Főoldal » Paleo és egészség » Mammográfia – életet ment?

Mammográfia – életet ment?

Peter Gøtzsche kutató 1997-ben még álmában sem gondolta volna, hogy a következő évtizedeket a mammográfia veszélyeinek kutatásával fogja tölteni. Történt, hogy a Dán Családorvosok Szövetsége 1997-ben megkérdőjelezte a mellrákszűrés hatékonyságát, azt állítva, hogy 25%-os túlkezeléshez vezet, ugyanennyi tényleges rákot viszont nem szűr ki. Botrány lógott a levegőben, ezért a Dán Orvosok Szövetsége felkérte Gøtzschét, aki a független tudományos elemzéseket végző Nordic Cochrane Center vezetője volt, hogy értékelje az addigi, a szűrések hatékonyságát vizsgáló kutatásokat. Az eredmények megdöbbentették Gøtzschét, s további elemzésekre sarkallták.

A mellrákszűrés hatástalansága és ártalmassága alig pár évvel az elindítása után már nyilvánvaló volt. Amikor az angol egészségügyi kormányzat 1995-ben az öt éve bevezetett mellrákszűrésnek tulajdonította a mellrákhalálozásban bekövetkező 11%-os csökkenést, Michael Baum professzor, aki részt vett a szűrési rendszer kiépítésében, lemondott megbízatásáról, és azt nyilatkozta, hogy „ennek a 11%-os csökkenésnek akárcsak a töredékét is a szűrésnek tulajdonítani intellektuális becstelenség”.1 A Dán Családorvosok Szövetsége 1997-ben négy ország szűréssel kapcsolatos vizsgálatai alapján ugyancsak elhatárolódott a mammográfiás szűréstől.2 De a bomba akkor robbant, amikor Gøtzsche és munkatársai 2000-ben a világ legrangosabb orvostudományi folyóiratában, a Lancetben leközölték elemzésüket.

Következtetésük egyetlen mondatban összefoglalva: a mammográfiás szűrés hasznossága nem igazolható.3 Már ebben az elemzésben is utaltak a túlkezelés veszélyeire. A svéd szűrési vizsgálatok adataiból az derült ki, hogy tizenkét év alatt 0,1%-kal csökkent a mellrákhalálozás, viszont a szűrt nők közt 0,5%-kal nőtt az egyéb okból bekövetkező halálozás. Azaz egy „megmentett” nő életéért öt egészséges nő fizetett az életével, ugyanis tíz szűrés során összesen 40%-os volt a téves diagnózisok száma, ami rengeteg fölösleges
kezeléshez vezetett.

Túldiagnosztizálás, túlkezelés, téves diagnózis

Túldiagnosztizálásnak azt nevezzük, amikor olyan elváltozást fedeznek fel, amely a személy élete során nem okozott volna megbetegedést. Ennek több fajtája lehet. A legegyszerűbb, amikor a talált elváltozás valójában jóindulatú. A másik fajtája olyan izolált, úgynevezett in situ rákos elváltozás, amely az esetek felében nem fejlődött volna tovaterjedő, azaz invazív rákká – sőt idővel még vissza is fejlődött volna, ha nem fedezik fel.

Az „in situ rák” tulajdonképpen téves elnevezés, mert ráknak a terjedő változatot, vagyis az invazív rákot kellene nevezni.2 Ez a megnevezési probléma nem csupán a mellrák esetén vezet túlkezeléshez, hiszen a pajzsmirigyrákok vagy a prosztatában talált elváltozások többsége soha nem okozta volna az érintett személy halálát.3 Jellegzetes in situ rák a tejcsatornában kialakult rákos elváltozás (Ductal carcinoma in situ, DCIS), ami ritkán fejlődik invazív rákká. Egy vizsgálatban 37 700 DCIS esetet követtek legalább öt éven át, és az esetek 4%-ában alakult ki invazív rák.4 Egy összefoglaló szerint tíz-tizenöt éves követés esetén vizsgálatonként eltérő – 14-53%-os – arányban alakult ki a DCISből invazív rák. A más okból elhunyt nők boncolásos vizsgálata szerint a nők 10-15%-ában találtak tünetmentes DCIS-t.5 Túlkezeléshez többek közt az vezet, hogy minden mammográffal felfedezett „rákot” úgy tekintenek, mint egy későbbi invazív rák korai detektálását, ezért agresszív kezelést (melleltávolítást, daganatkimetszést, kemo- és sugárterápiát) alkalmaznak. A DCIS diagnosztizálásakor a fenti vizsgálatot figyelembe véve 47-86%-ban fölösleges műtétet és egyéb kezelést alkalmaztak.

A legegyszerűbb módszer a túldiagnosztizálás kimutatására két csoportra osztani egy nagyobb populációt, s az egyik csoportot gyakrabban, a másikat pedig csak a vizsgálat végén egyszer szűrni. Életmódban, életkorban megegyező, igen nagy létszámú csoportokban azonos arányban kell a ráknak kialakulnia.

Håkan Jonsson és munkatársai húsz év alatt tízszer szűrtek adatait hasonlították össze a huszadik év végén egy ízben szűrtekével.6 A kétévente szűrtek közt húsz év alatt 31%-kal több rákot fedeztek fel és kezeltek. A csak egyszer szűrt csoportban tehát a rák 31%-ban (szám szerint 1648 személyben) spontán visszafejlődött.

Per-Henrik Zahl és munkatársai több mint 200 000 nőt osztottak két csoportba, s az egyik csoport kétévente összesen három szűrésen vett részt, a másik csoportot pedig csak hat év múltán egyszer szűrték.7 Az egyszer szűrt csoportban 22%-kal kevesebb invazív mellrákot találtak, azaz a gyakrabban szűrt csoportban 22%-kal (szám szerint négyszázzal) több rákot diagnosztizáltak és kezeltek, illetve az egyszer szűrt csoportban az évek során a rákos elváltozások 22%-a felszívódott. Dennis G. Fryback és munkatársai a mellrák előfordulását elemezték az USA-ban 1975 és 2000 között, és arra következtettek, hogy a szűréssel detektált rákok 40%-a spontán visszafejlődött volna.8

Karsten Jørgensen és Gøtzsche 2009-ben összevont elemzésnek vetették alá az elérhető nagy nemzeti szűrőprogramok, így az angol, a kanadai, az ausztrál, a svéd és a norvég vizsgálatok eredményeit. 9 Elemzésük feltevése a következő volt: ha húsz éven át követünk szűrt és nem szűrt nőket, akkor a szűrt nőkben időskorban kevesebb rák fordulhat elő, hiszen náluk már korábban detektálták és eltávolították a rákos daganatokat. A valóság ezzel szemben az volt, hogy szűrt nőkben átlagosan 30%-kal több rákot diagnosztizáltak az évek során, de idős korban, amikor már nem szűrték őket, ugyanannyi rákot találtak náluk, mint a soha nem szűrteknél.

A szerzők végső konklúziója szerint a szűrés során detektált minden harmadik mellrák túldiagnosztizálás eredménye, és indokolatlan kezeléshez vezet. Vagyis minden harmadik mellamputáció, daganateltávolítás, kemoterápia és sugárkezelés indokolatlan. A mammográfialobbi azt állítja, hogy a szűréssel korai szakaszban felismerhető a rák, ezért csökken a radikális beavatkozások száma. A valóság éppen fordítva áll: Dániában a nem szűrt területekhez képest a szűrés bevezetése után a koppenhágai és a funeni körzetben duplájára,2 míg Hollandiában 84%-kal nőtt a mellamputációk száma.10 A szűrt nők közt átlagosan 20%-kal több melleltávolítás történik a nem szűrtekhez képest.11

Tíz fejlett ország adatainak elemzése szerint a szűrés nem csökkenti a halálhoz vezető előrehaladott mellrákok számát, sem a halálozást.12 Gøtzsche és Jørgensen 2013-as összefoglalójukban ugyancsak arra következtettek, hogy a mellrákszűrés egyáltalán nem csökkenti a halálozást, bár számos vizsgálat és persze a mammográfiapropaganda is jelentős előnyökről számol be. Az ellentmondás oka egyszerű: hogy kedvezőbb színben tüntessék fel a szűrés hatását, a mellrákmetasztázisból vagy a kezelés következtében kialakult egyéb ártalomból fakadó halálozást nem a mellráknak tulajdonítják.13 A kutatók a következőképp illusztrálták a szűrés ártalmasságát: az adatok szerint szűrés hatására tíz év alatt 2000 nő közül egy megmenekül a haláltól, tíz egészséges nő viszont indokolatlanul rákdiagnózist és -kezelést kap.

A szűrés következményeként komoly pszichológiai stressz is sújtja a résztvevőket. Tíz szűrés során átlagosan a nők 10%-ánál történik téves visszahívás. A rákdiagnózis hatására 75 000 mellrákost vizsgálva 3,4-szeresére nőtt az öngyilkosság kockázata.14

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Mammográfia – életet ment?

Peter Gøtzsche kutató 1997-ben még álmában sem gondolta volna, hogy a következő évtizedeket a mammográfia ...

A paleogyermek és a közétkeztetés

A gyermekek szervezete igen hevesen képes reagálni a nyugati táplálkozásra. Van, aki látszólag megússza haspuffadással, ...

Segítség, lehet, hogy ortorexiás vagyok?

Az előítélet sokszor tudományos álcában jelenik meg, ennek egy fajtája a patologizálás, amikor valaki egy ...

Ételintolerancia a paleo elvek tükrében

Az alábbiakban azon tapasztalatokat összegezzük, amelyeket a rendelőnkben elvégzett ételintolerancia-vizsgálatok eredményei szolgáltattak. Az általunk alkalmazott ...

A D-vitamin és a légúti fertőzések

Az influenza és a felső légúti fertőzések menetrend szerint aratnak a téli hónapokban, a gazdaságnak ...