Főoldal » Tudomány » Prosztatagondok új megvilágításban

Prosztatagondok új megvilágításban

A prosztataprobléma előbb-utóbb szinte minden férfit utolér. A már kialakult problémát sokkal nehezebb és veszélyesebb kezelni, mint elébe menni a szinte elkerülhetetlen bajoknak. A modern ember úgy van ezzel, mint a viccben a százemeletes felhőkarcolóból kizuhanó, aki minden emeletnél megállapítja magában: idáig még szerencsésen eljutottam. És ha már kialakult a baj, sajnos a nyugati orvoslás korántsem nyúl mindig a legfrissebb tudáshoz a probléma kezelésekor.

Pár gondolat a paleo betegségelméletéről

Szeretjük a mítoszokat, de nem az orvostudományiakat, mert ezekbe mindig százezrek halnak bele. A nyugati orvoslás legnagyobb tévedése, hogy a 19–20. században gyakorivá vált betegségek okaként olyan tényezőket nevez meg, amelyek mindig is jelen voltak az emberi evolúcióban. Ilyen a napfény, a zsír és a koleszterin, a vörös húsok és a só, a prosztataproblémák esetében pedig az androgének. Évmilliók óta változatlan faktorok nem lehetnek felelősek újonnan keletkezett problémákért.

A prosztata jóindulatú megnagyobbodásának gyakorisága

A prosztata jóindulatú megnagyobbodása (továbbiakban PJM) az egyik leggyakoribb probléma, a prosztatarák (továbbiakban PR) pedig az egyik leggyakoribb megbetegedés a férfiak halálozásának tekintetében. Az 50 év körüli férfiak 40–50%-ánál, a 80 éveseknek már 90%-ánál áll fenn a PJM.1 Hasonlóan nő a PR gyakorisága is.

A prosztatarák gyakorisága

Korábban sok PR-t a prosztatamegnagyobbodás műtéti megoldása során fedeztek fel: a műtéti megoldást igénylő esetek 25%-ában derült fény rákos elváltozásra2. A PR gyakorisága meredeken nőni kezdett, amikor bevezették a Prosztata Specifikus Fehérje (PSA) mérését. Ennek emelkedett szintje gyakran a tünetmentes PR-t jelzi. Egy nagy vizsgálatból az is kiderült, hogy a PSA normál értéke ellenére a férfiak 15%-a mégis PR-ban szenved. Az alapos szűrővizsgálatok és más okból elhunytak boncolásos vizsgálatai alapján úgy vélik, ha az ember 100 évig élne, a férfiak 100%-ában kimutatható volna a PR.3

Meg kell azonban különböztetni a tünetmentes PR-t a klinikai panaszokat okozótól. A más okból elhunytakban boncoláskor talált PR azt bizonyítja, hogy fölösleges lett volna az illető életében felfedezni és kezelni a rákot, mert haláláig rejtve maradt. A szűrővizsgálatok hasznosságával szembeni kételyek jogosságát jelzi, hogy az általuk felderített prosztatarákok 84%-a túldiagnosztizálás, azaz a beteg életében nem okoztak volna panaszt, vagyis a szűrések fölöslegesen kezeléshez és kezelési kockázathoz vezetnek.4 Jó példa erre az amerikai és a magyar adatok összevetése. Mindkét országban nagyjából azonos a PR-halálozás (100 000 főre esik évente 16-18 haláleset), azonban 100 000 főre az USA-ban 180, míg Magyarországon csak 34 felderített PR esik.5 A PR-halálozás földrajzi eloszlása, nevezetesen, hogy Norvégiában több mint kétszer annyian halnak meg ebben a betegségben, mint például Olaszországban vagy Spanyolországban, jelzi a rizikófaktorok közt a D-vitamin-hiány fontosságát.6

A prosztatamegnagyobbodás és prosztatarák kialakulásának teóriája

Élénk vita folyik mindkét patológia kialakulásának okairól és arról, vajon a PJM a PR megelőző állapota-e, kockázati faktora-e, avagy a két elváltozás közt esetleg nincs is kapcsolat. Bár a PJM-ról nehéz megállapítani, hogy oka-e a PR-nak, kétségtelen, hogy igen sok vizsgálat szerint a PJM-t nagy valószínűséggel PR követi.7

A PJM-t és a PR-t a hivatalos orvoslás napjainkig az androgének prosztatasejtek osztódását serkentő, összegeződő hatásával magyarázza. Eszerint az androgének (tesztoszteron és dihidrotesztoszteron) évtizedeken át kifejtett hatása vezet a klinikailag már panaszt okozó megnagyobbodás, illetve sejtburjánzás kialakulásához.8

Charles B. Huggins urológus az 1940-es években kutyákkal végzett vizsgálatokat. A kutyáknál kialakult PJM visszafejlődött, ha kasztrálták őket. Később embereken is tesztelték a módszert: vagy kasztrálással, vagy ösztrogén adásával, s manapság úgynevezett kémiai kasztrálással, azaz a nemi hormonok termelődésének leállításával az esetek egy részében lassítani lehet a PJM vagy a PR romlását.9

A teóriát több más tapasztalat is megtámogatta. Egyrészt eunuchok vizsgálata során kimutatták, hogy gyakorlatilag nem volt tapintható méretű a prosztatájuk.10 Másrészt kiderült, hogy a genetikai okokból 5-alfa-reduktáz enzim hiányában szenvedő férfiaknál a külsődleges nemi szervek csak kamaszkorban fejlődnek ki (addig kislányként nevelik őket),11 és prosztatájuk egész életükben fejletlen marad. Ez rámutatott arra, hogy a tesztoszteronból az 5-alfa-reduktáz enzim által konvertált dihidrotesztoszteron sokkal fontosabb szerepet játszik a külső és belső nemi szervek kialakításában, így a prosztata növekedésében is. Az e felismerés alapján kifejlesztett 5-alfa-reduktáz enzim gátlói (finaszterid, dutaszterid) hatékonyan csökkentik a prosztata méretét.12

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Prosztatagondok új megvilágításban

A prosztataprobléma előbb-utóbb szinte minden férfit utolér. A már kialakult problémát sokkal nehezebb és veszélyesebb ...

A titokzatos elektroszmog

Tény, hogy az ősember nem használt elektromosságot, amint a hozzá hasonló, ma élő természeti népek ...

A húgysav védőhatása

Még komoly táplálkozáskutatók is megkérdőjelezhetetlen igazságnak vélik azt, hogy a köszvényt a sok hús fogyasztása ...

Demencia – nincs visszaút?

A demencia, vagyis az időskori elbutulás gyakoribb, mint a mellrák, a legtöbb ember mégsem veszi ...

Hogyan ne butuljunk el: Alzheimer, demenciák és táplálkozás

A nyugati civilizáció új járványai az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák, amelyek teljes szellemi leépülést ...

Evolúció, vírusok, betegségek, oltások

Az oltások is közreműködnek az evolúcióban: a nem tökéletes vakcinák hatására a kórokozók módosulnak, és ...