Főoldal » Tudomány » A placebo, 1. rész

A placebo, 1. rész

A placebo története összefonódik az orvoslás történetével; sokáig ez tett „hatásossá” hatástalan terápiákat, aztán jött a nagy „leleplezések” időszaka; majd – haladva a ma felé – felfedezték, hogy a placebohatás valódi hatás. Nem a placebo változott, hanem az emberi elme viszonya ősi képességünkhöz.

Az ókorban szinte több gyógyszer volt, mint manapság. Az ókori Kínában 2000 alapgyógyszer és 16 ezer gyógyszerrecept (-keverék) létezett. A sumer, babiloni, asszír hagyományok 265 gyógyszerről tudtak, Indiában 600 gyógyszert használtak.1 Ezek egy része talán bírt némi hatással, de a többségük gyógyhatása mágikus tulajdonságaikból lett levezetve. Sok szert a ritkaság, az egzotikum, a rendkívüliség, a titokzatos vagy bizarr eredet, illetőleg az elkészítés titokzatos módja tett varázserejűvé. Kultúra, hitrendszer és személyiség kérdése, kiben mi kelti a mágikus gondolkodás révén a gyógyhatás képzetét. Minden kultúrában és korszakban voltak és lesznek mágikus gyógyhatással felruházott szerek (bezoárok, őrölt múmiapor, homeopátia), hitalapú csodás hatások (amulettek, Krisztus keresztjének szilánkja, a lourdes-i forrás vize) vagy éppen egyéni csodaszerek: utóbbi olyan készítmény vagy rituálé, amelynek bizonyítottan nem lehet gyógyhatása, alkalmazása mégis gyógyuláshoz vezetett. Számos gyógyulástörténet terjeng, amelyekben csak a beteg elszánt gyógyulni akarása a közös.

A racionális gondolkodás fokozatosan hódított teret, azonban a mágikus gondolkodás mint ősi pszichés munkamód máig fennmaradt, s jellemző módon az emberi jelenségek kevésbé egzakt területeire húzódott vissza (sors, betegség). Ha az emberi gondolkodás fejlődéstörténetét vizsgáljuk, akkor a racionális gondolkodás kialakulását és megszilárdulását az ember változásokat előidéző aktivitása hozta létre, de a tudomány és az ipar fejlődése kristályosította ki. A racionális gondolkodás egyik alaptétele az okság. Csak a valódi ok-okozati viszonyok feltárása vezet bármikor reprodukálható tudományos állításokhoz, és a technikai fejlődést, az ipari termelést is kizárólag bejósolható kémiai és fizikai folyamatokra lehet építeni. Amikor Napóleon azt kérdezte Laplace-tól, miért nem szerepel Isten a naprendszerről szóló művében, az azt felelte: „Nem volt szükségem erre a hipotézisre.” Mikor Joseph Lagrange úgy kommentálta Laplace válaszát, hogy: „Pedig ez remek hipotézis, sok mindent megmagyaráz…”, Laplace erre azt felelte: „Mindent megmagyaráz, de nem tesz lehetővé predikciókat.”2

A placebohatás mint a mágikus gondolkodás egyik következménye jellemző módon azért maradhatott fenn egy alapvetően racionális világban is, mert azon a területen, ahol jelen van, működik – vagy működni látszik. A sors mágikus alakítása (pl. jóslás, asztrológia, karma) az önbeteljesítő jóslatként vagy a kognitív disszonanciaként leírt szociálpszichológiai mechanizmuson keresztül valóban hitelesnek tűnő és beváló jóslásokat tesz az emberi sors alakulásáról. Bizonyított, hogy baljós számokhoz köthető napokon (ilyen kínaiaknál a 4-es) több beteg hal meg, s aki olyan betegségben szenved, amelyet a születési évéhez rendel a kínai asztrológia, rövidebb ideig él, mint az azonos betegségben szenvedő, de más évben született társa. Ugyanígy azok az emberek, akiknek a monogramja pozitív jelentésű (VIP, GOD stb.), évekkel tovább élnek, mint a negatív jelentésűek (BAD, PIG stb.).3 Mágikus hatásként értelmezhető a Pygmalion-effektus is, amikor a rejtett elvárások megváltoztatják emberek és állatok viselkedését. A patkányok aszerint bizonyultak tanulékonynak vagy tompa felfogásúnak, hogy a kísérletvezetőknek mit mondtak a patkányok képességeiről.4 A racionális-mágikus gondolkodás különös keveréke a mai orvoslás, amely elvileg folyamatosan azért küzd, hogy valódi, igazolt hatású kezelési módokat és gyógyszereket fejlesszen ki, ugyanakkor a ma alkalmazott kezeléseknek csak töredéke igazoltan hatásos, s rengeteg téves teória alapján folyik kezelés. A British Medical Journal 3000 klinikai vizsgálat eredményét összegezte Clinical Evidence (Klinikai bizonyítékok) című weboldalán.

Eszerint a ma alkalmazott gyógymódok 11 százaléka bizonyítottan hatásos, és legalább 65 százalék esetében nem bizonyított a hatásosság, vagy a terápia kifejezetten káros is.5 A palcebohatás az, amiért ez a napi gyakorlatban mégsem tud a napnál világosabban kiderülni. Tovább nehezíti a gyógyszerek hatásosságát ellenőrizni próbálók helyzetét, hogy a gyógyszeripar rafinált technikákkal egyenesen kihasználja a placebohatást nem létező gyógyszerhatások igazolására (pl. antidepresszánsok).6

A magának utat törő racionális-tudományos gondolkodás első tettei a mágikus hatások leleplezésére irányultak. Kezdetben szórványosan, s csak kétkedő gondolkodók teszteltek egy-egy elterjedt hiedelmet.

A bezoárok az emberi vagy állati testben, főként a bélrendszerben keletkező szervetlen vagy szerves eredetű zárványok, általában kavicsszerűen legömbölyödött kőnek tűnnek. Elég rejtélyes képződmények ahhoz, hogy varázserőt lehessen nekik tulajdonítani. Az ókorban és a középkorban még állatokból nyerték őket, és a „forgalmazók” azt állították róluk, hogy a kígyómarta szarvas megkövesedett könnyei.7 A kígyómarás-hiedelemmel függhetett össze, hogy a bezoárt minden mérgezés ellenszerének tartották. IX. Károly francia királynak bemutattak egy bezoárkövet, azt állítva róla, hogy az jó minden méreg ellen. A király megkérdezte sebészét, Ambroise Parét, lehetséges-e ez, de a doktor azt felelte, minden méregnek saját ellenszere van, s a kő hatástalanságát könnyű volna bizonyítania, ha volna kéznél egy halálraítélt. Kerítettek hát egy halálraítélt szakácsot, akinek büntetlenséget ígértek, ha beveszi a mérget, és kipróbálhatják rajta a bezoárt. A szakács számára a kísérlet nem vált be: kínok közt haldokolva bánta, hogy nem az akasztást választotta inkább.8

A „leleplezések” olykor jogosak voltak, de sokszor csak a gyógyhatás elfogadott magyarázatát cáfolták, nem magát a gyógyhatást. A 18. század utolsó harmadában tündöklő Franz Anton Mesmer a tudományos hipnózis előfutára volt, hírnevét a fantasztikus, ám jól dokumentált, delejezéssel előidézett gyógyításainak köszönhette. Amikor egy, a módszerével szemben szkeptikus orvos hatalmas, orrból kiinduló, szemét a helyéből kinyomó daganatát delejezéssel megszüntette, csak rövid ideig élvezhette diadalát, mert az orvos hamarosan veserákban meghalt. Ez jó ürügy volt arra, hogy XVI. Lajosnál kijárják egy vizsgálóbizottság felállítását, amelyet a Franciaországban tartózkodó Benjamin Franklin vezetett. A bizottság különféle trükkökkel bizonyította, hogy a gyógyulások „csak a képzelet” termékei. Például azt állították a betegeknek, hogy delejezett fát ölelgetnek, vagy hogy a mester (Mesmer egyik tanítványa) a falon át delejezi őket.9 A 19. század második felében fellendülő hipnóziskutatás aztán bizonyította, hogy a „képzelet” valódi gyógyulásokat képes előidézni. Jól ismerjük már a hipnózis során kialakuló agyi és testi folyamatokat, de magát a hipnózis létét máig nem sikerült megmagyarázni.10

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás