Főoldal » Természeti népek » Mitől hízunk el? – A pima indiánok tragédiája

Mitől hízunk el? – A pima indiánok tragédiája

Mindannyiunk számára tanulságos lehet az Amerikai Egyesült Államokban élő pima törzs megrázó sorsa. Amikor a közösség tagjai a hagyományos étrendről áttértek a civilizált táplálkozásra, gyorsan elhíztak, megbetegedtek. A tudósok a hatvanas évek óta tanulmányozzák őket, hogy megfejtsék a jelenség okát, és egyben választ adjanak a kérdésre: mitől hízunk el mi, modern emberek?

Egy nem egészen paleolit nép

A pima indiánok eredetileg is a mai USA-beli Délnyugat sivatagos területein, Arizona államban, a Gila-folyó völgyében éltek. Szomszédaik a harcias apacsok voltak, ők maguk azonban már az európaiak érkezése előtt is békés földműveléssel foglalkoztak. Az apacsoktól eltérően a pimák barátságosan fogadták az Óvilágból érkező látogatókat.

Egy spanyol jezsuita szerzetes ismerette meg az indiánokat az európai földművelési technológiákkal, és vezetett be új kultúrnövényeket a 17. században. 1853-ban az USA megvette a pimák területét Mexikótól, és ezzel megkezdődött a fehér farmerek beáramlása, akik fokozatosan kisajátították az indiánok földjeit. Az életet adó folyót saját céljaikra eltérítették, így a pimáknak nem maradt vizük a földműveléshez. Rövidesen rezervátumba kényszerültek Arizona terméketlen területén. Fel kellett hagyniuk a hagyományos földműveléssel, és a túlélésük nagyrészt az amerikai kormány segélyeitől függött.

A pimák étrendje a modernizáció előtt és azt követően

A folyóvölgyben kukoricát, babot, napraforgót, tököt, zöldségeket termesztettek. A spanyolok még a búzát is elhozták nekik. Ezeket a sivatagban termő vadnövényekkel, például kaktuszfügével vagy a vadon termő mezquita babbal, valamint kecske, birka, csirke és vadpulyka húsával egészítették ki. A Gila-folyóból halásztak is. Az étrendjük makronutriens-arányait már ebben a korszakban is a relatíve magas szénhidrátfogyasztás jellemezte, miközben mind a zsír- ,mind a fehérjefogyasztásuk alacsony maradt.1

1846-ban még jó egészségnek örvendtek, és bőségben éltek, elhízásnak nyoma sem volt körükben.2 Később, a 20. század első éveiben két kutató is járt náluk (Frank Russel és Aleš Hrdlička), ők már akkor megjegyezték, hogy vannak a pimák között elhízottak3, de ez leginkább azokat a hatvan év alatti embereket érintette közülük, akik rezervátumba kényszerültek, mert ennek folyományaként megváltozott az életmódjuk – tehát egy akkor új jelenségről volt szó.4

A folyó eltérítése éhínséget okozott. Attól kezdve, hogy a kormány segélycsomagokkal oldotta meg a pimák élelmezését, az étrendjük összetétele jelentősen megváltozott. A második világháború után jellemzővé váltak a konzervek, a feldolgozott és gyorsételek. Komplex, rostdús szénhidrátok helyett megjelentek a finomított, gyors felszívódású szénhidrátok, mint például a cukor és a liszt, és az indiánok zsírfogyasztása – hidrogénezett zsírok, növényi olajok formájában – jelentősen megnőtt.

Elhízás- és cukorbetegség-járvány

Amióta nyugati táplálkozásra tértek át, a pima indiánok körében járványos méreteket öltött a cukorbetegség és az elhízás. Ma a pimák között fordul elő a legmagasabb arányban a szerzett cukorbetegség. A harmincöt éven felüli lakosság felét érinti ez a kór, de már gyerekkorban sokan megbetegednek. Emiatt sokan vesedialízisre szorulnak, megvakulnak, vagy amputálni kell a lábukat.5

1950 körül figyeltek fel a szakemberek az elhízás- és a cukorbetegség-járványra. Az 1960-as években felméréssorozatot indítottak, amelyben minden szempontból megvizsgálták a pimák egészségi állapotát. Megmérték a testtömegindexüket, a vérnyomásukat, ellenőrizték vércukor- és koleszterinszintjüket, egyéb laboreredményeiket, megvizsgálták genetikai jellemzőiket. Évtizedeken keresztül követték az állapotukat.6

A kutatók megpróbáltak magyarázatot adni a pima indiánok hirtelen egészségromlására, és egyben arra is, hogy általában mi az elhízás oka a modern országokban. Egy 1993-as tanulmány például megvizsgálta a pimák száz évvel azelőtti étrendjét, és azt összehasonlította a modern táplálkozásukkal. A kutatók persze – a korra jellemző zsírfóbiával és csőlátással – a makronutriensek arányának megváltozásával, a megnövekedett zsírfogyasztással magyarázták a betegségeket.7

A takarékos gén

Az jelentette a talányt, hogy egy egészséges nép rövid idő alatt jóval elhízottabbá és betegebbé vált, mint az azonos étrenden élő európai eredetű lakosság. A jelenséget megpróbálták a genetikával megmagyarázni, feltételezve, hogy a pima indiánok egy genetikai mutáció miatt hajlamosabbak a hízásra. Végül a „takarékos gén” elméletével álltak elő.8

A feltételezések szerint a pimák és más indián népek testzsír formájában hatékonyabban képesek tárolni az energiát, mint mások, ezért élelembőség idején hamarabb elhíznak, mint azok, akiknek hosszabb idő állt rendelkezésükre, hogy evolúciós értelemben hozzászokjanak a modern alapanyagokhoz.9 A takarékosgén-elmélet szerint, ahogy korlátlan mennyiségű kalória áll rendelkezésre, az élelemhiány már nem jelent gátat, és a pimák korábbi genetikai előnye ellenük fordul: semmi nincs, ami megakadályozná az elhízásukat.10

A jelenség nem csak a pimáknál létezik. Számos olyan más nép esetében, amelyik a paleolit táplálkozásról frissen tért át a modern, nyugati étrendre, megfigyelhető a cukorbetegek vagy a csökkent glükóztoleranciában szenvedők kiugró aránya. Ilyenek egyes pápuai törzsek, amelyeknél csak a városokba költözőket sújtják a civilizációs betegségek.11 A jelenség ráadásul mindannyiunkat érint, csak különböző mértékben.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Radnóti Alice

Írja meg a véleményét!