Főoldal » Paleo és egészség » Hosszú életű népek nagyító alatt

Hosszú életű népek nagyító alatt

A világon él néhány nép, akikről mindenki úgy tudja, hogy tagjai kivételesen egészséges és hosszú életet élnek, természetes hát, hogy mind a tudósok, mind az egyszerű emberek fantáziáját megmozgatják. Vajon adottságaik különleges genetikai hajlamnak köszönhetőek? Esetleg az életmódjukban, az étrendjükben keresendő a kulcs? Egyáltalán, igaz-e minden esetben mindaz, ami a nagyvilágban elterjedt róluk?

A hunzák – Sangrila a Himalájában?

A Karakoram autóút a Himalája zord láncát átszelve köti össze Pakisztánt Kínával. Ezen a vidéken huszonnégy, hegyek által elzárt, apró, egymástól teljes elszigeteltségben élő királyság létezett, mind saját nyelvvel és kultúrával. Ami közös bennük, hogy valamennyiüket sokféle kulturális hatás érte: a történelem folyamán a Selyemút ritka, keleti drágaságokkal kereskedő kalmárai és az ide érkező hódítók is – Nagy Sándortól a britekig – ezen az útvonalon keltek át a hegyeken. A kis országok közül a legkülönlegesebb a legendáktól övezett Hunza Királyság, élén a mírnek nevezett uralkodóval. Egészen 1974-ig önállóan létezett, míg csak be nem olvasztották a pakisztáni államba.

Lakóit hunzakutnak vagy a nyelvükről burusónak nevezik, vallásukat tekintve pedig iszmaeliták, ami az iszlám egy liberálisabb felfogású ága. A hunzakutok (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért hunzák) megjelenése annyira különbözik a környező népekétől (vonásaik csaknem európaiak, sok közöttük a fehér bőrű, világosbarna vagy éppen szőke hajú), hogy egyes elméletek Nagy Sándor hódító csapataitól származtatják őket.1

A hunzák akkor váltak világhírűvé, amikor elterjedt róluk, hogy ők a világ egyik legegészségesebb népe, akik között nem ritka a 100 évesnél is idősebb ember. Állítólag az örökéletű bölcsek legendás himalájai országa, Sangrila utópisztikus történetéhez is részben ők adták az ötletet.2

Közkeletű elképzelések a hunzák életmódjáról

Ha fellapozunk egy, a hunzák egészségével foglalkozó könyvet3 vagy felkeresünk egy honlapot, a következő állításokat találjuk: hosszú életűek (jellemző a 100 évnél is hosszabb élettartam), köreikben ismeretlenek a civilizációs és egyéb betegségek, kiváló az állóképességük. A hunzákról mindenki úgy tudja, majdnem vagy teljesen vegetáriánusok, főbb élelmiszereik a teljes kiőrlésű, keletlen lepénykenyér, a sárgabarack (frissen és aszalva) és annak magja, zöldségek, kecske- és jaktejből készült ételek. Alacsony zsírtartalmú étrendjükben a nyers ételek dominálnak, a termékeny föld, az ásványokban gazdag víz miatt a táplálékuk bőséggel tartalmaz mikronutrienseket, nem ismerik a betegségeket, nincs náluk kórház, bűnözés, börtön, csaknem tökéletes a társadalmuk, rendkívül békések és barátságosak, kiegyensúlyozott és boldog életet élnek, gazdag és termékeny a földjük: valóságos paradicsom ez a völgy. Ki ne irigyelné ezt az ideális világot?

A hunzák kivételes egészségéről szóló hírt elsőként a National Geographic közölte le 1953-ban, Jean és Franc Shor fotókkal illusztrált, harmincnégy oldalas cikkében.4 A legenda elterjesztéséhez nagyban hozzájárult az organikus kertművelés amerikai úttörője, J. I. Rodale, aki 1955-ben írta meg Az egészséges hunzák című könyvét.5 Rodale az itt élő nép kivételesen hosszú, betegségektől mentes életét elsősorban a biogazdálkodásnak, a sok zöldségnek és gyümölcsnek (elsősorban a sárgabaracknak), a mandulának, a jó levegőnek, a gyakori mozgásnak, a hegyekből a vízbe mosódott rengeteg ásványnak tulajdonította. Rodale nagyrészt Sir Robert McCarrison angol orvos kutatásaira támaszkodott, aki ottjártakor elámult a hunzák kiváló egészsége és állóképessége láttán, majd később patkánykísérleteket végzett a hunzák és más népek étrendjének összehasonlítása céljából.6 Csakhogy amikor Rodale megírta „felfedezését” a hunzák egészségéről, előtte még csak el sem látogatott a vidékre.7

1957-ben Lowell Thomas mozifilmjében a hunzák földjét egyfajta édenként mutatta be, amelynek ősöreg lakói boldogan játszanak pólót és táncolnak.8 Utána még mások is filmre vitték a témát.9 Ezek a népszerűsítő filmek nagyban hozzájárultak a legendák elterjesztéséhez.

1959-ben Dr. Paul Dudley White amerikai kardiológus huszonöt hunzán végzett különböző vizsgálatokat (EKG-, vérnyomás- és koleszterinszint-mérés), és miután mindent normálisnak talált, egészségüket az alacsony zsírtartalmú, vegetáriánus étkezésnek, a sok sárgabaracknak és a mozgásnak tulajdonította.10

A sárgabarack és a rák

Mára egész üzletág telepedett erre a mítoszra, elsősorban arra építve, hogy a hunzák nyáron rengeteg sárgabarackot termesztenek, aminek a húsát (aszalt változatban is), valamint a magját és az abból sajtolt olajat sokoldalúan, egész évben fogyasztják. Persze a völgyben nincs is annyi barackfa, amennyi elláthatná a világ „hunza sárgabarack” igényét: a piacon kapható „hunza” termékeket nem is a Hunza-völgyből, hanem jó esetben más himalájai baracktermő területekről, rosszabb esetben bármilyen más forrásból importálják. Különböző holisztikus orvoslási irányzatok elsősorban a benne található amigdalin miatt tulajdonítanak rákgyógyító hatást a barackmagnak, csakhogy az amigdalin erősen toxikus: hidrogén-cianiddá alakul, és nagy mennyiségben nemcsak a rákos, de az egészséges sejtek pusztulását is okozhatja, a beteg könnyen bele is halhat túlfogyasztásába.11 Valószínű, hogy a rák előfordulási aránya nem annyira a barackmag miatt alacsony, hanem azért, amiért a civilizációs betegségek általában is ismeretlenek ezen a vidéken.

Vegetáriánus vagy csupán szezonális táplálkozás?

A turista, aki valaha a Hunza-völgybe tévedt, ámulatba esett a magas, hófödte hegyekkel övezett teraszos kertek, virágzó barackfák látványától, az itt élők harmonikusnak tűnő életétől, vendégszeretetétől. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a nyugati látogatók, amint régen, úgy ma is szinte kizárólag nyáron érkeznek ide, így nincsenek tudatában annak, hogy a hunzák valójában nem vegetáriánusok, csupán szezonálisan táplálkoznak. Nyáron valóban főleg a növényi eredetű nyers táplálkozás a jellemző (a ritka és értékes tűzifát télire tartalékolják), a hideg évszakban kerül terítékre a magasabban fekvő legelőkön tartott kecskék és jakok húsa, illetve az eltett gabona és az aszalványok. A lakók egész évben fogyasztanak magas zsírtartalmú tejtermékeket (vagyis étrendjük egyáltalán nem mentes telített zsíroktól), táplálkozásuk viszont kalóriában szegény, ami tél végén egészen az éhezésig fokozódik. Életmódjuk ezen aspektusát csak azok az utazók fedezték fel, akik a telet is Hunzában töltötték.12

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Radnóti Alice

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Hosszú életű népek nagyító alatt

A világon él néhány nép, akikről mindenki úgy tudja, hogy tagjai kivételesen egészséges és hosszú ...

Mammográfia – életet ment?

Peter Gøtzsche kutató 1997-ben még álmában sem gondolta volna, hogy a következő évtizedeket a mammográfia ...

A paleogyermek és a közétkeztetés

A gyermekek szervezete igen hevesen képes reagálni a nyugati táplálkozásra. Van, aki látszólag megússza haspuffadással, ...

Segítség, lehet, hogy ortorexiás vagyok?

Az előítélet sokszor tudományos álcában jelenik meg, ennek egy fajtája a patologizálás, amikor valaki egy ...

Ételintolerancia a paleo elvek tükrében

Az alábbiakban azon tapasztalatokat összegezzük, amelyeket a rendelőnkben elvégzett ételintolerancia-vizsgálatok eredményei szolgáltattak. Az általunk alkalmazott ...

A D-vitamin és a légúti fertőzések

Az influenza és a felső légúti fertőzések menetrend szerint aratnak a téli hónapokban, a gazdaságnak ...