Főoldal » Tudomány » Hogyan ne butuljunk el: Alzheimer, demenciák és táplálkozás

Hogyan ne butuljunk el: Alzheimer, demenciák és táplálkozás

A nyugati civilizáció új járványai az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák, amelyek teljes szellemi leépülést jelentenek, akár már negyven-hatvan éves kortól. Az egész feledékenységgel, szótalálási nehézségekkel kezdődik, később az ember nem ismeri meg a rokonait sem, s a teljes beszéd- és önellátás-képtelenség a végállapot, ami kisgyermeki akaratossággal és agresszivitással párosulhat. Vajon puszta balszerencse kérdése, kinek jut ez a sors, vagy e betegségek elkerülhetők?

Alois Alzheimer 1906-ban egy előadásában ismertette egy Auguste Deter nevű, ötvenhat éves korában szenilis demenciában elhunyt nőbeteg agyi elváltozásait. Az elhunyt agyában a sejten kívüli térben úgynevezett amiloid plakkokat, azaz specifikus béta-amiloid fehérje-lerakódásokat talált, az agysejtekben pedig a tau fehérjék kötegeinek megcsavarodását. E két sajátosságot azóta is az Alzheimer-betegség megkülönböztető jellemzőinek szokás tekinteni.1 A mai demens betegek 70%-a Alzheimer-típusú, 15%-uk pedig vaszkuláris, azaz demenciájuk az erek beszűkülésének vagy az agyszövet az agyi erek infarktusából fakadó elhalásának következménye.2 (Az egyszerűség kedvéért a ritkább Lewy-testes, illetve a frontotemporális demenciát nem tárgyalom.)

A nyugati orvoslás a rohamosan terjedő civilizációs betegségeket, így a demenciákat is szereti az időskorúak növekvő számával magyarázni, és számos elemzés bizonygatja, hogy a demenciák a történelem során mindig is jelen voltak. Ez azonban megtévesztő és félrevezető. Olybá tünteti fel a demenciákat, mintha ez és más civilizációs betegségek volnának örvendetesen meghosszabbodott életünk árnyoldalai. Eszerint a nyugati orvoslásnak nincs más teendője, mint kutatni a megfelelő kezeléseket, ami azonban elvonja a figyelmet a betegség valódi okairól és a megelőzésről.

Amikor az orvostörténeti kutatók a múltba meregetik tekintetüket, az ókornál messzebb nem látnak el. Lehet idézni, hogy már az ókori egyiptomiak, a görögök vagy a rómaiak is említést tettek az időskori feledékenységről és zavartságról,3 ha azonban a demenciákat nem csupán genetikai vagy életkorral járó megbetegedésnek tekintjük, hanem az életmódból és a táplálkozásból fakadónak, akkor óhatatlanul messzebbről, a civilizációt megelőző korszakból kell elindulnunk. Az ókori fejlett társadalmak mind földművelők voltak, és az orvosi feljegyzések nem a névtelen, ínségben élő szegényekről, hanem a pazarló életmódot folytató uralkodó osztályról készültek. Ha az őseredeti állapotra vagyunk kíváncsiak, a természeti népeket kell szemügyre vennünk.

Demencia a természeti népeknél

Hubert Trowell éveken át tanulmányozta afrikai törzsek körében a civilizációs betegségek előfordulását, és demenciát nem talált.4 Staffan Lindeberg a Trobriand-szigeteken hatezres populáción ugyancsak nem talált demenciára utaló jeleket.5 Az izoláltan élő kanadai cree indiánok közt az Alzheimer nagyon ritka, a vizsgálat során egy kilencvenhat éves asszony szenvedett ebben a betegségben.6 Egy 1987-es nigériai vizsgálatban 19 000 embert megvizsgálva egyetlen Alzheimer-beteget sem találtak.7 Nigériaiakat és nigériai származású afrikai amerikaiakat összehasonlítva a demenciák Nigériában jóval alacsonyabb arányban fordulnak elő. Az Alzheimer-betegek aránya Nigériában 1,41% volt, míg az USA-ban 6,24%, és a demenciák összességében Nigériában 2,29%-os, míg az USA-ban 8,24%-os arányt mutattak. Érdekes eredmény volt, hogy az Alzheimer-betegség Nigériában nem, míg az USA-ban összefüggést mutatott az ApoE4 gén hordozásával (erről lásd később).8 Egy észak-indiai felmérés a hatvanöt éven felüliek 1,07%-nál talált Alzheimer-betegséget,9 míg az USA-ban a hatvanöt év felettiek közt 10%-os gyakoriságú a betegség. 1981 és 1989 közt Wuhen és Peking körzetében vidéki emberek körében az Alzheimer-betegséget 0,07-0,38%-os gyakoriságúnak találták idős emberek körében.10

Az Alzheimer genetikai háttere

Az emberi szervezetben az úgynevezett apolipo fehérjék szállítják a zsírokat és a koleszterint. Az egyik típusnak, az ApoE-nek kitüntetett jelentősége van az Alzheimer-betegségben. Az ApoE fehérjének a 2-es, 3-as és 4-es változata a leggyakoribb. Mint tudjuk, minden fehérje előállítását valamely gén irányítja, és a gének egy apai és egy anyai eredetű allélból állnak. Ezek lehetnek különbözőek is, például lehet valakinek ApoE ε2-ApoE ε3 allélpárja, de lehet mindkét allél egyforma is. Kiderült, hogy akinek legalább az egyik allélja ApoE ε4, annak két-háromszoros, akinek viszont mindkét allélja ApoE ε4, annak már tizenkétszeres a kockázata az Alzheimer-betegségre.11 Az ApoE ε4 az egyéb demenciákra is fokozott kockázatot jelent, ha csak egy allél ApoE ε4, akkor 30%-kal, de ha mindkét allél ApoE ε4, akkor már 370%-kal valószínűbb a nem Alzheimer-típusú demencia kialakulása.12 Evolúciós vizsgálatok szerint az ApoE ε4 gén a legősibb. Mivel az ezt a gént hordozók rövidebb életűek, erős hajlamuk van a szív- és érrendszeri betegségekre és a demeciákra.13 Felmerül a kérdés, hogy maradhatott fenn ez a gén az evolúció során?

A válasz röviden: az ApoE ε4 gén évmilliókig számos előnyt jelentett, és hátránnyá csak a földművelésre való áttérés után vált.

A hepatitisz-B vírus az ember barátja?

A harc és az együttműködés az evolúció során olyan összetett folyamatokban jelentkezik, hogy – amint azt egy radikális új felfedezés illusztrálja – kórokozó vírusok is válhatnak hasznossá: egy, a Nature Communications-ben idén megjelent tanulmány szerint ha a magzat hepatitisz-B vírus (HBV) fertőzésének van kitéve, immunrendszere jobban fejlődik, és a későbbiekben a csecsemő hatékonyabban ellen tud állni a bakteriális fertőzéseknek. A cikk szerzői, Michelle Hong és munkatársai szerint elképzelhető, hogy a HBV és az ember az evolúció során speciális szimbiotikus viszonyba került, azonban a kutatók felhívják a figyelmet tanulmányuk korlátaira is: mivel a HBV-expozíciónak kitett újszülötteket a születésüket követő huszonnégy órán belül be kell oltani és kezelni kell, nem állt módjukban megfigyelni a folyamatosan fennálló HBV-fertőzés kialakulásának következményeit. Mint írják, elképzelhető, hogy a krónikus HBV-infekció kialakulása kapcsán az egyéb kórokozók erőteljesebb és hosszabb ideig tartó immunválaszt váltottak volna ki a felnövekvő gyermekben.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A húgysav védőhatása

Még komoly táplálkozáskutatók is megkérdőjelezhetetlen igazságnak vélik azt, hogy a köszvényt a sok hús fogyasztása ...

Demencia – nincs visszaút?

A demencia, vagyis az időskori elbutulás gyakoribb, mint a mellrák, a legtöbb ember mégsem veszi ...

Hogyan ne butuljunk el: Alzheimer, demenciák és táplálkozás

A nyugati civilizáció új járványai az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák, amelyek teljes szellemi leépülést ...

Evolúció, vírusok, betegségek, oltások

Az oltások is közreműködnek az evolúcióban: a nem tökéletes vakcinák hatására a kórokozók módosulnak, és ...

Az esszenciális magas vérnyomás oka és kezelése

A nyugati népesség körében néma járványként terjed a magas vérnyomás. Három emberből egy magas vérnyomásban ...

Autoimmunitás és glutén

Az autoimmun betegségek a 19. században kezdtek szórványosan megjelenni, ám azóta egyre csak gyarapodik a ...