Paleolit Életmódmagazin 2014/2

795 Ft

Leírás

A lap tartalomjegyzéke

Cikkünk előző részében annak kérdését jártuk körül, vajon valóban olyan nyomorúságos és tudatlan életet élt-e az ősember, illetve él­nek korunk természeti népei, mint amilyennek azt mi, ,,civilizált” em­berek képzeljük. Alább a rövid életű, elhízott és beteges ősember mítoszával, valamint azzal foglalkozunk, vajon tényleg az emberi élet elengedhetetlen tartozéka-e az intéz­ményesített oktatás, egészségügy vagy bűn­üldözés.

Miért nem tud a nyugati orvoslás a rákkal megküzdeni? Azért, mert rejtélyes okokat keresnek, karcinogéneket és rákra hajla­ mosító géneket, miközben a valódi ok ott van az orrunk előtt. Ahogy a levegőt sem vesszük észre, mert benne élünk, az élet­ módunk is olyan természetesnek tűnik, hogy kinek jutna eszé­ be a rák okát benne keresni.

Múlt szombaton temetésen voltam: ez volt a hetedik másfél év alatt. Meghalt egy nagynéném hetvenhá­rom évesen, rákban. Tavalyelőtt is meghalt egyikük, szintén rákban. Fogynak: nagyon fáj. Édesanyám test­vérei voltak: ő több mint húsz éve, hatvannégy évesen halt meg, tíz évvel élve túl apámat, aki ötvenkilenc éve­sen halt bele a cukorbetegség szövődményeibe. Szép, nagy családba születtem. Anyukámék heten voltak testvérek, édesapjuk orvos. Mindegyikük egyetemet, főiskolát végzett. Nagymamám 101. életévében halt meg – micsoda genetika! Vagy mégsem?

A nyugati társadalmakban az elhízottak aránya a 20. század második felében drámai mértékben kezdett nőni. Ennek hátterében a zsírok démonizálása áll. A közegészségügy és az orvoslás a finomított szénhidrátok fogyasztását ajánlja zsír helyett ami nem egyszerűen több kalóriát, hanem rossz irányba módosult bélflórát jelent.

 

 

A székrekedést majd’ száz éve azonosítják a csökkent rostbevitellel, ennél azonban összetettebb probléma, s kialakulásában egyre inkább az elszegényedett és összetételében rossz irányba eltolódott bélflóra tűnik meghatározónak.

Bélflóránk olyan kémiai anyagokat termel, amelyek befolyásolják immunrendszerünk és agyunk működé­sét, ám agyunk is jelentős hatással van bélflóránk ösz­zetételére  és funkcióira.

Nehéz definiálni az egészséges bélflórát, így a hozzá vezető út is bizonytalan.  Sajnos a különböző egészségfórumok, reklámok és véleményformáló szakemberek állításai alapján könnyen azt gondolhatjuk, hogy a pre- és probiotikumok rendszeres fogyasz­tása szavatolja bélflóránk egészségét.

A magazin első számában a „Paleolit táplálkozás a sportoló szemszögéből” című cikkben már foglalkoztam a szénhidrát- zsír mizériával: a mostani részben tovább boncolgatom a témát, mert sokakat foglalkoztat ez a kérdés. A cél az lenne, hogy mindenki magára ismerjen, hol tart az anyagcseréje, mit szeretne elérni az edzésekkel, hogy eszerint módosíthasson az étrendjén.

Manapság nemcsak a csodadiéták, de a tökéletes alakot – és per­sze kevés energiabefektetést- ígérő sportágak között sem könnyű eligazodni. A sporteszközök dagadó muszklijú, kockás hasú reklámfiguráit látva a legtöbb embernek még a maradék kedve is elmegy az edzésektől. Holott a megfelelő mozgásformát választ­va nem csupán izomtömegünket növelhetjük és kilóinktól szaba­dulhatunk meg hatékonyan, hanem a közérzetünk is garantáltan javulni fog. Móri Tamás kettlebellinstruktort és egyik tanítványát arról faggattam, miért érdemes a kettlebellt választaniuk azok­nak, akik nem elégszenek meg csupán a külsőségekkel.

Az utóbbi évtizedben terjedőben van egy gyógymód, mely szerint, ha mezítláb tartózkodunk a szabadban, vagy bár­ milyen elektromos vezetővel összekötjük magunkat a föld­ felszínnel, abból számtalan egészségügyi előnyünk szárma­zik: jótékony hatással van a stressz- és gyulladásszintünkre, pihentetőbb lesz az alvásunk. Elsőre talán bizarrnak hang­zik, jó téma a szkeptikusoknak, de nézzük meg, milyen elméleti háttere van!

Az alábbiakban összefoglaljuk egy 2014-ben sikeresen védett orvos­egyetemi szakdolgozat keretében végzett önálló kutatás legfontosabb tapasztalatait. A felmérés célja az volt, hogy antropometriai (zsír-izom arány és vastagságmérővel végzett bőrredőmérés), illetve laboratóriumi paraméterek követésével élettani folyamatában láthassuk a ketózis so­rán bekövetkező állapotváltozáso­kat, valamint a zsírvesztés mértékét.

A civilizáció nemcsak minket, embereket, de háziállatainkat is elszakította a természettől, azoktól a körülményektől, amelyek­ ez évmilliók során alkalmazkodtak. Kedvenc kutyánk vagy cicánk nem vadászattal szerzi szőrös-tollas táplálékát, hanem etetőtálkában kapja tőlünk. Ennél jóval nagyobb probléma azonban, mi is kerül a tálkába?

„Mindig is paleós voltam, csak nem tudtam, hogy ez a neve.”

Hárman összesen 101 kilót adtak le a paleóval, és azóta nem­ csak étrendet, hanem életmódot is váltottak. Ismerje meg há­rom csodálatos ember inspiráló történetét!