Főoldal » Alapelvek » Hozzátáplálás – paleolit szemléletben

Hozzátáplálás – paleolit szemléletben

Az első hónapok után újabb mérföldkő érkezik el a kisbaba életében: ez a szilárd ételekkel való megismerkedés időszaka. Hogy ez pontosan mikorra esik? A hivatalos ajánlások helyett a legjobb, ha magát az érintettet kérdezzük!

Attól még, hogy gyermekünk nem tudja szavakba önteni a választ, néhány egyszerű jelzésből megtudhatjuk, mikor áll készen a falatozásra: érdeklődni kezd a tányérunkon található ételek iránt, a falatkákat képes megfogni, önállóan a szájába tenni és megrágni, valamint már
tud ülni. Amikor mindezekre képes, akkor lehetünk biztosak benne, hogy emésztőrendszere megérett a szilárd táplálékok feldolgozására: ekkor lassan és óvatosan elkezdhetjük kínálgatni. Ez a megközelítés tehát nem konkrét időponthoz köti a hozzátáplálás megkezdését, hanem a kisbaba érettségét veszi figyelembe. Ha a szilárd ennivaló túl korán kerül bevezetésre, akkor az emésztetlen vagy csak részben emésztett ételek a véráramba kerülve folyamatosan erőteljes immunválaszra kényszerítik a kicsik még fejletlen szervezetét. Mindez emésztési problémákhoz, súlyosabb esetben pedig betegségekhez, fertőzésekhez és allergiákhoz vezethet. Továbbá az evést nem lehet erőltetni, különben csak elvesszük a gyermek kedvét az egésztől, és még hosszú hónapokig sztrájkolni fog.

A csecsemők kezdetben csupán néhány fontosabb enzim termelésére képesek: ilyenek a laktózt, a fehérjéket és a lipideket feldolgozó enzimek. Mivel a zsírok kulcsfontosságú energiaforrások a kisbabák növekedésének és fejlődésének szempontjából, ezért természetszerűleg könnyebben is emészthetőek a számukra. Az anyatejben található zsírok, valamint az állati zsírok tehát fontos szerepet játszanak az izom és csontépítésben. Az állati zsírok mindemellett olyan értékes vitaminokat tartalmaznak, mint az A-, a D- és a K2-vitaminok, melyek a fehérjék és az ásványi anyagok felszívódását és a hormonháztartást is támogatják. Fontos tudni, hogy a szénhidrátok emésztéséért felelős enzimek – amilyen például az amiláz is – legkorábban tizenhat hónapos kortól kezdenek termelődni, megfelelően viszont csak a nagyőrlők kibújása után, legkésőbb a harminchatodik hónaptól képesek működni. Mindezekből az következik, hogy a hozzátáplálást nem szerencsés az oly népszerű gyümölcs- és zöldségpépekkel kezdeni. A pépesítéssel más probléma is van: ebben a formában a tápanyag kisebb mértékben, ugyanakkor túl gyorsan szívódik fel, ami intenzívebb inzulin- és cukorválaszt indukál, valamint az emésztőenzimek és a gyomorsav megfelelő mértékű termelődésének szempontjából a rágásnak is kulcsszerep jut.

Hogyan?

A baby-led weaning (BLW), azaz a baba igénye szerinti hozzátáplálás módszere tulajdonképpen az igény szerinti szoptatás (amikor a kisbaba nem beosztott idő szerint kerül a mellre, hanem annyiszor, ahányszor kéri) folytatásának tekinthető. Lényege, hogy a kicsi a hozzátáplálás legelejétől kezdve önállóan étkezik, így saját maga szabályozza, miből mennyit eszik, valamint, hogy mennyit szopik mellette. Ezzel a módszerrel az anyatej addig képezi részét a baba táplálékának, ameddig igényli. A természeti népeknél figyelhető meg hasonló attitűd, ahol az édesanyák nem csinálnak nagy gondot a táplálásból: a gyerekek folyamatosan velük vagy rajtuk vannak hordozókendőben, ha éhesek, megszoptatják őket, ha pedig érdeklődnek a szilárd táplálék iránt, megkínálják őket a sajátjukból.

A kisgyermek úgy tanul a leghatékonyabban, ha megfigyelhet és utánozhat másokat, így a családdal együtt való étkezés és a család ételeinek fogyasztása elősegíti a hozzátáplálás sikerességét. Az önálló evés elősegíti a baba mozgásfejlődését, különösen a szem-kéz koordinációját és a rágást, önállóságra ösztönöz, és stresszmentessé teszi az étkezéseket. Az igény szerint szoptatott, majd igény szerint hozzátáplált babák – mivel megtanulták maguk szabályozni, mikor mennyit egyenek – egészséges étkezési szokásokat alakítanak ki, nem esznek túl sokat, és mivel minden alkalommal megválaszthatják, mit és mennyit esznek, nem válnak bizalmatlanná az ételekkel szemben, szívesen megkóstolnak mindent.

Ha engedjük, hogy a baba határozza meg az étkezés ritmusát, és a hangsúlyt a felfedezésre és a játékosságra helyezzük, akkor a szilárd táplálékra való áttérés a lehető legtermészetesebben mehet végbe. Ebben az esetben ugyanis a baba fő motivációja a táplálékváltásra a kíváncsiság, nem pedig az éhség. Így saját ütemében ismerkedhet meg az ételek színével, illatával, textúrájával és ízével, szabadon válogathat közülük, kezébe veheti őket, játszhat velük, és ha úgy dönt, meg is kóstolhatja őket. Az igény szerinti hozzátáplálás így a gyermek természetes fejlődését követi, valamint teret enged a kisbaba felfedezés, kísérletezés és utánzás iránti vágyának.

Nagyon fontos gyakorlati szempont, hogy csak akkor kínálgassuk a babát, amikor már segítség nélkül tud ülni, lelkesen részt vesz az étkezésekben, nyúl az étel után, és meg is próbálja a szájába tenni; elkezd az ujjaival apró dolgokat felcsippenteni, tud és akar rágni. Sokszor félreértelmezhető az ételek iránti érdeklődés, azt gondoljuk, „kinézi a szánkból a falatot”, közben csak meg szeretné érinteni, meg akarja vizsgálni az adott táplálékot, mert érdekesnek találja, ez önmagában viszont még nem jelenti azt, hogy érett a hozzátáplálásra.
Alapszabály, hogy ételt sohasem helyezünk a baba szájába. Ha ugyanis a baba nem képes megfogni és felvenni a falatot, akkor arra sem képes, hogy problémamentesen megrágja és lenyelje, így pedig a táplálék feldolgozása is csak részlegesen megy végbe. Amit tehetünk: adjunk lehetőséget a kicsinek, hogy részt vehessen a családi étkezésekben; kínáljuk babatenyérbe illő ételekkel (egyszerre csak egy-kettővel a tányérunkról).

Kínálhatunk vizet is egy pohárban, de ne aggódjunk, ha nem érdekli, mivel a szoptatott babák még jó ideig anyatejjel fedezik a teljes folyadékigényüket. Ugyanakkor ne várjuk el, hogy az első pár alkalommal bármennyit is egyen, és azt se, hogy minden darabot elfogyasszon. Hónapok is eltelhetnek addig, míg a kicsi érdemi mennyiségeket kezd el fogyasztani. Fontos továbbá, hogy sose hagyjuk egyedül a babát az étellel! A rágás, nyelés és a szájba került étel irányításának elsajátítása során előfordulhat öklendezés, ami nem azonos a fulladással!
Az öklendezési reflex funkciója az, hogy a túl nagy, lenyelhetetlen ételdarabot eltávolítsa a levegő útjából. Ez a jelenség természetes velejárója a tanulási folyamatnak, sőt segít elkerülni a félrenyelést és a fulladásveszélyt! És bizony kisebbnagyobb rendetlenségre fel kell készülnünk. Eleinte a kezével fog próbálkozni, később viszont adhatunk neki is evőeszközt, ha már érdekli. Ami ezzel kapcsolatban igazán megnyugtató, az az, hogy az így hozzátáplált babák a tapasztalatok szerint sokkal hamarabb tanulnak meg tisztán, minél kevesebb maszatolással
enni, és hamarabb sajátítják el az evőeszközök önálló használatát is. Arról nem is beszélve, hogy nem kell nekik külön ételt készíteni, így időt spórolunk, és közös élménnyé válik az étkezés.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Kunvári Nóra

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A világ legfurcsább éttermei

Talán még a ruhaboltokban sem változnak olyan gyorsan a trendek, mint a gasztronómiában. Étterem annyi ...

Oltassuk-e kedvenceinket?

Kedvenc állatkáik oltásával kapcsolatban gyakran több kérdés is felmerül a gazdikban. Az első rögtön az, ...

10 étel, ami eltűnhet a tányérunkról

[ihc-hide-content ihc_mb_type=”show” ihc_mb_who=”reg” ihc_mb_template=”1″ ][/ihc-hide-content]Azt mindannyian sokszor hallottuk már, hogy a globális felmelegedés miatt a ...

Az alvásról, alvászavarokról

Napjainkban az alvászavar népbetegség, különböző okokra visszavezethető formái emberek millióinak okoznak szenvedést. Azt tehát kijelenthetjük, ...

Higgadtan az oltásokról

Generációk nőttek fel abban a tudatban, hogy az oltások az orvostudomány legnagyobb vívmányai közé tartoznak, ...

Tiszta, fehér és halálos

Az élelmiszeripar egyre nagyobb összegekkel vásárolja be magát a táplálkozástudományba, és ugyanazt a taktikát alkalmazza, ...