Főoldal » Tudomány » Evolúció, vírusok, betegségek, oltások

Evolúció, vírusok, betegségek, oltások

Az oltások is közreműködnek az evolúcióban: a nem tökéletes vakcinák hatására a kórokozók módosulnak, és előfordulhat, hogy az új változat ellen már nem véd a régi oltás, sőt a kialakuló betegség súlyosabb lehet, mint a korábbi forma. Az emberi beavatkozás hatásaira azonban úgy is tekinthetünk, mint amelyek belesimulnak az evolúció hömpölygésébe, és a sci-fibe illő forgatókönyvek szerint arra is mód nyílik, hogy a tudomány korrigálja az előre nem látott hibákat.

Oltásrezisztencia

Antibiotikum- és kemoterápia-rezisztencia mellett oltásrezisztencia is létezik: ennek a kórokozó vírusok egyik legdurvábbika, a poliomielitisz vírus szolgáltatja szemléletes példáját. Kongóban 2010-ben kitört egy különösen magas halálozással járó gyermekbénulás-járvány, aminek súlyosságát a kutatók először az alacsony oltottságnak tulajdonították, holott korábban nem vizsgálták az oltás által kiváltott immunválasz hatékonyságát a járványt okozó vírus ellen. A későbbiekben kiderült, máshol keresendő az ok: a kórokozó az oltóanyag által kifejtett evolúciós nyomás miatt megváltozott, két olyan mutáció alakult ki benne, amelynek következtében már nem működnek az oltás hatására egyébként termelődő ellenanyagok, így a beoltottak is megbetegedhetnek, sőt az is elképzelhető, hogy a vírus további módosulása következtében súlyosabb betegség kiváltására lesz képes.

Nincs evolúcióbiztos védekezés

Mindez azonban az evolúció törvényszerűségeinek ismeretében nem meglepő. Bár a kutatók szeretnék létrehozni a tökéletes, evolúcióbiztos védekezést a kórokozók ellen, a fajok története folyamatos kötélhúzásként is elmesélhető: ha egyet lép előre a védekezés, válaszképpen a támadás is ügyesebbé válik.

Másrészt az evolúció nemcsak a harc, de az együttműködés folyamata is, amit a legszebben épp a vírusok szemléltetnek. A 19. század végén, amikor felfedezték a vírusokat, ezzel még nem voltak tisztában; a kapitalizmus kiteljesedése idején egyébként is inkább a harcot preferálták, és a többség azt gondolta, az evolúció arról szól, hogy a nagy hal megeszi a kisebbet. Így a vírusok a nevüket a latin „méreg” szóból eredeztetve kapták (a 21. század vírusjogi harcosai talán síkraszállnak majd a pejoratív elnevezés megváltoztatásáért), és csak a 20. század végén derült fény arra, hogy nekik köszönhetjük a fajfejlődés során többek között az adaptív immunrendszer – szervezetünk baktériumok és vírusok elleni védekezése – vagy az emberi agyra jellemző komplex neuronhálózatok kialakulását. A vírusok fertőzőképessége ugyanis azt jelenti, hogy be tudják juttatni a sejtekbe saját örökítőanyagukat, amivel, mint a postások, a korábban megfertőzött szervezetből is hozhatnak magukkal örökítőanyagot. A megfertőzött sejt pedig – ha nem pusztul el – másra is felhasználhatja az így szerzett géneket, ha azok mutációk révén tovább módosulnak, és utódainak is továbbadhatja őket.

A vírusok a karmesterek

Becslések szerint az emberi sejtmagban lévő genetikai anyag 40-50%-a érkezett vírusok, úgynevezett horizontális – nem a szülőktől származó – géntranszfer segítségével, és örökítő anyagunk kb. 8%-át a beleépült vírusok adják. Ezeknek az úgynevezett endogén vírusoknak igencsak fontos és sokféle szerepük alakult ki az evolúció során: a téma egyik legelismertebb kutatója, Luis Villarreal szerint az ember egyenesen vírusok által szabályozott élőlény. Létezik olyan beépült virális eredetű gén, amely az egyedfejlődés során megakadályozza, hogy másféle, esetleg kórokozó vírusok az embrió sejtjeibe jussanak, más szimbionta vírusok pedig a legújabb elképzelések szerint a bélrendszerben szabadon közlekedve az ott élő baktériumokat kontrollálják, fenntartva a különböző baktériumok közötti egészséges arányt.

A hepatitisz-B vírus az ember barátja?

A harc és az együttműködés az evolúció során olyan összetett folyamatokban jelentkezik, hogy – amint azt egy radikális új felfedezés illusztrálja – kórokozó vírusok is válhatnak hasznossá: egy, a Nature Communications-ben idén megjelent tanulmány szerint ha a magzat hepatitisz-B vírus (HBV) fertőzésének van kitéve, immunrendszere jobban fejlődik, és a későbbiekben a csecsemő hatékonyabban ellen tud állni a bakteriális fertőzéseknek. A cikk szerzői, Michelle Hong és munkatársai szerint elképzelhető, hogy a HBV és az ember az evolúció során speciális szimbiotikus viszonyba került, azonban a kutatók felhívják a figyelmet tanulmányuk korlátaira is: mivel a HBV-expozíciónak kitett újszülötteket a születésüket követő huszonnégy órán belül be kell oltani és kezelni kell, nem állt módjukban megfigyelni a folyamatosan fennálló HBV-fertőzés kialakulásának következményeit. Mint írják, elképzelhető, hogy a krónikus HBV-infekció kialakulása kapcsán az egyéb kórokozók erőteljesebb és hosszabb ideig tartó immunválaszt váltottak volna ki a felnövekvő gyermekben.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Dr. Kazai Anita

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A húgysav védőhatása

Még komoly táplálkozáskutatók is megkérdőjelezhetetlen igazságnak vélik azt, hogy a köszvényt a sok hús fogyasztása ...

Demencia – nincs visszaút?

A demencia, vagyis az időskori elbutulás gyakoribb, mint a mellrák, a legtöbb ember mégsem veszi ...

Hogyan ne butuljunk el: Alzheimer, demenciák és táplálkozás

A nyugati civilizáció új járványai az Alzheimer-kór és az egyéb demenciák, amelyek teljes szellemi leépülést ...

Evolúció, vírusok, betegségek, oltások

Az oltások is közreműködnek az evolúcióban: a nem tökéletes vakcinák hatására a kórokozók módosulnak, és ...

Az esszenciális magas vérnyomás oka és kezelése

A nyugati népesség körében néma járványként terjed a magas vérnyomás. Három emberből egy magas vérnyomásban ...

Autoimmunitás és glutén

Az autoimmun betegségek a 19. században kezdtek szórványosan megjelenni, ám azóta egyre csak gyarapodik a ...