Főoldal » Tények-tévhitek » A cukor okoz magas vérnyomást, nem a só

A cukor okoz magas vérnyomást, nem a só

A közegészségügy és az orvoslás papagájként ismételgeti évtizedek óta azt a soha nem igazolt, sőt mára már alaposan megcáfolt tételt, miszerint a magas vérnyomást a túlzott sófogyasztás okozza. Ha valóban fel akarnánk venni a küzdelmet a magas vérnyomással szemben, a cukorra és a finomított szénhidrátokra kéne koncentrálnunk.

A magas vérnyomás népbetegség, és mellesleg igen alattomos, mert csak a veszélyesen magas vérnyomást szokták az emberek megérezni. A 140-150 Hgmm körüli szisztolés vérnyomást nem szokás tragédiának tekinteni, holott évtizedek alatt, pláne az elkerülhetetlen kiugró csúcsokkal, alaposan tönkreteszi az erek falát, károsítja a veseműködést, és aztán egy nap valamelyik ér megrepedése akár végzetes is lehet. A magas vérnyomás jellegzetes civilizációs betegség, a természeti népeknél viszont ismeretlen. Szokás a magas vérnyomásért a stresszt okolni, ami azt sugallja, mintha a természeti embereknek stresszmentes életük volna. Szokás a mozgáshiánnyal is magyarázni, amiben kétségtelen lehet valami, de ez mégsem magyarázza meg a 20-21. század során a népességben tapasztalható folyamatos gyakoriságnövekedést. Azonban a paleo az általam képviselt betegségelméletéből az következik, hogy a magas vérnyomást, akár csak a többi civilizációs betegséget, elsősorban a nyugati étrend idézi elő. Erre remek empirikus bizonyíték, hogy a paleóra áttérő embereknek általában normalizálódik a vérnyomása. Ahogy ezt már máshol is összefoglaltam (Szendi-Mezei, 2011) magas vérnyomás egyik fő oka a szervezetszintű gyulladás, a hiperinzulinizmus és az inzulinrezisztencia miatt megmerevedő érfalak. A folyamatos kálim és magnéziumhiány ugyancsak hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához és fennmaradásához.

Nem véletlen, hogy a nyugati orvoslás a magas vérnyomás gyógyításában is, akár a többi civilizációs betegségben is, vesztésre áll. Amióta a vérnyomás a 70-es évektől téma lett, azóta lovagol a közegészségügy a sócsökkentésen, miközben eleddig nem sikerült igazolni, hogy a sócsökkentés klinikai értelemben érdemlegesen csökkenteni a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázatát (McCarron és mtsi., 2013). Nem is csoda, hiszen a sófogyasztás intenzív csökkentésével is max. 2-4 Hgmm-rel lehet csökkenteni a vérnyomást (Midgley és mtsi., 1996; Graudal, 1998). Persze, a rossz tanácsadók ott vannak mindenhol, ahol döntések születnek, így lett a mai magyar közétkeztetési reform vagy a népegészségügyi adó része is az értelmetlen, sőt veszélyes sócsökkentés. Miközben meglehetősen gyenge lábakon álló kutatások váltig állítják, hogy a drasztikus sócsökkentéssel milliók egészségét és életét lehet megmenteni, a korrekt vizsgálatok mára egyértelműen azt bizonyítják, hogy:

a, a szervezet maga szabályozza a sószükségletét, azaz a fölösleget egyszerűen kiválasztja, nincs szükség tehát a sófogyasztás korlátozásán keresztül kontrollálni a szervezet sófelhasználását (McCarron és mtsi., 2013).

b, 30 különféle országban élő 19 ezer ember sófogyasztását mérve kiderült, hogy nagyjából mindenhol ugyanannyi sót fogyasztanak az emberek (ha nem korlátozzák ebben őket) (McCarron és mtsi., 2009). A legkülönfélébb kultúrákban az emberek napi fogyasztása 6-12 gramm között mozog.

c, Ugyanezt az alsó-felső határt igazolta a sófogyasztásban 129 felmérés, amelyben 50 ezer ember vett részt 12 országból (McCarron és mtsi., 2013).

d, A sófogyasztás erőltetett csökkentéséből sem az összhalálozásban, sem a kardiovaszkuláris halálozásban előny nem származik, viszont hátrány igen: a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy szívbetegek, akik különösen érzékenyek a megfelelő ionok hiányára, 2.3 gramm alá szorított sófogyasztás esetén négyszeresére nő a szív- és érrendszeri halálozás azokhoz képest, akik napi 6 grammot fogyasztottak (Stolarz-Skrzypek, és mtsi., 2011; /lásd a vizsgálat ismertetését itt!/ és Alderman és Cohen, 2012.).A drasztikus sócsökkentésből fakadó másik probléma az, hogy mivel a sószükséglet fiziológiailag szabályozott, ha kevesebb sót tartalmaznak a készételek, az emberek rosszabb esetben ösztönösen többet fognak enni.

A teljes cikk Szendi Gábor oldalán olvasható, a zöld gombra kattintva

Szerzőnk: Szendi Gábor

Szóljon hozzá!

Weboldalunk sütiket (cookie-kat) használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. A böngészés folytatásával jóváhagyja a cookie-k használatát. További információk

Kedves látogatónk!
A cookie-k, vagy sütik kis adatfájlok, amelyeket a böngésző helyez el a felhasználó számítógépén, vagy eszközén. A weboldalak így olyan információkat képesek tárolni, amelyek hatékonyabbá és kellemesebbé teszik a böngészést.
Weboldalunk is ilyen sütiket használ a jobb és biztonságosabb működés érdekében. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
A sütiket Ön bármikor törölheti a böngészőjében, vagy akár beállíthatja a sütik teljes elutasítását is, ez esetben viszont nem garantált a honlap hibátlan működése.

Bezárás