Főoldal » Tudomány » Demencia – nincs visszaút?

Demencia – nincs visszaút?

A demencia, vagyis az időskori elbutulás gyakoribb, mint a mellrák, a legtöbb ember mégsem veszi komolyan ezt a veszélyt, miközben a média folyamatosan a mellrák elleni küzdelemtől és a kockázatok tudatosításától hangos. Az más kérdés, hogy az ijesztgetésen túl megelőzésként a mammográfiát ajánlják.

Életük során a nők 8%-a néz szembe mellrákdiagnózissal, az elbutulás réme viszont a hetven felettiek 14%-át, a nyolcvanöt felettieknek pedig a 30%-át fenyegeti.1 A ma negyven-ötven évesek kilátásai ennél sokkal rosszabbak. Ha abból indulunk ki, hogy a ’90-es évek elején mért statisztikai adatokhoz képest ez az arány huszonöt év alatt megkétszereződött, akkor a mai középkorúak kockázata huszonöt év múlva eléri a 30%-ot.2 A szakirodalomban úgy becsülik a leggyakoribb demenciatípus, az Alzheimer előfordulási gyakoriságát, hogy húszévente megduplázódik.3 Tipikus történet: az idős demens ember magáról és környezetéről mit sem tudva, élete utolsó tíz-tizenöt évét ágyban fekve, csukott szemmel vagy a plafont bámulva tölti. Hiába él a mai ember nyolcvan-kilencven évet, ha már hetven-hetvenöt éves korától élőhalott.

A nyugati orvoslás az Alzheimerről

Túlzásnak tűnik, pedig nem az: a nyugati orvoslás az olyan civilizációs betegségekkel kapcsolatban, mint például a demenciák, a középkor szintjén áll. Hiába a kifinomult orvostudományi módszertan és technika, a szemeken ülő hályog miatt 100 éve nincs haladás a demenciák okainak felderítésében és gyógyításában. Ez ismét intő jel annak, aki gúnyos mosollyal legyint a paleomozgalomra vagy a nyugati életmódot más, konstruktívan kritizáló irányzatokra. A mai orvoslás remekül képes diagnosztizálni az Alzheimer-betegséget és más demenciákat, de bevallottan nem tudja, miért alakulnak ki, csak azt, amit már Alois Alzheimer leírt 1907-ben, miszerint az Alzheimer-betegek agyában a neuronok felszínén felszaporodik és plakkokat alkot az amiloid-béta nevű fehérje, a sejtek belsejében pedig megnő a megcsavarodott tau fehérjék aránya. Sokáig hitték, hogy ezek az elváltozások az okai az elbutulásnak,4 s a kutatások arra irányultak, hogy ezen fehérjék kialakulását megelőzzék. Ki is fejlesztettek ilyen gyógyszereket és vakcinákat, sikerült megelőzni a fehérjék kialakulását, de a betegség ugyanúgy kifejlődött. Az igen költséges kudarcok miatt több nagy gyógyszercég lemondott az Alzheimer-ellenes gyógyszerek fejlesztéséről.5 Mára sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a megfigyelt fehérjeelváltozások a betegség következményei, nem pedig okai.6 A mai orvostudományi paradigmában nem fog megoldás születni. Az új paradigma egyszerű, de ezer érdek gátolja érvényre jutását. Az új paradigma így hangzik: az életmód okozta betegségeket csak életmódváltással lehet megelőzni vagy visszafordítani.

Alzheimer és evolúció

A demenciák olyan súlyos hátrányt jelentenek az életben maradásban, hogy az arra hajlamosító gének – ha voltak –, már régen kiszelektálódtak. Bizonyítja ezt az is, hogy a földművelés hatására mindössze 10 000 év alatt jelentősen megritkult az ApoE-4 gén gyakorisága. Az ApoE gén a koleszterint szállító fehérjét határozza meg, s a négy változat közül az ApoE-4 akkora kockázatot jelent az Alzheimer-betegségre, hogy az Alzheimer-betegek döntő többsége ezt a gént hordozza.7 Az erős szelekcióra utal, hogy minél régebben jelent meg a földművelés egy területen, ott ma annál ritkább az ApoE-4 gén előfordulása.8 Ezzel szemben a földművelésre át nem tért, vagy csak pár száz éve földet művelő népek körében az ApoE-4 aránya kiugróan magas. Míg például a földművelő majáknál az ApoE-4 előfordulási gyakorisága 5%-os, a görögöknél 6%-os, az olaszoknál 8%-os, addig a pigmeusoknál 41%-os, a dél-afrikai koiszanoknál 37%-os, a lappoknál 31%-os, az ausztrál bennszülötteknél pedig 26%-os.9 Még érdekesebb, hogy míg a nyugati világban az ApoE-4-et tekintik az Alzheimerre való legnagyobb kockázatnak, addig a természeti népeknél vagy az alultáplált népességben az Alzheimer és a demenciák igen ritkák, és nem függnek össze az ApoE-4 gén meglétével.10-12
Téves volna azonban a genetikai hajlamból messzemenő következtetéseket levonni. A magyar emberek 13%-a hordozza az ApoE-4 gént, 80%-uk pedig az ApoE-3-at, amely nem jelent fokozott kockázatot, de nem is véd az Alzheimer-betegséggel szemben.9 Azaz a magyarok közül 7% hordozza csupán az ApoE-2 védőhatású gént. Az igazi kockázatot nem is a gének, hanem az életmód jelentik. Ha valaki például cukorbeteg, és ApoE-4 gént hordoz, akkor az Alzheimer-betegségre való kockázata 5,5-ször nagyobb, mint a nem cukorbeteg, ApoE-4-et nem hordozóknak. Ha csupán cukorbeteg, akkor az Alzheimerre és egyéb demenciákra való kockázata „csak” kétszeres.13

Az Alzheimer és egyéb demenciák megelőzése

Számunkra azonban minden teória annyiban érdekes, amennyiben segít minket a megelőzésben és a kezelésben. Mivel az Alzheimer a leggyakoribb demencia, és az Alzheimer kockázati tényezői lényegében azonosak a többi, gyakori demenciatípuséival, ezért a továbbiakban az Alzheimerre koncentrálunk.

Az Alzheimer szénhidrátelmélete

A szénhidrátalapú táplálkozás oki szerepére több tényező is utal. Egyrészt a fejlett országokban az ApoE-4 génváltozat jelenti a legnagyobb kockázatot az Alzheimerre, de a paleoétrenden élő természeti népeknél ez nem áll fenn, és a földművelés hatására az ApoE-4 gén gyakorisága erősen lecsökkent. A másik fontos felismerés, hogy az alacsony Alzheimer-kockázatú területekről a fejlett országokban való bevándorlás során a bevándoroltak Alzheimer-kockázata a befogadó országéval válik megegyezővé.12, 14

Számos közvetlen bizonyítékunk is van. Egyrészt a cukorbetegség,13 de már önmagában a még egészségesnek tartott, de emelkedett vércukorszint, az inzulinrezisztencia15 vagy az elhízás16 is többszörös kockázatot jelent az Alzheimerrre.17 A cukoranyagcsere zavara és az Alzheimer egyazon érem két oldala, ezért is nevezték el az Alzheimert 3-as típusú cukorbetegségnek.18 A kutatások összefoglalásaként kimondható, hogy az Alzheimer-betegség a magas szénhidráttartalmú étrend betegsége.19 Ehhez képest megdöbbentő, hogy egy egereken végzett vizsgálaton túl20 nem ismerünk egyetlen humán terápiás vizsgálatot sem, amely célzottan a szénhidrátmegvonás hatását tesztelte volna. Egy kutatásban a mediterrán étrend bizonyítottan csökkentette az Alzheimer és egyéb demenciák kockázatát,21 ám a szerzők ezt elsősorban a lecsökkent oxidációs és gyulladásos hatásokkal magyarázták. Ezek fontos, de másodlagos tényezők. Dale Bredesen tízfős esetismertetése ugyanakkor nagy meggyőző erővel bizonyítja, hogy a lowcarb étrend vitaminokkal kiegészítve memóriakárosodásuk miatt már munkaképtelenné vált betegeknél is sikeresen visszafordította a demenciát.22 Nem meglepő módon a ketogén étrenddel is jelentős javulást lehetett elérni főként ApoE-4 gént nem hordozó betegeknél.23 Hogy a lowcarbnak, a ketogénnek és a paleónak nincs nagy marketingje az Alzheimer-kezelésben, annak egyedüli oka, hogy ehhez senkinek nem fűződik gazdasági érdeke.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A húgysav védőhatása

Még komoly táplálkozáskutatók is megkérdőjelezhetetlen igazságnak vélik azt, hogy a köszvényt a sok hús fogyasztása ...

Demencia – nincs visszaút?

A demencia, vagyis az időskori elbutulás gyakoribb, mint a mellrák, a legtöbb ember mégsem veszi ...

Hogyan ne butuljunk el: Alzheimer, demenciák és táplálkozás

A nyugati civilizáció új járványai az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák, amelyek teljes szellemi leépülést ...

Evolúció, vírusok, betegségek, oltások

Az oltások is közreműködnek az evolúcióban: a nem tökéletes vakcinák hatására a kórokozók módosulnak, és ...

Az esszenciális magas vérnyomás oka és kezelése

A nyugati népesség körében néma járványként terjed a magas vérnyomás. Három emberből egy magas vérnyomásban ...

Autoimmunitás és glutén

Az autoimmun betegségek a 19. században kezdtek szórványosan megjelenni, ám azóta egyre csak gyarapodik a ...