Főoldal » Gyógyulástörténetek » Autoimmunitás – merre a kivezető út?

Autoimmunitás – merre a kivezető út?

Kétségkívül megpróbáltatásokkal teli időszakot él át az, akinél gyógyíthatatlan betegséget állapítanak meg. Az illető ekkor két dolgot tehet: vagy belenyugszik a diagnózisba, és passzivitásba süpped, vagy kezébe veszi a sorsát. E magazin olvasóinak nem lesz meglepetés, hogy az étrendváltoztatás sarkalatos pontnak bizonyult a javulás útján.

Számomra ez utóbbi jelentett nagy kihívást huszonöt évvel ezelőtt, amikor autoimmun eredetű izombénulást (myasthenia gravis) diagnosztizáltak nálam. A ritka betegség klinikopatológiája ismert, az oka azonban nem (kiválthatja fertőzés, nagy testi és lelki megerőltetés, traumatikus életesemény is). Erre többfajta gyógyszeres kezelés létezik, illetve immunszupresszív terápiával is kezelik a kórt. Ezek a kezelések azonban csak lassítják a betegség előrehaladását, és megannyi súlyos mellékhatást isokoznak. A betegség lényege, hogy az akaratlagos működésű izom–ideg kapcsolatban az ingerületátvivő anyagot (az acetilkolint) és receptorait az immunrendszer a szervezettől idegennek véli, és időszakosan támadja. Emiatt az idegek felől jövő ingerület csak részben továbbítódik az izomsejtekhez, s azok nem tudnak megfelelően működni. Progrediáló (javulás, rosszabbodás), destruktív, lassú izomsorvadás indul el, mely az alábbi súlyos tünetekkel jár: elesettség, az arc- és szemizmok részleges bénulása, nyelési, légzési nehézség, további krónikus gyulladások, bélrendszeri problémák. A betegség akkor sajnos derékba törte a sportos fiatalságomat, és a több évig tartó orvosi kezelések csupán részleges eredménnyel jártak.

A drámaian induló történet végül jó irányba fordult, ami inspiráló lehet azok számára, akik nem nyugodnak bele abba, hogy bármely betegségben passzívan éljék meg a fizikai leépülést.

A táplálkozás mint kiindulópont

Mottóként az antik delphoi jóshely felirata rémlett fel előttem: „Gnothi seauton”, azaz „Ismerd meg önmagad!” Majdnem tízévnyi súlyos állapotot követően lassan-lassan ráébredtem, hogy itt minden rajtam áll: elismertem az egészségügy eddigi erőfeszítéseit, de rá kellett jönnöm, hogy helyettem senki nem oldja meg a problémámat, muszáj változtatnom ezen a siralmas állapoton.
Az ember legfontosabb betegségokozó eleme az egészségtelen táplálkozása. Nagy elhatározással úgy gondoltam, ezen a területen jelentős változtatásra van szükség: a búzafehérlisztet, a pótlólagos cukrozást és a tehéntejet egy évre kiiktattam az életemből. Közel tízévnyi senyvedés után örömteli és alig remélt meglepetéssel néhány nap után azt tapasztaltam, hogy a szervezetem pozitívan „vette” ezt a változást. Ebből kifolyólag egyre inkább követni kezdtem a súlyos tünetek javulása és a táplálkozásom közötti összefüggéseket. A lényegi következtetések levonhatósága érdekében közel egy évig naplót vezettem arról, hogy milyen alapanyagok miképpen hatnak a szervezetemre. Ennek köszönhetően idővel ismét aktív sportemberré váltam, amit a maratoni futótáv teljesítésével igazoltam 2003-ban. Azóta, ha nem is rendszeresen, de alkalmanként 10–20 kilométeres távokon versenyzek, bizonyítva azt, hogy ha a szervezet számára igyekszünk a legjobbat megadni, akkor képes nagyon pozitívan reagálni erre. Akkoriban elsősorban a félmaraton távokra (21 km) készültem, s a legjobb eredményeim 1 óra 37 és 1 óra 40 perc közöttiek voltak.
Ha egy adott betegség étrendváltással befolyásolható, akkor azokban az elemekben ajánlatos jelentős változtatásokat végrehajtani, amelyek addig a betegség előidézői lehettek (állati, növényi alapanyagok, elkészítési mód, denaturált és nyers formák arányai), viszont ezt hosszabb ideig kell vizsgálni. Világossá vált számomra, hogy a legnagyobb problémát a tehéntej, a cukrozás, a búzafehérliszt jelenti, valamint az élelmirost-hiány és a túl kevés nyers táplálék. Érdemes figyelembe venni a szénhidrátok glikémiás és inzulinindexét is. Az én szervezetemnek a leghatásosabb élelmiszerek és alkalmazások a fenti alapdiétán felül az alábbiak voltak: köles, probiotikus gyógyhatású készítmény, céklalé, mely többek között vastartalmának és a szervezet sav–bázis regulációjában betöltött szerepének köszönhetően remek roboráló és béltisztító hatású, valamint az izmok anyagcseréjét javító lúgos kémhatású szódabikarbónás fürdés. Ezek rendszeres használata, alkalmazása összességében jelentősen és tartósan csökkentette esetemben az autoimmunitás tüneteit (vélhetően a kiváltó okokkal együtt). A fent felsoroltak kisebb mértékű problémáknál a további rosszabbodás lehetőségét csírájában elfojtják.

Az emberi szervezet működéséről, a betegségeket kiváltó okokról sokszor csak homályosan és feltételes módban lehet beszélni, a kérdés felmérhetetlen bonyolultságából adódóan. Ha a kereső-kutató ember a megszerezhető tudás egy részét egyénileg szerzi meg, s azt a gyakorlatban eredményessé teszi, akkor számára a tudomány igazzá és „életszagúvá” válik.
Az immunrendszer elemei közel 70 százalékban a bélrendszer környezetében találhatók. Igen fontos, hogy egészséges kapcsolat áll-e fent a jelentős tömeget képviselő mikrobiális bélflóra bionom elemeivel is. Hosszas vizsgálódásaim során bebizonyosodott az, hogy a belek állapota (szivárgó bél) nagyon fontos a probléma megoldásában. A humanofil bélflóra rendezése érdekében alkalmazott egyéni diéta élethosszig tartó folyamat, ennek következtében esetemben az autoimmunitás nagyságrenddel csökkent.

Az elfogyasztás után a felszívódással a vérkeringésbe jutott tápanyagok, ionok a vér és a nyirok által oldatba kerülnek, s a szövetek aktuális biokémiai, biofizikai folyamataira „ott és akkor” valamiképpen hatnak. Tapasztalati úton kikísérletezett étkezéssel (életmóddal) ezen „oldat” (testfolyadék) tulajdonságait akarjuk hosszabb-rövidebb idő alatt kedvezőbbé tenni, mert a biokémiai reakciók csak rendezett sav–bázis (ioneloszlási) feltételek mellett működnek megfelelően. A myasthenia gravisban sérült ingervezetést ezzel kívánjuk javítani.

A jelenlegi átlagos élelmezés mellett kivételes eset, hogy az egészsége helyreállítása érdekében táplálkozó (mellette akár krónikus beteg) ember önmaga felismerjen összefüggéseket, majd kitapasztalja, mi lenne számára a legkedvezőbb. Általánosságban tudatosulnia kellene annak, hogy az ízlelőbimbóink kívánalma csupán egyetlen tényező, a szervezet számára viszont a táplálék használati értéke a fontos.

A psziché és tudatosság

A táplálkozás mellett az ember jellemző érzelmi állapota, a hosszan tartó distressz (kellemetlen, káros, negatív belső feszültség) is központi tényező lehet. Wolfgang Michal szerint: „A bélben stressz hatására sok gyulladáskeltő peptid szabadul fel. A neuropeptidek gondoskodnak a bélfal nagyobb áteresztőképességéről (szivárgóbél-szindróma), és ezáltal a fal sorompófunkcióját gyengítik. A folyamat erősödésével autoimmun megbetegedés alakulhat ki. Ezért lehetne elképzelhető, hogy minden olyan dolog, amely az embert tartósan aggasztja, bosszantja, vagy a szó szoros értelmében az idegeire megy, a nyálkahártya és az ízületi hártyák gyulladását válthatja ki. A lelki antigének tehát hormonális úton lefordíthatók lehetnek biokémiai gyulladásokra.”
Ismert, hogy a tartós distressz az egyik oka az ún. civilizációs betegségeknek. Ezen rossz hatások számtalan negatív emóció mellett többek között az alábbiak is lehetnek: személyesintegritás-sértés, célhiány, elfojtás, félelem, a biztonságérzet hiánya, elfogadás és szeretet nélküli ellenséges környezet, stb. A negatív emóciók kedvezőtlenül hatnak vissza az immunvédelemre is. Szent-Györgyi Albert úgy fogalmaz, hogy: „Az ember tevékenységét a boldogságkeresés uralja” – s ha sikerül ezt megtalálnia, az a pszicho-neuro immunológia kutatási eredményei szerint pozitívan hat az immunműködésekre.

A myasthenia gravisban megbetegedettek között több a nő, az arány 2:1. S. H. Yehuda úgy vélekedik: „A nőkben a természetes antitestszint magasabb és az elsődleges, másodlagos immunválasz tekintetében intenzívebb.” De lelki okként mindkét nem képviselőit illetően „[h]atározottan állítjuk, hogy embernél a legfontosabb stresszt okozó tényezők érzelmiek. Sokszor nem annyira súlyos a dolog, mint ahogyan reagálunk rá” (Selye). Freud szerint „a szorongás az a »pénznem«, amelyre minden – nem tudatosuló – lelki probléma átváltható”.

Amennyiben az étrend–életmód–stresszkezelés kérdéskörben egyfajta optimális „íven” kívánunk haladni (lehetőség szerint a legtöbb felismert szabályt betartva), akkor ettől a leszabályozottságtól egyfajta szorongó és merev hozzáállás alakul ki. Vagy nagyon magunkévá kell tennünk a szigorú szabályokat, vagy időnként nem veszélyeztető módon engedni kell ezekből. A szabályrendszert igyekszik oldani Weöres Sándor megállapítása a Teljesség felé című kötetből: „A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.(…) a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és finoman, hajlékonyan támogat.”

A krónikus beteget mindennap érő frusztráció és stressz leginkább az, hogy az illető a csökkent teljesítménye miatt másodrendű embernek érezheti magát, adott esetben a napjai is nehezen tervezhetők. Problémái kompenzálásaként nagyon fontos szerephez juthatnak olyan örömmel végzett tevékenységek, amelyek lelkileg is feltöltik (olvasás, ének-zene, képzőművészet aktív művelése vagy az ezekben való gyönyörködés), illetve amennyiben fizikailag is bírja, úgy az utazás, a kirándulás. Ezekben én a korábbi nehezebb időszakaim idején is igyekeztem részt venni. Az autoimmun betegségem 25 évvel ezelőtti jelentkezésekor kerültem ismét kapcsolatba a hangszeres zenéléssel, ami segített a nagyon stresszes időszakok túlélésében. A zenélés nemcsak szórakoztató, pihentető, gyógyító hatású, hanem a finommotorika megtartásában és fejlesztésében is fontos szerepet játszik ebben az izomrendszert érintő problémában.

Segítő közösség kialakítása

A megszerzett tudást erkölcsi kötelességünk továbbadni. Mi, myasthenia gravisban szenvedők egymás segítése érdekében egy mostanra mintegy ötszáz taggal büszkélkedő közösségi oldalt működtetünk (a hazai betegszám kb. ezer fő), mert az elszigetelten megélt betegség is jelentős stressztényező. A diagnózist követően mindenkinek át kell értékelnie a prioritásait, mert már semmi sem mehet úgy tovább, mint a korábban. A probléma változásra sarkall.

Mi ebben a közösségben tapasztalatainkkal segítjük (orvoskeresés, jogi és életmóddal kapcsolatos tanácsok) a hozzánk fordulókat. Közel tízévnyi közös munkával összeállt egy tapasztalatokon nyugvó életmódajánlás is, ami azért fontos, mert jellemzően a terápiás étrend az, ami a legtöbb nehézséget jelenti az érintetteknek. Tapasztalataimról nemcsak a szűkebb sorstársi körben, hanem a betegséggel foglalkozó orvosi konferenciákon is beszélhettem: EuMGA-konferencia, Brüsszel, 2012; Ritka betegségek világnapja, Budapest, 2013.

„Ki tudná jobban nálad, mennyi pozitív változást hozott az életembe az étrend és az életmód megreformálása! Az érzés, hogy tehetek valamit konkrétan magamért, hihetetlen erőt adott. Röviden úgy írhatom le ezt, hogy a fej kitisztult, a szív megnyugodott. Mintha rátaláltam volna az útra, amit mindig is kerestem ” – írta Claudia nevű fiatal sorstársunk 2015-ben.
Hadd egészítsem ezt ki Thomas Alva Edison gondolatával: „Ha az orvosok nem lesznek táplálkozási szakértők, akkor a táplálkozási szakértők lesznek az új orvosok. A jövő orvosa nem orvosságot fog felírni, hanem felkelti páciensei érdeklődését a diéta, testkultúra iránt. Továbbá megmutatja nekik, a betegségek okát és a megelőzés módját.”

Zárszó

Ha „gyógyíthatatlan betegséget” diagnosztizálnak nálunk, nem szabad eleve feladni a küzdelmet. Nem a gyógyíthatatlanság a lényeges, hanem a befolyásolhatóság. Ha felismerem, hogy milyen faktorok mentén változnak a betegség tünetei, nyert ügyem lehet. Egyéni különbségek mindig vannak, de a gyógyulás irányába tett mindenkori aktív elköteleződés valamennyiünknél azonos. Aki gyógyulni akar, annak szakértő beteggé kell válnia. Nem kizárt az sem, hogy mi találjuk meg a betegségünk lehetséges életmódbeli okait… Súlyos betegként persze nem a teljes tünet- és panaszmentesség a lényeg, hanem már az is jelentős eredmény, ha valaki képes kézben tartani az állapotát. Nagy önbecsülést ad az eredményes keresőút és az ok-okozat összefüggések megtalálása.

A cikkem végén természetesen köszönetet mondok mindazoknak, akik az étrendváltásomkor okos meglátásaikkal átlendítettek engem a holtpontokon, illetve folyamatos segítségükkel támogatták a javulásomat. Kiemelten köszönöm a feleségem segítségét (főzőtudományát, mert ha ehhez hasonló esetben a család nem áll a beteg mellé, könnyű feladni a gyógyulásba vetett hitet is).

Lelkes Zoltán

Szerzőnk: Magazin

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Autoimmunitás – merre a kivezető út?

Kétségkívül megpróbáltatásokkal teli időszakot él át az, akinél gyógyíthatatlan betegséget állapítanak meg. Az illető ekkor ...

Balázs története

Pár évvel ezelőtt, 2012 október végén változtattam meg az étrendemet, egyik percről a másikra elhagyva ...

Jobb az első jelekre felfigyelni…

36 éves vagyok. Több, mint egy hónapja kezdtem el paleózni, bár (egyelőre) nem tartom be ...

Papiloma vírus okozta daganat elmúlt D-vitaminra

Kedves olvasók! Még nem láttam a HPV (humán papiloma vírus) okozta problémával kapcsolatban itt sikertörténetet, ...

Mintha kicseréltek volna

Kedves Gábor! Ott kezdem, hogy nem voltam soha életemben az a diétázós fajta. Az ok ...

Gyógyszerész vagyok, de gyógyszereim elhagytam

Kedves Szendi Gábor! 57 éves nő vagyok. 25 éve az egészségügyben dolgozom, gyógyszertári asszisztens ként ...