Főoldal » Tudomány » Kocsis Richárd: A rák új megközelítésben: evolúciós és ökológiai gondolatok

Kocsis Richárd: A rák új megközelítésben: evolúciós és ökológiai gondolatok

Évről évre nő a rákos megbetegedések száma az egyre öregedő népesség körében, és ennek ellenére a halálozási arány csökkenő tendenciát mutat az iparosodott országok lakóinak körében.[i] Úgy tűnik, hogy az 1971-ben a rák ellen meghirdetett háború elérte a kitűzött célokat. Vagy mégsem? Gondoljunk csak arra, hogy jelenleg minden harmadik-negyedik ember az élete során találkozik ezzel a betegséggel, és sajnos az orvoslás az elmúlt évtizedekben sem jutott közelebb ahhoz, hogy a már kialakult, kifejlődött rákos gócokkal képes legyen megküzdeni. Néhány harcot megnyertünk, de a háború folytatódik, és mi nem állunk valami fényesen. Evolúciós gondolkodási keretrendszereinkkel hogyan kezelhetjük a rák kérdését, milyen új megközelítésekkel segíthetünk az ellene folyó küzdelemben?

Öt evolúciós jelenség a rák megértéséhez

A legizgalmasabb és meglepőbb felfedezés az utóbbi idők rákkutatásából az, hogy ez a betegség nem egyetlen elváltozott testi sejt klónozásából keletkező sejtburjánzás. Az igazság az, az, hogy a rákos sejtcsoport heterogén, nagyon különféle sejtek együtteséből áll, ami messzemenő következményekkel jár a jelenlegi kezeléseket illetően.

A második megfigyelés alapján a rák aktív kapcsolatban létezik a környezetével, és ez a kötelék meghatározza azt, hogy milyen gyorsan növekszik vagy lassul le a terjeszkedése.

A harmadik elv alapján a ráksejtcsoportok egymással is együttműködő és versengő kapcsolatot létesítenek, és a viselkedéses ökológia alapelveit alkalmazhatjuk az együttes viselkedésükre.

A természetes szelekció alapján – ez a negyedik elvünk – racionálisan érthető, hogy a lehetőségekhez képest valójában a rák egy nagyon ritka esemény.

Az ötödik rendező alapelvünk megpróbálja osztályozni, és ezáltal rendszerezni, hogy miért, milyen okokból jelenik meg mégis a rák.

Ez első pillantásra nem tűnik túl érdekes kezelési keretnek, de – mint látni fogjuk – ezek után remélhetőleg a közgondolkodásunkban is átalakulhat a rákról már régóta élő elképzelés, és talán ennél fontosabb, hogy új terápiák jelenhetnek meg a fenti irányelvek alkalmazásával.

Heterogén sejtek

A régi elképzelések szerint egy defektív sejt kontroll nélküli szaporodása, klónozása, kontroll nélküli osztódása során keletkezik a rákos sejtcsoport. Az igazság azonban az, hogy különféle tulajdonságokkal, mutációkkal, epigenetikai lenyomattal rendelkeznek az ugyanazon csoporton belüli sejtek. A heterogenitás pedig nem pusztán elméleti megállapítás, hanem nagyon fontos előrejelzője a sejtcsoport további fejlődésének, és így a gazdaszervezetnek is, a Barrett-esophagusban a különféle sejtek száma az egyetlen olyan faktor, amely megjósolja a betegség végső kimenetelét.[ii]

Az emberi elnevezésekből is következtethetünk arra, hogy a rákok minden fajtája külön betegség az érintett szervünknek megfelelően: létezik tüdőrák vagy mellrák, ezeknek semmi közük egymáshoz, és mindegyiknek saját kezelési procedúrája, gyógyszerei vannak. Mára megváltozóban van ez a statikus kép, a rákos burjánzások alapvető szinten rengeteg azonosságban osztoznak egymással, például mindegyikre igaz, hogy a sejtciklusaik kontrollja hibásan működik.[iii] A régebbi elképzelésekkel felhagyva talán érdemesebb a rákot egynek tekinteni, és ennek a különféle megjelenési formáját láthatjuk a különféle szerveinkben az adott környezethez idomulva.

Mire használhatjuk ezt a tudásunkat az érdekességén kívül? A rákgyógyítás, nagyon hasonlóan a baktériumok elleni küzdelemhez, küszködik a gyógyszerekkel szembeni rezisztens sejtcsoportok kialakulásával, és a betegség rendkívül gyors kiújulásával. A gyógyszereknek ellenálló ráksejtcsoportok sajnos már a kezelés megkezdése előtt ott vannak a heterogén sejtcsoportban, és a drasztikus, maximális dózisú, „Pusztítsunk el minden ráksejtet!” hozzáállás miatt, amelyhez általában már mérgező mennyiségű drogokat használnak az orvosok, az érzékeny sejtek elpusztulnak, a sejtcsoport nagysága csökken, de az ellenállók hirtelen elszaporodnak, hiszen nincsenek versenytársak, szabad a pálya.[iv]

Az egyik lehetséges megoldás neve adaptív terápia. Ebben az esetben a kezelés célja nem a teljes kipusztítás, hanem inkább egyfajta kordában tartása a betegségnek. A heterogén sejtcsoport együtt növekszik, egyik sejtcsoportnak sem engedik a többiek, hogy az ő kárukra az esetleg elterjedjen. Ha ezt az egész csoportot kezeljük jóval kisebb adag gyógyszerrel, akkor nem alakul ki rezisztencia az adott szerrel szemben.

Természetesen a rákos sejtcsoport növekszik, elérve egy határozott nagyságot, emeljük a gyógyszeradagot, de sohasem a mérgező, maximálisan eltűrhető dózisig, a teljes kiirtási mennyiségig. A megemelt mennyiségű szer hatására elpusztul a sejtek nagy része, ám a heterogenitás fennmarad, és nem egyetlen sejtcsoport lesz az uralkodó, ami ellen már nem lenne megfelelő gyógyszerünk. Ahogy lecsökkent a sejtcsoport nagysága, a gyógyszeradagot is lehet csökkenteni.Ezzel a metódussal a rákos betegség nem szűnik meg, viszont szépen kezelhető, és a páciens élete normális mederben tartható. Egereken már sikeresen tesztelték ezt a megközelítési módot.[v]

Egy másik kezelési lehetőség lehet a kettős kötődés elmélete. Érdekes és hasznos analógia lehet egy ragadozó bevezetése egy élőhelyre, ahol elterjedt egy élőlény, amelyet szeretnénk eltávolítani. Ha egy baglyot terjesztünk el, hogy bizonyos rágcsálók eltűnjenek, egyes egerek sikeresen elbújnak a baglyok elől a sűrű bozótosban, és ők lehetnek a túlélők. Mi lenne, ha ezután viszont ezek ellen az egerek ellen egy másik ragadozót, egy kígyóféleséget vetnénk be?

Gyakran együttesen vezetik be a kettőt, de a modellszámítások szerint sokkal hatékonyabb, ha egymás után alkalmazzuk őket. Először az egyik gyógyszert, majd ha erre elpusztulnak az érzékeny sejtek, akkor az ellenállókra be lehet vetni a második szert, a kígyót. Antonia és munkatársai (2006) már sikeresen alkalmazták kis sejtű tüdőrákos pácienseknél az immunoterápia és a kemoterápia fenti megközelítését, és a 29 beteg 62 százaléka mutatott teljes vagy részleges javulást.[vi]

A rák és környezete

A sejtek számára – a hibás működésűek számára is – elengedhetetlenül szükséges a tápanyagok, az oxigén felvétele és a metabolikus végtermékeik elszállítása. A mikrokörnyezetük alapvetően meghatározza, hogyan, miként képesek fejlődni, mi lesz belőlük, ha megnőnek. Amint változás áll be a környezetben, a rákos sejtek ennek megfelelően válaszolnak. Ha kevés a táplálék, akkor szunnyadó, szinte alvó állapotba kerülnek, megvárják a kedvező körülményeket.[vii] Ha oxigénhiányos környezetet alakítunk ki, azt gondolva, hogy ez elpusztíthatja őket, akkor a rákos sejtek válasza erre az, hogy megpróbálnak elvándorolni, áttéteket képezni, és máshol elterjedni az emberi szervezetben.

Az elváltozott sejtek az őket ért inzultusokra adott válaszlépéseken kívül sokkal többre képesek, aktívan megváltoztatják a környezetüket, hasonlóan az emberhez, olyan irányba, ami segítheti az életüket.[viii] A sokféle változás közül most a metabolizmusuk során keletkező savakat említeném meg.

A környezetük a keletkező savak miatt alacsonyabb pH-jú, ez kedvezőtlen az immunsejtek számára, támogatja a sejtburjánzást, szelektálja a sejteket, előnyben részesíti azokat, amelyek ellenállnak a programozott sejthalálnak.

A beavatkozási lehetőségek célpontja lehet ez, nátrium-hidrogénkarbonát vagy nátrium-citrát, esetleg diuretikumok szedése, amelyek megakadályozhatják a rákos sejtek savtermelését.[ix]

A sejtek együttműködése és versengése

A sejtek egy csoportja a vérellátást próbálja meg kialakítani, a másik csoport a környező sejteket igyekszik elpusztítani, és így együtt dolgoznak a rákos csoportjukért. Abban a pillanatban azonban, ahogy a körülmények megváltoznak, például csökken a glükóz vagy az elérhető oxigén mennyisége, megszakad ez a nagy összetartás, és egyes sejtcsoportok az elpusztulás helyett megpróbálnak elvándorolni olyan helyekre, ahol sikeresen megtelepedhetnek.[x]

A rák egy ritka esemény

Az egysejtű szervezeteket nem fenyegeti a rák, ellenben a többsejtűek alapvető problémája az, hogy a sok együttműködő sejtet miképpen lehet a közös célokért folyamatosan egyben tartani, és nem engedni egyet sem, hogy a saját szakállára osztódjon, elterjedjen. Ennek fenntartása nem könnyű feladat, az egysejtűek 3,7 milliárd éve élnek a Földön, de további 3 milliárd kellett az evolúciónak arra, hogy az első többsejtűek kifejlődjenek. Miért volt ilyen sok időre szüksége? Talán a többsejtűek egyben tartására és a lehetséges csalók visszafogása miatt. Minél nagyobb egy élőlény, annál többféle és számszerűleg is több sejtje van, mint a kisebbeknek, így ezeket hatékonyabban kell ellenőriznie. Ezen megállapítás alapján a nagyobb állatokban többször kellene rákos burjánzásoknak történnie, de nem ez a helyzet, ez az úgynevezett Peto-paradoxon.

A nagyobb állatok, elefántok, bálnák hatékonyabb ellenőrző rendszerekkel rendelkeznének, mint a kisebb állatok? Egyelőre nem tudjuk biztosan, de több megoldás is létezik a Peto-paradoxonra, sajnos ezeket most nem érintjük. A nagyszámú sejtek alkotta szervezetekben sokkal több lehetőség adódik a rák kifejlődésére, ehhez képest elenyésző esetben alakul ki.

Valójában egy ritka esemény a rák náluk – valószínűleg az élőlények rengeteg biológiai rendszerrel rendelkeznek az elhárításukra. Ezeknek az összehasonlító elemzése talán újabb eszközöket adhat a kezünkbe a lehetséges terápiák bővítésének céljából.[xi]

A rák megjelenésének evolúciós okai

A természetes szelekció nem képes eltávolítani azokat a géneket, amelyek érzékennyé tesznek minket az elváltozásokra. Az ember a gondolkodási sémái miatt nehezen fogadja el, hogy nincs különösebb oka annak, hogy ő most beteg lett: jól táplálkoztam, sokat mozogtam, nem stresszeltem, mégis halálos beteg lettem. Nincs mindig egyenes és egyértelmű válasz ezekre az állapotokra.

Az egyensúlyi magyarázó keretekben történő okoskodás szerint, ha szorosabb sejtes ellenőrzés alatt lenne a sejtosztódás, akkor csökkenhetne a rákos elfajulások száma, de cserébe a sebgyógyulás sebessége csökkenne, és sokáig tartana egy élettani szervünket érő trauma helyreállítása. Ha az immunrendszer agresszívabb lenne, és minden rákos sejtet elkapna, akkor ez a rendszer hasonlóan léphetne fel a normális sejtekkel szemben is, és az autoimmun betegségek elterjedtsége nőne drasztikusan. Valamit valamiért.

Az össze nem illésről sokat írtunk már: a jelenlegi környezetünk nem felel meg az evolúciónk során tapasztaltaknak. A környezeti változásokat a testünk és annak élettani rendszerei nem képesek követni, és az ebből adódó eltérés okozza a betegségeink nagy részét.

Többet voltunk napon, kevesebb finomított cukrot ettünk, többet mozogtunk a múltunkban, a mai környezetben viszont ezek nem fontosak számunkra, a kettő eredőjeként cukorbetegségben szenvedünk, fáj a hátunk, és nem termelünk elég D-vitamint. A rákos megbetegedések egy része is ebbe a csoportba sorolható, a nők megnövekedett számú menstruációs ciklusuk miatt (100 helyett akár 400 ciklust is megélnek) nagyobb hormonális hatásoknak vannak kitéve, és ez a petefészek-, illetve mellrák okozója lehet.[xii]

Az okok felismerése a megelőzést segítheti. Próbáljunk meg a jelenlegi, modern környezetünkben is, ha lehetséges a paleo életmód elvei szerint élni; az étkezésekkel, a napozással, a mindennapi mozgással felvértezve elkerülhetjük azokat az eseteket, amelyekért az életmódunk okolható.

>> A következő oldalon folytatjuk

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Kocsis Richárd

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás