Főoldal » Friss » Dr. Radnóti Alice: A modern étrend története – teljes őrlésű gabonák, müzlik és gabonapelyhek

Dr. Radnóti Alice: A modern étrend története – teljes őrlésű gabonák, müzlik és gabonapelyhek

Napjainkban számos olyan ételféleség létezik, amelyek fogyasztását természetesnek vesszük, pedig csupán a modern idők hajnalán, az ipari forradalom alatt vagy után terjedtek el, néha pedig csak egy véletlen felfedezésnek vagy marketingfogásnak köszönhették a népszerűségüket. A legtöbb ilyen élelmiszer az Újvilágból terjedt el. Gabonapelyhek, növényi zsírok, üdítőitalok…

Nem sokkal ezelőtt még semmi sem korlátozta, hogy egy új találmányról bármilyen állítást hangoztassanak a reklámokban. Nem volt követelmény, hogy az egészségesnek kikiáltott élelmiszerek hasznát tudományosan is bizonyítsák. (Az amerikai Food and Drug Administration [FDA], amely az élelmiszer termékek feliratozását szabályozza, is csak 1906-ban alakult meg.) Mára nem pusztán természetesnek tekintjük ezen élelmiszerek fogyasztását, de némelyikük a modern, „egészséges” étkezés alapját jelenti. Sorozatunkban egyenként megvizsgáljuk, hogy az asztalunkon miként váltották fel ezek a termékek a természetes összetevőket. Hogyan kezdődött egyes, ma már alapvető fontosságúnak tartott „egészséges ételek” fogyasztása? Mennyi volt a tudományos alapjuk, voltak-e más szempontok is az egészségügyi megfontoláson túl?

A teljes őrlésű őrület

A mai dietetika sok rost fogyasztását javasolja, elsősorban teljes őrlésű gabonák formájában. A rostok a növények sejtfalában található szénhidrátok, amelyek az ember számára emészthetetlenek, a bélbaktériumok azonban annál jobban fel tudják használni őket. Típus szerint kétféle rost létezik: oldható és oldhatatlan. Vajon mennyi tápanyagot tartalmaznak az élelmi rostok? És vitaminokat, ásványi anyagokat, fehérjét, emészthető szénhidrátot…? Gyakorlatilag semmi ember által hasznosíthatót. Téves az az állítás is, hogy a magas rostfogyasztás segít megelőzni a civilizációs betegségeket. [1] Szükség van-e mégis rostokra? Valamennyi biztosan nem árt. De nem olyan formában, ahogyan azt manapság belénk sulykolják.

A táplálkozástudomány a rostokat főleg a székrekedés megelőzésére ajánlja, pedig elsősorban a bélbaktériumaink tudják hasznosítani őket. A természeti népek sok rostforrást használnak, ám ezek szinte egyike sem gabona. A modern ember a rostokat jóval kevesebb forrásból szerzi be, mint az ősember. [2]  Szinte minden zöldség és gyümölcs tartalmazza mindkét fajta rostot. A modern rostajánlás azonban a teljes őrlésű gabonákat és a hüvelyeseket részesíti előnyben. Csakhogy ezeknek rengeteg káros hatásuk van.

A lektinek – romboló tulajdonságuk mellett – többek között megakadályozzák a tápanyagok felszívódását, és nagy mennyiségben a káros bélbaktériumok szaporodását is elősegítik. A dietetika ma a pékáruk mellett a reggeli müzliket, reggelizőpelyheket, teljes őrlésű gabonákat ajánlja rostforrásként. Mégis, miképpen, milyen megfontolások alapján terjedtek el ezek a rostos gabonareggelik?

Hogyan lett a reggeli a nap „legfontosabb étkezése”?

A reggelit ma a hivatalos dietetika a nap legfontosabb, nélkülözhetetlen étkezésének tartja. [3] De egyáltalán mióta terjedt el ez a szemlélet?

A középkori Európában nem volt szokás reggelizni. [4] Az éjszakai koplalást ebédidő körül törték meg (innen ered az angol „breakfast” szó, amely a böjt első étkezéssel való megtörését jelenti), és általában estefelé ettek újra. A korai reggeli valószínűleg az ipari forradalom táján vált szokássá, amikor a dolgozók a városokba költöztek, a gyári munkásoknak pedig meghatározott munkaidő szerint kellett fizikai munkát végezniük. Az egész napos munkához muszáj volt energiát nyerni a reggeliből. [5]

A szegények reggelire főtt kását vagy különböző módon elkészített kenyereket ettek, a gazdagok reggelijének pedig része volt a hús, tojás, sajt is. Nem volt ez másként az Újvilágban sem, ahol különösen a viktoriánus kortól a jómódúak számára állati eredetű összetevőkben egyre gazdagabb lett a reggeli. A tipikus 19. századi reggelinek fontos része volt a kolbász, a tojás, a sonka, a hal és más állati eredetű termékek, ahogy a gabonák is. [6] Az emberek azonban, ha választhattak, akkor az emészthetőbb hántolt gabonát választották, soha nem a „teljes őrlésű”, durva szemből készült élelmiszereket, és azt is alaposan hőkezelt formában. A reggelire fogyasztott ételek összetevőikben nem nagyon különböztek az egyéb étkezésektől.

A tartalmában is jól elkülönülő reggeli a gabonapelyhek és müzlik megjelenésével terjedt el. Ez az étkezés rendkívül kényelmes: nem kell főzni, csak egy kis folyadékot (tejterméket vagy gyümölcslevet) kell hozzáadni a müzlihez, és már fogyasztható is. Az Amerikában születő szokás mára Európában is „egészséges reggeliként” honosodott meg. Vajon hogyan alakult ki, és mennyi a tudományos alapja?

 Mi köze a reggelinek a valláshoz és a szexualitáshoz?

A teljesőrlésű gabonák kultusza nem  tudományos kutatás alapján, hanem elsősorban vallásos meggyőződésből eredt.

Amerikában Sylvester Graham (1794–1851) volt talán a modern egészséges étkezés legismertebb reformere és a vegetarianizmus propagálója. A presbiteriánus prédikátor legfőbb célja a helyes táplálkozás, az alkoholtól és hústól való tartózkodás, a vegetáriánus étrend elterjesztése volt. Nevét ma elsősorban a rostban gazdag, durva őrlésű lisztről és az ebből készült kekszről ismerjük. [7]

Az antialkoholista Graham úgy gondolta, az étkezésben a hús felel meg annak a bűnös kihágásnak, amely az italok között az alkohol. Graham elítélte a testi gyönyöröket, elsősorban a szexuális élvezetet, és úgy gondolta, a kéjvágy testileg-lelkileg megrontja az egyént és a családokat. A táplálkozásban az embernek vissza kellene térnie a „természetes állapotához”, Ádámhoz és Évához a Paradicsomban, és ez szerinte a növényi alapú táplálkozást jelentette. Elsősorban a gabonák fogyasztására helyezte a hangsúlyt, de ezeknél is kerülendőnek tartotta a finomított termékeket, így a durván őrölt lisztből készült, otthon készített kenyereket propagálta. [8]

Úgy gondolta, a vegetáriánus és rostokban gazdag étrend távol tartja követőjét a „tisztátlan” gondolatoktól, elsősorban az „önfertőzéstől” (önkielégítéstől), ami Graham szerint vakságot és korai halált is okozhatott. [9]

A „grahamizmus” nagy népszerűségre tett szert, követői átvették tőle a szexualitástól való tartózkodásra, vegetarianizmusra, a rendszeres fürdésre vonatkozó tanításait [10] (valószínűleg innen ered az amerikaiak ma is jellemző, állandó zuhanyozásmániája is). A prédikátor tanításaiból keletkezett a Graham-liszt és a Graham-keksz, ezek a durvára őrölt búzatermékek, amelyek a magon kívül a csírát is tartalmazzák. A mai kekszeknek persze kevés közük van már az eredeti termékhez, amely nem tartalmazott cukrot és fűszereket.

A 19. század közepére Graham és más reformerek térnyerése elvezetett az Amerikai Vegetáriánus Társaság megalapításához. Ők a növényi alapú étrend propagálása mellett és az egyre terjedő élelmiszer-feldolgozó ipar ellen is felszólaltak. Követői közé tartozott többek között Ellen G. White is (1827–1915), aki segítette megalapítani a Hetednapi Adventisa Egyházat és a spirituális vegetarianizmust. [11]

A reggelire fogyasztott gabonapelyheket egy dr. John Harvey Kellogg (1852–1943) nevű michigani orvos találta fel. Ő is a Hetednapi Adventisták Egyház oszlopos tagja volt. Graham csodálójaként azt szerette volna, ha az emberek felhagynak a szexualitással, elsősorban az önkielégítéssel, amit számos betegség forrásának tartott. [12] Ez a derék protestáns férfiú – vallási meggyőződése alapján – nem csupán az ifjak önkielégítését tartotta bűnösnek és az egészségre károsnak, de ha hihetünk a kortársai pletykáinak, akkor ő maga, bár nős volt, teljesen tartózkodott a házasélettől. Ezt alátámasztja, hogy külön hálószobában aludtak a feleségével, és sohasem született  saját gyermekük. [13] A jó doktor felfuttatta az általa vezetett klinikát, a Battle Creek Sanitariumot. Számos újítást vezetett be, gépet talált fel a kezelésekhez, [14] ám az egészséghez vezető, elsődleges út szerinte is a táplálkozás volt.

Úgy gondolta, a bűnös gondolatokat és tevékenységet leginkább egészséges diétával lehet elhárítani. Elképzelése szerint a hús, az erős ízek, a fűszeres ételek felajzzák az ember nemi vágyait, ezért ízesítetlen, egyszerű, vegetáriánus étrendet javasolt, aminek fő összetevői a gabonafélék és az olajos magvak voltak. Reggelire saját találmánya volt a teljes őrlésű zab- és kukoricapehelyből öszegyúrt, ízesítetlen és cukrozatlan keksz, amelyet granolának nevezett el. Meggyőződése volt, hogy a szexuális felajzottságnak a székrekedés az egyik elsődleges oka, [15] ezért az emésztés szabályozására reggelire a granolával, majd az ugyancsak őáltala feltalált gabonapelyhekkel együtt joghurt (és paraffinolaj [16]) fogyasztását javasolta, aminek egy részét nem szájon át, hanem beöntésként adta be pácienseinek. Ennek kivitelezéséhez egy saját gépet is konstruált. [17] Klinikáján tökéletesítették a pelyhesített gabonaféléket, amelyeket főzés nélkül, egyből el lehetett fogyasztani.

A gabonapehely elterjed

A vallási túlbuzgóságból indult elképzelés később jövedelmező üzleti vállalkozásnak bizonyult: Kellogg társult öccsével, Williammel, és levédették a termékeket. Míg Harvey a „tisztasággal” volt elfoglalva, Willt az ideológiánál sokkal jobban érdekelte a profit, és utóbb önállósította magát. Remek üzleti érzéke volt: különböző marketingfogásokkal egészségvédő ételként terjesztette el az új találmányokat. Ő volt az első, aki a csomagoláson feltüntette a tápanyagtartalmat, és a gyerekeknek a dobozba rakott ajándékkal kedveskedett. A jobb eladhatóság érdekében később cukorral ízesítette a gabonapelyheket, majd vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsították a termékeket. A két testvér útja hamarosan különvált. Összevesztek egymással, még bírósági perbe is keveredtek. A vállalatot Will vitte tovább, ebből alakult ki a mai, híres márka. [18]

A gabonafélék nem véletlenül annyira népszerűek. Eladásukkal akár 40-45 százalék hasznot is lehet termelni, így bőven telik reklámokra és marketingre. [19] Amikor leülünk a reggelizőasztalhoz, gondoljunk át az egyes termékek történetét, és hallgassunk a józan eszünkre.

>> A következő oldalon folytatjuk

Szerzőnk: Radnóti Alice

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás