Főoldal » Paleo és sport » A mozgás mint lételem

A mozgás mint lételem

A paleolit étkezés nem diéta. Életmód, amelynek elsődleges célja nem a jobb kinézet, hanem az egészség, amin keresztül azonban azt is elérhetjük, hogy jobban nézzünk ki.

Aki már mindent elolvasott paleolit témában, annak biztosan feltűnt, milyen sokat foglalkoznak az írók a helyes táplálkozással – s teszik ezt igen jól. A paleolit étrend nem diéta, hiszen e kifejezés többnyire rövid, pár hetes extrém vagy kevésbé extrém, étkezésben létrehozott változást jelent, amikor jellemzően az a cél, hogy belefogyjunk kihízott nadrágunkba, jobban nézzünk ki az érettségi találkozón vagy lenyűgözzük férjünket/feleségünket. Ezek a rohamdiéták azonban szinte sosem tartósak, és nem is igényelnek komoly életmódbeli változást, nem beszélve arról, hogy ritkán járnak a megsebzett egészség gyógyulásával.

A paleolit étrend tehát nem diéta. Életmód, amelynek elsődleges célja nem a jobb kinézet, hanem az egészség, amin keresztül azonban azt is elérhetjük, hogy jobban nézzünk ki. Tudjuk, mit evett, mihez férhetett hozzá a paleolitikum embere, mi tartotta egészségesen és erősen. De tegyük hozzá azt is: a paleolitikum embere a legkülönbözőbb mennyiségben, intenzitásban volt kénytelen mozogni, hiszen mindenért, amit meg akart enni, le kellett hajolnia, mindent, amit el akart fogyasztani, fel kellett szednie, fel kellett emelnie, kilométereken keresztül kellett cipelnie, be kellett cserkésznie és meg kellett ölnie a táplálékául szolgáló vadat, sőt, meg is kellett védenie magát és a zsákmányát a többi ragadozótól.

A paleolit atléta alighanem magasan felettünk teljesítene erőben, kitartásban, gyorsaságban, pontosságban. Fittebbek voltak, és nem azért, mert arra készültek, hogy négyévente a világ legjobbjai váljanak belőlük egy sportágban. Szinte minden napjuk fizikai aktivitással telt, hol hosszabb sétákra, hol rövidebb sprintekre volt szükségük a túlélés érdekében, máskor hatalmas súlyt kellett megemelniük, esetleg köveket vagy kisebb sziklákat arrébb vinniük, messzire hajítaniuk. Minden napra jutott nekik valamilyen kihívás, de azért maradt idejük a pihenésre is egy-egy jól sikerült vadászat után.

Amikor tehát egy közértben a paleolit étrend mérlegén minden könnyűnek találtatik, amiben cukor, hidrogénezett olaj, tej vagy gabona van, akkor miért ne látnánk ugyanezt az embertől elrugaszkodott valóságot a modern, csillogó edzőtermekben, ahol a mozgások többsége csak ülve végezhető el – mintha az irodában, az iskolában, az autóban vagy a tömegközlekedési eszközökön nem ülnénk éppen eleget. A súlyok csigán mozgathatók, a szabadsúlyok szinte már tiltólistán szerepelnek, és ha futunk vagy sétálunk, akkor is a talaj mozog alattunk, nem mi mozgunk a földön – gondoljunk az edzőtermekben található futógépekre. Persze, ebből alig veszünk észre valamit, hiszen folyamatosan a képernyőt bámuljuk… És most csupán azokról beszéltem, akik ilyen-olyan okokból legalább eljárnak edzeni, hiszen a többség alig vagy egyáltalán nem szán időt a mozgásra. Márpedig, ha a paleolitikum embere nem mozgott, akkor egyszerűen elpusztult.

Modern életünk korántsem bővelkedik annyiféle izgalomban, mint az egykori, ám ez egyben azt is jelenti, hogy többségünknek sem közvetlenül, sem közvetve nem kell tényleges fizikai aktivitással járó tevékenységet folytatnia azért, hogy élelemhez vagy fedélhez jusson. Az interneten pizzát rendelni sem intellektuálisan, sem fizikailag nem tűnik nagy kihívásnak… És a paleolit étrend követői azt is tudják, hogy az így „megszerzett” étel még csak nem is egészséges.

De menjünk tovább! A mozgás felgyorsítja a tanulást, ami egyáltalán nem lebecsülendő tény napjainkban, amikor gyermekeink rengeteg időt töltenek az iskolapadban, ahol a mozgás – hacsaknem a testnevelési órán történik – büntetendő cselekedet.

További előnyök? A mozgás javítja a vérkeringést, ami hat az agy működésére. A javuló vérkeringés egyben több oxigént is jelent – és az agy ezt meghálálja. Az agy elképesztő mennyiségű információt képes elraktározni, de korántsem végtelent. Az intenzív tanulási szakaszokat optimális esetben mozgásos szüneteknek kellene váltaniuk, amelyek eredményeképpen a beérkező információ a szortírozás és osztályozás után a megfelelő agyi területen hosszú távú memóriává érhetne. A mozgás tehát egyrészt természetes szünetet jelent, másrészt az erősebb vérkeringés több oxigént biztosít az agy számára, ami önmagában segíti a tanulást, a bevésődést.

Ezzel szemben mit teszünk mi? Napunk jelentős részét széken ülve töltjük, holott ez a tevékenység egyáltalán nem szükségszerű velejárója emberi létünknek. Az átlagos irodai dolgozó, aki napi nyolc-tizenkét órát tölt széken, idővel számos problémát tapasztal: rossz lesz a testtartása, helytelen lesz a légzése, hát- és nyakfájás, valamint megmagyarázhatatlan fáradtságérzés gyötri. Nem véletlen, hogy a széken ülést említettem, és nem magát az ülést. Széken vagy földön ülni két külön dolog, amiről a magazin következő számában írok részletesebben.

>> A következő oldalon folytatjuk

Szerzőnk: Lakatos Péter

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás