Főoldal » Híres paleósok » Interjú Beleznay Endrével

Interjú Beleznay Endrével

Beleznay Endrét sokan talán az 1998-as Meglepő és mulatságos című szórakoztató televíziós műsor álriportereként ismerték meg. Azóta népszerűsége töretlen, elsősorban a vidám műfaj kedvelői körében. Azt már kevesebben tudják róla, hogy több mint húsz színdarab szereplőjeként járja az országot, ha éppen nem a televízióban lép fel. Bár színésznek vallja magát, de volt már műsorvezető, újságíró, ingatlanbefektető, cégvezető és rendezvényszervező is. Régóta jelen van a köztudatban, mégis kortalan, amit elsősorban a sportolási és a táplálkozási szokásainak köszönhet.

Ön Kiss Endre néven született. Kinek a nevét viseli most?

Valóban, édesapámat is így hívják, már csak ezért sem szerettem volna ilyen néven szerepelni, túl azon, hogy ez egy viszonylag gyakori név. Illetve a Madách Színházban anno, amikor pályámat kezdtem, volt egy bizonyos Kis Bandi bácsi, akit már mindenki nagyon jól ismert. Ilyenkor természetes, hogy a fiatalabb kolléga változtatja meg a nevét. Később édesapámmal konzultálva tudtam meg, hogy aki a családunkban színésznek áll, felveszi a Beleznay nevet.

Ha már az édesapját említettük: fel sem merült, hogy az ő nyomdokaiba lépve akár bankár, akár sportoló legyen?

Mivel édesapám kiváló tájfutó volt, ezzel a sportággal már kiskoromban megismerkedtem. Rendszeresen kellett versenyekre járnom, úttörő olimpiai bajnoki címig vittem. Atletizáltam, játszottam kézilabda- és focicsapatban is, tehát ezekben viszonylag korán szép sikereket értem el. Ez elég is volt. A számok világa pedig sosem érdekelt.

Annál inkább a színészeté?

Igen. Már kétéves koromban szavaltam, később prózaversenyeken indultam, diákszínjátszóban játszottam, boldogan meséltem mindig mindenkinek különböző történeteket, és kisebb novellákat is írtam. Sőt, nyertem diákkabaré-versenyen is.
Természetesen felvételiztem a Vas utcában a Színművészetire, de három próbálkozás után elengedtem a dolgot, mert már nem tartottam olyan fontosnak, hiszen addigra játszottam színpadon különböző szerepekben.

De valamilyen képzésben mégiscsak részesült.

Igen, rengeteget tanultam Pécsett Szegvári Menyhérttől, ami felért egy iskolai képzéssel. Zalaegerszegen és a Budapesti Nemzeti Színházban pedig mint stúdiós dolgoztam, illetve színházi- és filmszerepformálást tanultam Los Angelesben, amiből a mai napig profitálok. Szerintem a legfontosabb az, hogy a színész maximálisan azonosulni tudjon a szerepével, hogy a néző ne az ismert színészt lássa, hanem a figurát, a szereplőt, akit megformál. Ezt talán a vígjátékokban nehezebb megvalósítani, mert könnyebben megbocsátják a nézők, ha a színész kiesik a szerepéből az olykor elkerülhetetlen improvizálás során, pláne ha „elviszi” a poén vagy a nézők interaktív visszajelzése.

Inkább csapatban játszik, vagy egyedül áll a színpadra?

Mindkettőben otthonosan érzem magam. A mai napig több komoly darabban és vígjátékban is játszom, ugyanakkor szívesen standupolok mindenféle rendezvényen. Nyilván figyelembe kell vennem, hogy biztosítsam a magam és családom megélhetését. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy tágak a határok, de alapvetően színész vagyok, szerepeket akarok játszani.

Gondol néha arra, hogy kőszínházhoz tartozzon?

Nem feltétlenül. Egyrészt már nagyon megszoktam a szabad, sokoldalú, utazásokkal járó életformát, ebben maximálisan kiélhetem magam. Az egy társulathoz való tartozást nagyon kötött és kiszolgáltatott helyzetnek érzem. Túlságosan meghatározó a színház vezetősége, az egyéni kapcsolatok, a szimpátia. Inkább arra törekszem, hogy minőségi szerepeket vállaljak, bármelyik műfajról legyen is szó.

Mi az, amiből lehetne még több?

Nagyon szeretem a filmet, de még nem talált meg túl sok főszerep. Bár rengeteg lehetőség merül fel évről évre, de végül másképp alakultak a dolgok. Egyetlen ismert nagyjátékfilmben szerepeltem eddig, igaz, az osztatlan sikert aratott.

A Szőke Kóla című film milyen megpróbáltatások elé állította?

Másfél hónappal a forgatás kezdete előtt közölték, hogy legalább 15 kilót le kell adnom. S ha megoldható, kicsit erősödjek is, építsek magamnak némi izmot. A húgom segítségét kértem, aki többszörös magyar atlétikai bajnok. Együtt összeállítottunk egy étrendet és egy edzéstervet. Családunkban mindig is arra törekedtünk, hogy egészséges, tiszta ételek kerüljenek az asztalunkra. Nagyjából az Atkins-diétát követtem, amiből a későbbi paleolit alapok kialakultak. Elsősorban húsokat és salátákat fogyasztottam, cukrot egyáltalán nem.

Ezt a mai napig tarja, ettől ilyen sovány most is?

Igen, attól, hogy csak természetes anyagokat fogyasztok, főleg húsokat és zöldségeket. És igyekszem nap mint nap sportolni. Persze előfordul, hogy felszedek egy-két fölösleges kilót, de ez az utazó színházi életmód mellett elkerülhetetlen. Nem szoktam dobozban magammal vinni semmilyen ételt, ott és azt eszem, amit útközben lehet. De fontos számomra a külső, az, hogy én is elégedett legyek a színpadi megjelenésemmel. Az egyik aktuális darab alatt láttam meg magam félmeztelenül, ekkor döntöttem el, hogy jobban odafigyelek a külsőmre. Gyakorlatilag 1,5 hónap alatt nyertem vissza a versenysúlyomat, amiben a lehető legjobban érzem most magam.

És az édesség?

Szeretem az édességet, és fogyasztok is, de nem akármilyet. A húgommal alapítottunk egy vállalkozást, ami a paleolit és a vegán étrenden alapul. „Hideg Nyalat” névre hallgat, és olyan édességeket állítunk elő, amelyek sem cukrot, sem színezőanyagokat, sem tartósítószereket nem tartalmaznak. Glutén- és laktózmentes, kókusztejből készült fagylaltjaink, süteményeink bárki számára fogyaszthatók.
Ezek szerint otthon a felesége és a lánya is így étkezik?

Igen, teljes mértékben. Feleségem, Réka már régen elsajátította az egészséges ételek elkészítésének titkait, és Bodza lányom is hajlik rá, hogy azt egye, amit elé teszünk, mert már tudja, hogy nemcsak finom, hanem egészséges is.

Ha jól tudom, ő az első Bodza, akit ezen a néven anyakönyveztek hazánkban

Igen. Nehezen döntöttünk, mi is legyen a lányunk neve. A feleségem hallotta ezt a nevet először egy táborban, s nagyon megtetszett nekünk. Szép ősi magyar név, viszonylag egyszerűen ment az engedélyeztetés is. Azóta sokan követték a példánkat.

Az interjút készítette: Bartha Krisztina

Szerzőnk: Magazin

Írja meg a véleményét!