiai szerekkel, hanem táplálkozással is befolyásolható.

Szerzőnk: Dr. Kazai Anita

Dr. Kazai Anita

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás