Főoldal » Alapelvek » Kocsis Richárd: A paleolit gyermek 3. – Az alvásról

Kocsis Richárd: A paleolit gyermek 3. – Az alvásról

Amikor egy fiatal házaspár hazaviszi első gyermekét, estefelé egy kicsit tanácstalanul állnak az újszülött felett, mihez kezdjenek, hol aludjon, velük vagy az apa által nagy nehezen összerakott kiságyban? A kérdés körüljárásához, akár cikksorozatom korábbi részeiben, az evolúciós kutatásokat hívom segítségül.

A 70-es évektől elterjedt és megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy a gyermeknek külön kell aludnia, az önállóságot nem lehet elég korán elsajátítani, ha pedig sír, hadd sírjon: ha az éjszaka folyamán felébredne, majd elaltatja magát a sok sírással, és egyre hosszabb ideig lesz képes aludni, míg el nem érkezik a Kánaán: az egész éjszakás alvás ideje.

Keresnünk sem kell a biológiai örökségünk által meghatározott, illetve a kultúra által ránk kényszerített viselkedések közötti meg nem feleléseket, mindenhol beléjük botlunk, annak ellenére, hogy régóta kezünkben vannak a megfelelő kutatások, eredmények, amelyek az előbbiek sikerességét igazolják. A statisztikák szerint a jelenlegi amerikai felnőtt lakosság 70%-ának alvásproblémái vannak,1 és hasonló lehet a magyar helyzet is, aminek hátterében a gyermeknevelés téves elképzelései állhatnak. Néhány egyszerű alapvetés megfontolásával azonban az egész kérdésről alkotott véleményünk megváltozhat.

Ashley Montagu szerint azért születünk korán, mert nagy a fejünk, s ha tovább nőne az anyaméhben, akkor természetes úton már nem tudnánk megszületni, nem férnénk át a szülőcsatornán. Ha olyan fejletten jönnénk világra, mint főemlős rokonaink, körülbelül huszonegy hónaposan kellene megszületnünk. Ennek nagyon fontos következménye, hogy a csecsemő a megszületése után gyakorlatilag a következő hosszú hónapokig még ugyanazt a törődést, közelséget, test-test kontaktust igényli, mintha még odabenn lenne, az első hónapoknak még a benti időszak kiterjesztésének kell lenniük.2 Ha ezt figyelembe vesszük, akkor minden egyszerűbbé és érthetőbbé válik. Az együtt alvás csupán az egész napos közeli kontaktus folytatása az éjszakában. A vadászó-gyűjtögetőknél, de az állatvilág tagjainál is, ha egy csecsemő/kölyök éjszakára magára marad, nem nézhet túl sok további éjszaka elébe, a ragadozók, a hideg vagy az éhség gyorsan végeznek vele.

Együtt alvás? Igen!

A 90’-es években fordulat következett be a téma tárgyalásában, McKenna és munkatársai szerint az egész koncepciót újra kell gondolni.3 Ők antropológusként tudták, hogy a természeti népeknél és főemlős rokonainknál szinte kizárólag az együtt, egymás közvetlen közelében történő alvás az elterjedt, a nyugati, amerikai mintájú külön alvás az, ami szokatlan. A vizsgált 127 kultúra 80%-ában az együtt alvás a meghatározó, az esetek több mint a felében pedig a közös ágyban alvás is jellemző.4

A legerősebb ellenvetés az együtt alvással szemben egy komoly rizikófaktor, az egyelőre ismeretlen eredetű, hirtelen gyermekhalál, amit többször összefüggésbe hoztak az együtt alvással. Ezek a tanulmányok azonban sok pontatlan és nem vizsgált összefüggést vonultatnak fel, így nem meglepő, hogy az derült ki, hogy a legkomolyabb rizikófaktor épp a külön alvás, amit csak tetéz a hasra fektetés. Az anya ilyenkor nem képes ellenőrizni, milyen mélyen és hogyan alszik a gyermek. Fontos szempont az is, hogy a normális légzés kialakulásában is van egy kritikus agyi érési időszak, amikor könnyen baj történhet, ha a csecsemő külön szobába kerül. A még éretlen agyi struktúrákkal rendelkező gyermek légzési, emésztési, kiválasztási, a testhőmérsékletet fenntartó rendszereinek sikeres kifejlődéséért az édesanyával való folyamatos, az éjszakát is átívelő kapcsolata segíti.5

Hála a fenti kutatók felismerésének, manapság már a háton alvást javasolják, a puha szófákat, párnákat mellőzve. Egészen friss hír, hogy 2014 decemberében már az USA-ban is felülbírálták, helyesbítették az együtt alvással kapcsolatos álláspontokat, szabad utat engedve neki, természetesen tanácsokkal és ajánlásokkal. 6 Az együtt alvás előnyei közé tartozik, hogy a gyermek gyakrabban jut táplálékhoz, a szoptatás hosszabb ideig tarthat, és az édesanya is többet pihenhet az éjszakai közelségnek köszönhetően, nem kell állandóan átfutnia a szomszéd szobába, hogy megetethesse a gyermekét, hiszen az közvetlenül hozzáfér az anyatejhez, gyakran önállóan kiszolgálja magát.7 Az USA-ban, ahol a könyveknek, orvosoknak köszönhetően az együtt alvást gyakran kriminalisztikai jelzőkkel is illetik, egy felmérés során azt találták, hogy a megkérdezettek nagyjából 50%-a visszatért ehhez a nem ajánlott módszerhez, mert ezt érzik természetesnek.8

A gyermek alvásának fejlődése

A szülés utáni első időszakban a gyermek átlagosan tizenhat-tizennyolc órát is aludhat naponta, de természetesen a szórás jelentős, egyesek kilenc órával is beérik, másoknak a tizenkilenc is kevés, de nem kell aggódni, egy hónapos korukra ez tizennégy-tizenöt órában stabilizálódik. 9 Ebben eleinte a napszakoknak nem igazán jut szerep, inkább a teli has irányítja az alvás-ébrenlét ciklusát, de két-három hónapos kortól már a fényviszonyok váltakozása.10 Ám ne siessünk annyira előre! A szülők hamar kitapasztalják, hogy az újszülött más ciklusban alszik, mint mi, felnőttek, viszonylag könnyen felébredhet, és harminc perctől négy óráig terjedhet egy-egy alvásciklusa. Akkor sem kell aggódni, ha semmiféle rendszerességet nem észlelünk, hiszen egy három-negyvenkét hónapos gyermekek körében végzett követéses vizsgálatban semmilyen stabilitást nem találtak az éjszakai ébredésekben, sem pedig az alvás hosszában.11

A felnőttekre kilencven perces alvásciklusok jellemzőek, illetve létezik egy olyan alvásfázis, amikor a környezeti tényezők fenyegetésének függvényében könnyedén felébredhetünk. Ez egy nagyon ősi mechanizmus, a ragadozók támadásának kivédésére már az első emlősök egy riasztórendszerrel szerelkeztek fel, alvás közben másfél óránként bekapcsoltak az érzékszerveik, felmérték az esetleges szokatlan zajokat, és ha szükséges volt, ébresztették az egyedet. A kisgyermeknél ötven perces alvásciklusok követik egymást, ebből minimum huszonöt percet egy aktív alvásnak nevezett állapotban töltenek, amiből hozzánk hasonlóan könnyedén felébrednek, 12 a maradék időt pedig egy mélyebb fázisban töltik, amit lassabb, ritmikusabb légzés és kevés mozgás jellemez. Egy védtelen, az anyjától teljes mértékben függő élőlénynek életbevágóan fontos, hogy maga mellett tudja a biztonság és az élelem forrását, és ezt gyakran ellenőrizze is. Egyes kutatók szerint az újszülöttek az alvásuk akár 70-75%-át is az aktív alvásban tölthetik, míg a felnőttek alvásidejük 20%-át töltik az ehhez hasonló REM-fázisban.

Az alvás meghatározó faktorai

A várandósság időszakában az anya élettani folyamatai határozzák meg a magzat alvását, ha az anya szívverése gyorsul, akkor aktív, ha lelassul, akkor valószínűleg alszik. Az anya hormonjai, így az alváshormon, a melatonin átjut a méhlepényen keresztül, ami meghatározó a születendő gyermek belső órája szempontjából. A születéssel azonban probléma lép fel ebben a jól működő rendszerben: a csecsemő még nem termel melatonint, így az első időszakban nem alakul ki a belső órája,13 ezért kénytelen a környezet jeleire figyelni. Az első hetekben ez az ételt jelenti: ha jóllaktam, akkor alszom, ha éhes vagyok, akkor felébredek és enni akarok.14 Mivel az anyatej híg, alacsony energiatartalmú táplálék, ezért a csecsemőnek gyakran kell ennie, vagyis gyakran van ébren. Hogy mennyire sűrűn, abban nem érdemes rendszert keresnünk.

Tizenkét hetesen beindul a melatonintermelődés, ám ez még nem elegendő, a kortizol nevezetű hormon is szükséges a fény-sötétség váltakozását követő ciklus, a belső óra normális kialakulásához.15 Ez három-öt hónaposan kezdi meg működését, ettől az időszaktól várhatjuk, hogy az éjszakában már lesznek akár öt órás, egyhuzamban eltöltött alvásfázisok. Természetesen a csecsemők már a kezdeti időszakban meg tudják különböztetni a nappalt és az éjszakát: német és japán alanyoknál mérhetően kimutatták, hogy éjszaka azért többet alszanak, mint a nappali órákban. Egy új környezetbe kerülő lénynek fontos, hogy a környezet jeleit és tulajdonságait figyelembe véve alakítsa életét.

Néhány mítosz, tévhit

Az éjszakai gyakori felébredések, amelyek sokszor rendszertelenek, természetesek. A gyermek gyomra nagyon kicsi, teáskanálnyi, és ezt a viszonylag híg anyatejjel kell megtöltenie. Az emésztés másfélkét óráig tarthat, majd utána ismét jelentkezik az éhség. Aki energiadúsabb, de tehéntejalapú mesterséges tápszerekkel eteti a gyermekét, annak nyugodtabbak lehetnek az éjszakái, hosszabb ideig pihenhet, de a gyermeke sajnos mélyebb fázisban alszik, mint az anyatejeseké, és ebben az alvásciklusban gyakoribbak a légzési kimaradások, amik egy súlyosabb probléma előjelei lehetnek. 16 (A tehéntej veszélyeire nem lehet elégszer felhívni a figyelmet, hiszen oki tényezője az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásának.)

Éjszaka nemcsak egy-egy pillanatra, hanem órákra is felébredhet a gyermek. A mai természetes körülmények között élő népeknél is hasonló ciklus figyelhető meg, éjszakájuk során az első, négy-öt órás alvásuk után felkelnek, sétálnak, beszélgetnek, szeretkeznek, majd néhány óra ébrenlét után újra elalszanak. Ez általánosan elterjedt jelenség, nem számít ritkaságnak.17

Ne aggódjunk, ha gyermekünk nem alszik annyit, amennyi elő van írva. Nincsenek kőbe vésett ajánlások, a fejlettségi fokának, a külső körülményeknek megfelelően más és más a számára kielégítő mennyiségű alvás.

Hagyjuk sírni, majd úgyis elfárad és elalszik? Ez nem megfelelő hozzáállás, a sírás a gyermek egyetlen kommunikációs csatornája, a sírás azt jelzi, hogy valami nincs rendben, kérlek, segítsetek. Ezt a gyermek stresszként éli meg, ha állandósítjuk, hogy válasz nélkül hagyjuk a jelzéseit, visszafordíthatatlan károkat okozhatunk. A gyermek stresszre adott válaszát ezekkel a korai jelzésekkel kalibrálja, állítja be. Később, ha komolyabb stresszes állapotba kerül, akkor rosszul beállított válaszai miatt rosszul fogja kezelni a konfliktusos helyzeteket.18

A további példák felsorolása helyett gondoljuk át, hogy mi, „fejlett” nyugatiak hogyan, hol, mikor alszunk, és állítsuk ezt szembe a mai fejletlennek tekintett, a természethez közelebb álló vadászógyűjtögetők szociális alvásával. Több csoportba tömörülnek egyetlen helyen, és gyakran test-test kontaktusban alszanak, általában zajos környezetben, tűz és állatok közelségében, a hajnali fény megjelenéséig. Nincsenek ágyak, párnák, huzatok, néha pokrócokkal, de legtöbbször nem takaróznak be. Alvásuk dinamikus, többször felébrednek éjszaka, és nem lebeg előttük az a cél, hogy az egész éjszakát teljesen egyhuzamban átaludják.19 Szerintem ez az alvás természetes formája, ehhez próbáljunk közelíteni, és ebben segítsük apró gyermekünket.

Sokszor teszik fel nekem a kérdést, átalussza-e már az éjszakát a gyermekünk. Azt szoktam felelni, hogy nem, de nagyon jól alszunk együtt egy ágyban.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Kocsis Richárd

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás