Főoldal » Könyvajánlók » A nyugati étrend és az agy

A nyugati étrend és az agy

Ahogy könyve címe is sejtetni engedi, David Perlmutter neurológus és táplálkozástudós, számos könyv szerzője a „gabonaagyúságról” írta új könyvét, amely idén jelent meg. Mondanunk sem kell, hogy zajos nemtetszés-nyilvánítások közepette, mert az még hagyján, hogy a paleósok a gabonát a nyugati ember átkának tartják, de hogy egy tekintélyes tudós is csatlakozzon ehhez a hóbortos társasághoz, azt már a gabonatermesztőktől az élelmiszeriparon át a dietetikus szervezetekig senki sem nyeli le. „Félrevezető és szenzációhajhász”, és hasonló címekkel jelentek meg könyvéről hiteltelenítő írások. Ismerős lehet ez nekünk, paleósoknak, hiszen ismételten ki vagyunk téve hasonló stílusú támadásoknak. Persze mindenki más okból ment neki, de jól tudjuk, hogy a nagy igazságokat nem lehet légkalapáccsal vagy úthengerrel eltiporni. Perlmutter könyve – tetszik vagy sem – egy újabb repedést ütött a nyugati táplálkozás piramisán. Pedig nem tett semmi rosszat, csak összefoglalta a kutatók szűk köre által már jól ismert tényeket arról, hogy az Alzheimer-kór és általában a demenciák, illetve a Parkinson-kór és egyéb neurodegeneratív betegségek fő okozói a finomított szénhidrátok. 2005-ben az Alzheimer-betegség egy beszédesebb elnevezést is kapott: azóta 3-as típusú cukorbetegségnek nevezzük.

Perlmutter pontról pontra levezeti, hogyan okoz a finomított szénhidrát fogyasztása először inzulinrezisztenciát, majd metabolikus szindrómát, és az így megemelkedett gyulladásszint végül miként idézi elő az agy szó szerinti zsugorodását és összezavarodott működését. Mindez a paleósoknak nem újdonság. Valójában a könyv a továbbiakban sem okoz meglepetést, hacsak az nem számít annak, hogy Perlmutter „ugyanazt a nótát fújja”, mint a paleomozgalom. Ám ez az egybecsengés nem véletlen, hiszen a paleo szakirodalom és Perlmutter is ugyanabból a nyersanyagból dolgozik: a haladó tudomány vizsgálataiból. Általában is megfigyelhető, hogy egészen különböző irányból érkező, más talajon álló kutatók egymástól függetlenül is ugyanott lyukadnak ki. Ezért tehát nem meglepő, hogy Perlmutter külön fejezetet szentel a gluténnek, és a gluténkutatás, na, meg a saját praxisából merített példák alapján kimondja, hogy a glutén elsősorban nem gasztroenterológiai, hanem neurológiai probléma. Az orvostársadalom ebben a kérdésben leragadt a 19. században. Számos ismeretlen eredetű neurológiai probléma hátterében a glutén okozta idegrendszeri működészavarok állnak, s nem egy esetben a szklerózis multiplexesnek diagnosztizált betegről is kiderülhet, hogy „csak” a glutén okozza problémáját. De fejfájások, migrén, ataxia, neuropátia, epilepszia szintén könnyen eredhet a glutén hatásából.

Innentől lehet tippelni, hogy miben értünk még egyet dr. Perlmutterrel. Nos, a koleszterinteóriát szintén a 20. század csődjének véli. Részletesen bemutatja, hogy az alacsony (pláne a gyógyszeresen lecsökkentett) koleszterinszint következménye a szellemi hanyatlás, ugyanis az agyban rengeteg koleszterin található, hiányában viszont nem tud működni. A magas koleszterinszint hosszú életet és szellemi frissességet garantál. Természetesen ő is úgy gondolja, hogy a szív- és érrendszeri betegségek gyulladásos természetűek, s okozójuk éppen úgy a gabona, mint az Alzheimer-kóré vagy a cukorbetegségé. A zsír tehát kell, a zsír egészséges, az agy szempontjából nélkülözhetetlen táplálék. Hiszen, s megint nem jár érte Nobel-díj, az emberi evolúció során volt időnk megbarátkozni a zsírral.

Sok mindenről szó esik még, így például az omega-3 fontosságáról, a ketogén étrend védő- és gyógyhatásáról a neurodegeneratív betegségek esetén (lásd A ketogén étrendről című cikkünket), és az agy regenerációs képességéről. Itt egy pillanatra érdemes megállnunk, mert Perlmutter alaposan körüljárja ezt a kérdést. Új neuronok persze képződhetnek bárkiben, de azokban fognak a leginkább, akik nem szenvednek metabolikus szindrómában. Mi több, kifejezetten csökkentett kalóriabevitellel élnek. S talán nem meglepő, hogy a sport szintén fokozza az új neuronok képződését serkentő BDNF (Brain-derived neurotrophic factor) szintjét. Olvashatunk a leptinről, ami mára az anyagcsere karmesterének kezd tűnni, kinőtte a jóllakottsághormon szerepét. A fő probléma a leptinrezisztencia, ami az inzulinrezisztenciához hasonlóan mindent fejre állít a szervezet működésében. Meglepő módon a kialvatlanság belezavar a leptin termelődésébe, ezért a kialvatlan emberek jóval többet esznek.

Nem volna a könyv amerikai, ha utolsó harmadában ne adna részletes programot arra, hogyan szabaduljunk meg a gabonaféléktől és a gluténtől, hogyan együnk sok zsírt és koleszterint. Igaz, ebben az értelemben hazánkban is sok „amerikai” él még, akiknek a szájába kell rágni, mit jelent egészségesen táplálkozni. Persze, Perlmutter szavaival élve, nem lehet azért hibáztatni az embereket, mert eddig a „szakértőkre” hallgattak. Egy ideje azonban másféle szakértők is felbukkantak, nem csak a hivatalos orvostudomány dogmáit szajkózók. Remélhetőleg előbb-utóbb az ő fülükbe is eljut az új kor új tudományának híre, talán éppen e könyv révén, amelyet remélhetőleg egy magyar kiadó előbb-utóbb kiadásra méltónak fog találni.

Szerzőnk: Magazin

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás kezdőknek

A Paleolit táplálkozás kezdőknek azoknak szól, akiknek eddig nem állt módjukban vagy nem volt idejük ...

Mezei Elmira: Autoimmun szakácskönyv – Diéta lemondások nélkül

A táplálkozásról szóló könyvek vezérfonala általában két szál szokott lenni. Az egyik, hogy adottnak veszik ...

Szendi Gábor, Mezei Elmira : Paleolit szakácskönyv 2.

A szerzőpáros új szakácskönyve ezúttal is bizonyítja az olvasóknak, hogy a paleolit étrend és a kulináris ...

Mezei Elmira: Paleolit receptek hétköznapokra

A paleolit diéta – nem is igazi „diéta”. Legalábbis ez derül ki MEZEI ELMIRA legújabb szakácskönyvéből, ...

Szendi Gábor, Mezei Elmira: Paleolit szakácskönyv 1.

A modern kor embere elvesztette kapcsolatát a természettel, sőt saját magával is. SZENDI GÁBOR és ...

Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció

Ha vissza akarjuk hódítani boldogságunkat, az élet élvezni tudását, ha fel akarjuk szabadítani a bennünk ...