Főoldal » Paleo és háziállataink » Glutén – Ami nekünk árt, kedvenceinknek sem használ

Glutén – Ami nekünk árt, kedvenceinknek sem használ

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized múlva épp az ellenkezőjét. Sok kétes hírű tápanyag akad ma is, melynek a megítélése megosztja a szakembereket. Ide tartozik a koleszterin: szerepéről – főleg az ember vonatkozásában – ma is heves vitákat folytatnak. Az állatorvoslásban jóval kevesebbet foglalkoznak vele, pedig semmivel sem elhanyagolhatóbb, mint az ember esetében, nélküle ugyanis nem léteznénk sem mi, sem kedvenceink.

A világ legnagyobb gyilkosai között kellene számon tartanunk a gabonákat, de olyan ügyesen tették magukat
nélkülözhetetlenné az emberiség számára, hogy most, amikor már néhányan felfedezték gyilkos mivoltukat – kevés kivételtől eltekintve –, inkább hallgatnak, mintsem közöljék: az emberiség 10 000 évvel ezelőtt hatalmas baklövést követett el a gabonafélék termesztésének megkezdésével. A kutyák szempontjából ez az 1900-as évek elejétől vált komoly gonddá, amikor a malomipari melléktermékeket a hulladékmegsemmisítés
helyett a kutyatápokhoz kezdték keverni. Tehették mindezt azért, mert az ízfokozók, aromák és adalékok olyan tökéletesen megtévesztik szegény állatokat, illetve függőséget alakítanak ki náluk, hogy a gabonát választják a zsíros hús helyett. Mi hát a baj ezekkel az „ártatlan” növényekkel? Nézzük meg, milyen károkat okoz a gabona a kutya vagy a macska szervezetében (a leírtak az apróbb részletektől eltekintve természetesen gazdáikra is igazak)!

A növények általában nem tudnak gyorsan futni, ezért más módszereket kellett kifejleszteniük arra, hogy ne kerüljenek az evolúció süllyesztőjébe. A gabonafélék egészen érdekes stratégiát követve, rendkívül komoly vegyi fegyvereket fejlesztettek ki fennmaradásuk érdekében. Ezek a gombák, rovarok, baktériumok elleni védekezésre termelődő anyagok olyan, általában fehérjetermészetű molekulákból állnak, amelyek a ragadozó és a mindenevő emlősökre sem közömbösek. A lektinek, fitátok, proteázgátlók, opioid jellegű vegyületek,
taumatinszerű, globulin-1 típusú fehérjék stb. mind-mind a gabonák életben maradását és az őket károsító szervezetek távoltartását, elpusztítását szolgálják. Most néhány gondolatébresztő tényt osztanék meg a kedves olvasóval a kutya, a macska és gazdája szervezetébe leggyakrabban bejutó toxinról, a gabonafélékben található gluténról.

A glutén, amit hétköznapi nyelven sikérnek is neveznek, egyes gabonafélékben (búza, rozs, árpa, zab) található. A búzában található glutén két kisebb fehérjére bontható, az alkoholban oldódó gliadinra, mely a tudomány jelenlegi állása szerint jóval mérgezőbb az emlősökre, és a kevésbé toxikus, szeszben nem oldódó gluteninre, de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nem külön-külön, hanem együtt, mint glutént fogom emlegetni őket.

A mindennapi emberi étkezésben és a legtöbb kutyának vagy macskának gyártott tápban a glutén teljesen közönséges összetevőként szerepel. Kísérjük végig az útját a szervezetben, és nézzük meg, miféle károkat okoz!

A glutén ellenáll a hőnek (hiába sütik-főzik a tápokat), vagyis biológiailag aktív marad, és a táplálékkal a szájba kerül. A glutén hatására a szájban picit megváltozik a baktériumflóra, enyhe gyulladás keletkezik a nyálkahártyán, később apró afták, pici fekélyek jöhetnek létre. A nyelőcsőben viszonylag rövid időt tölt a falat, és gyorsan a gyomorba jut. A táplálék tárolása mellett itt kezdődik meg a gyomorsav és a pepszin nevű emésztőenzim segítségével a fehérjék emésztése. A glutén azonban több okból is nagyon nehezen bontható a ragadozó szervezete számára: sok prolin nevű aminosav található benne, ami nehezíti a molekula feldarabolását. A gabonákban, a tejben és a hüvelyesekben emésztőenzimek működését gátló molekulák, úgynevezett proteáz inhibitorok vannak, amelyek szintén csökkentik az emésztés hatékonyságát. Mindehhez még hozzájárulhat, hogyha valamivel kevesebb gyomorsósav keletkezik, akkor a glutén akár teljesen sértetlenül juthat át a gyomron. A másik lehetőség, hogy csak néhány helyen bomlik el a hosszú fehérjelánc, és gluténból származó nagy fehérjetöredékek jutnak a vékonybélbe.

A bélnyálkahártya sejtjeit a glutén már közvetlenül károsítja azáltal, hogy megváltoztatja a sejthártya szerkezetét, és csökkenti a bélhámsejtek szaporodását, ami miatt a bélbolyhok hossza csökken, így lényegesen kisebb lesz az a felület, ahol felszívódhatnak a tápanyagok. A bélhámsejtek számának apadása miatt természetesen a felszínükön található emésztőenzimek mennyisége is lecsökken, ami az emésztés további zavarát idézi elő. A felületcsökkenésnek köszönhetően a bélhámon élő baktériumok száma is apadni kezd, illetve faji összetételük is megváltozik, további problémákat idézve elő a tápanyagok lebontásában. (A vékonybél kezdeti szakasza sem steril, és vannak emésztési folyamatok, melyek csak megfelelő bélflóra jelenlétében zajlanak le.) A hiányos emésztésnek és a felszívódási zavaroknak köszönhetően hosszabb aminosavakból álló láncok (fehérjetöredékek) is képesek lesznek a bélhámon keresztül a véráramba kerülni. Ilyen a gluténból keletkező gluteomorfin, mely a morfiumhoz hasonló szerkezetével többek között az idegrendszerre gyakorol komoly hatást. A glutén a bélre kifejtett közvetlen károkozása mellett képes kapcsolódni a bélhámsejtek felszínén található egyik szállítórendszerhez, mely ép állapotban viszi keresztül a bélfalon, vagyis a gabonafélék ezen fehérjéje és nagyobb töredékei a vérpályába is eljutnak, a vér pedig az összes szervhez eljuttatja ezeket a molekulákat.

A ragadozók immunrendszerének 70%-a a bélben lakozik, és éberen őrködik, hogy a tápcsatorna felől támadás ne érje a szervezetet. Az immunrendszer sejtjei minden, a bélfalon átjutó fehérjét vagy nagyobb aminosavláncot ellenségnek tekintenek, és megpróbálják eltüntetni őket a szervezetből. Minél többször éri támadás az immunrendszert, annál gyorsabban és annál hevesebben fog reagálni a betolakodó idegenek megjelenésére.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Dr. Molnár Zsolt

Írja meg a véleményét!