Főoldal » Tudományos hírek » A koleszterinteória bukása

A koleszterinteória bukása

A koleszterinhipotézis, mely szerint a szív- és érrendszeri betegségekért az állati zsírokat és a koleszterin fogyasztását kell okolnunk, a kezdetektől hamisításokra épült, figyelmen kívül hagyva az emberi evolúciót és az emberi szervezet működését. A hivatalos doktrina árnyékában egyre több kutatás mutatott rá az elmélet tarthatatlanságára. Mára éppen a koleszterinteória szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy nem a zsírok, hanem a szénhidrátok az okai a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek.

A koleszterinteória a 20. század egyik legnagyobb orvostudományi tévedése, de máig tartó uralmát az biztosítja, hogy megjelenése és felemelkedése egybeesett a gyógyszeripar, az élelmiszeripar, az orvostudomány és a politika összefonódásával. Mára egy szétoperálhatatlan négyes sziámi ikerrel állunk szemben, egyik sem életképes a többi nélkül. A folyamatban nincs semmi meglepő, történelmünk során a tudomány mindig is az uralkodó ideológiák és gazdasági érdekek fogságában vergődött. A koleszterinteória kapcsán világosan látszik, hogyan közvetítik az élelmiszertermelés és a gyógyszeripar érdekeit a politika kézivezérlése alatt álló közegészségügy intézményei, s a nyers érdekekre miként önt tudományos mázat az orvostudomány.

A koleszterinteória napjaink orvostudományának súlyos tehertétele, mert nemcsak a kardiológia, de az összes egyéb orvostudományi diszciplína működését is eltorzítja, hiszen minden elméletnek, amely a koleszterinteóriával érintkezik, abból kell kiindulnia, hogy a teória megkérdőjelezhetetlenül igaz. Ez azt jelenti, hogy alig kezdődhet olyan kutatás, alig jelenhet meg olyan publikáció, amely közvetlenül vagy közvetve ellentmondana a koleszterinteóriának. Az pedig, amikor kikezdhetetlen dogmává tesznek egy tételt, a tudomány halálát jelenti. Mindez nem is kellene, hogy érdekeljen minket, ha nem ez határozná meg százmilliók sorsát, hiszen a mai orvoslásban központi szerepet játszik a koleszterinszint „kezelése”, ami százmilliók félrekezelését jelenti a valóban hatékony terápia helyett. De a koleszterinteória mozgatja a dietetikát és a közegészségügyet is, amikor a zsírokat démonizálják, s helyettük növényi olajokat és finomított szénhidrátot ajánlanak. Ezzel közvetlenül azt idézik elő, ami ellen küzdenek.

A koleszterinteória lebontása évtizedek óta zajlik. A tisztánlátást nehezíti, hogy hamisított vizsgálatok és hazugságok dzsungelén kell átvágnia magát annak, aki el szeretne jutni az igazsághoz. A koleszterinteóriát kikezdő kutatók is konspirálnak, úgy tesznek, mintha a koleszterinteóriát finomítanák, miközben téglánként bontják le a koleszterinkatedrálist. Ha nem így tennének, nem kapnának kutatási támogatást, és nem publikálhatnák a cikkeiket. Az ellenállás több síkon zajlik. Az alábbiakban erről számolok be, s remélhetőleg a cikk végére tisztábban látunk majd.

Koleszterinszint és szívbetegség

Hogy Ancel Keys, a koleszterinteória kiagyalója hitt-e elméletében, vagy egyszerűen csak a karrieréhség hajtotta, mindegy is. Egy biztos: bármilyen hazugságra képes volt, csak hogy sikert érjen el. Amikor Amerikán eluralkodott a hirtelen kitörő szívinfarktusjárvány miatti rémület, Keys szavait, miszerint csupán le kell csökkenteni a koleszterin és az állati zsír fogyasztását, a szívbetegség pedig tovatűnik, ijedtében majdnem mindenki elhitte. Végül jelentkezett egy komoly kutató, aki egy 1952-es tanulmányában bemutatott egy grafikont, amelyen az általa önkényesen kiválasztott hat ország statisztikái alapján a zsírfogyasztással arányosan nő a szívbetegek aránya.1

Arra már senki nem figyelt, amikor Jacob Yerushalmy kollégájával kimutatta, hogy az akkor rendelkezésre álló huszonkét ország statisztikája alapján az egész koleszterinteória egy blöff. Azon sem gondolkodtak el sokan, hogy a száz éve inkább csökkenő, mintsem állandó mértékű állatizsír-fogyasztásból miként kerekedett hirtelen infarktusjárvány? Arról nem is beszélve, hogy az ember evolúciója során mindig is sok állati zsírt fogyasztott, tehát alkalmazkodott hozzá, mint a többi hús- és mindenevő. A józan eszükre hallgatva abban kellett volna az okokat keresni, aminek drasztikusan megnőtt a fogyasztása, vagyis a finomított szénhidrátokban.

Ez derült ki – meghökkentő módon – Keys híres Hét Ország vizsgálatából is, melyet a mai napig a koleszterinteória egyik alapkövének tekintenek.2 A huszonöt éves követés eredményei szerint a finomítottszénhidrát-fogyasztás erősebb összefüggést mutatott a szívhalálozással, mint a zsírfogyasztás. De mivel az erek falában valóban koleszterint találtak, kézenfekvőnek látszott, hogy honnan máshonnan kerülne oda, mint a táplálékból. A koleszterinteória primitívsége miatt hódított. Az elmúlt hatvan év során zsinórban jelentek meg a koleszterinteóriát cáfoló vizsgálatok, de ezeket egyszerűen figyelmen kívül hagyja a mainstream orvostudomány. Például a sokat idézett Framingham vizsgálat újabb és újabb elemzései azt erősítették meg, hogy ötven éves kor felett a magas koleszterin véd a szívhalállal szemben.3, 4 A Honolulu Szívvizsgálat húszéves követése során a legmagasabb koleszterinszintűek 40% eséllyel éltek tovább. „Eredményünket képtelenek vagyunk megmagyarázni” – írták kétségbeesetten a szerzők.5 Egy indiai vizsgálatban szoros kapcsolatot találtak az alacsony koleszterinszint és a szívhalálozás közt,6 más vizsgálatok az összhalálozási kockázat és az alacsony koleszterinszint közt találtak szoros kapcsolatot.7, 8

Hasonló meglepetést keltett 28 000 nő nyolcéves követéses vizsgálata, mert az infarktusok 77%-a alacsony LDL-szintű nőknél következett be.9 137 000, szívbetegséggel kórházba került személy adatait elemezve szintén az derült ki, hogy a betegek felének optimális vagy alacsony volt az LDL-szintje.10 De az igazi csapást a WHO által finanszírozott MONICA vizsgálat mérte a teóriára. Eredetileg az elmélet igazolására tervezték, ám csúfos cáfolat született belőle. A vizsgálatban tíz éven át huszonegy ország harmincnyolc régiójában élő tízmillió ember koleszterinszintjét vetették össze a régióra jellemző szívhalálozási kockázattal, és az eredmények szerint a koleszterinszint és a szívhalálozás közt semmiféle kapcsolat nem volt kimutatható.11 Még lehetne halmozni a cáfoló vizsgálatokat, de ezek csak újra és újra azt igazolnák, amit az eddig idézettek: a koleszterinszint és a szívbetegség közt nincs kapcsolat.

Egy 2010-ben megjelent, huszonegy vizsgálat 348 000 személyének adatait figyelembevevő, összevont elemzés azt is cáfolta, hogy az állati zsírok fogyasztása kapcsolatban állna a szívbetegséggel vagy a szívhalálozással.12 Az már csak a koleszterinhipotézis paródiája, hogy egy vizsgálatban hatvan férfinek egy ötvenhat hetes ketogén étrend (80% zsír, 20% fehérje) hatására ideális vérzsírprofilja (magas HDL-, alacsony LDL- és trigliceridszintje) alakult ki, ami szöges ellentéte annak, ami egy „zsírdiéta” során várható volna.13 A cáfoló vizsgálatok garmadáját idéztem már korábban, itt most csak szemléltetésként mutattam be néhányat.14 A koleszterinteória helyességét firtató kutatók tábora vegyes társaság. Van, aki csak korrektségből közölte a számára is meglepő cáfoló adatokat, mások abban a reményben tették ezt, hogy talán egy lépéssel közelebb jutunk ennek az őrületnek a felszámolásához.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Avatar

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás