Főoldal » Alapelvek » A paleolit gyermek 3. – Az alvásról

A paleolit gyermek 3. – Az alvásról

Amikor egy fiatal házaspár hazaviszi első gyermekét, estefelé egy kicsit tanácstalanul állnak az újszülött felett, mihez kezdjenek, hol aludjon, velük vagy az apa által nagy nehezen összerakott kiságyban? A kérdés körüljárásához, akár cikksorozatom korábbi részeiben, az evolúciós kutatásokat hívom segítségül.

A 70-es évektől elterjedt és megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy a gyermeknek külön kell aludnia, az önállóságot nem lehet elég korán elsajátítani, ha pedig sír, hadd sírjon: ha az éjszaka folyamán felébredne, majd elaltatja magát a sok sírással, és egyre hosszabb ideig lesz képes aludni, míg el nem érkezik a Kánaán: az egész éjszakás alvás ideje.

Keresnünk sem kell a biológiai örökségünk által meghatározott, illetve a kultúra által ránk kényszerített viselkedések közötti meg nem feleléseket, mindenhol beléjük botlunk, annak ellenére, hogy régóta kezünkben vannak a megfelelő kutatások, eredmények, amelyek az előbbiek sikerességét igazolják. A statisztikák szerint a jelenlegi amerikai felnőtt lakosság 70%-ának alvásproblémái vannak,1 és hasonló lehet a magyar helyzet is, aminek hátterében a gyermeknevelés téves elképzelései állhatnak. Néhány egyszerű alapvetés megfontolásával azonban az egész kérdésről alkotott véleményünk megváltozhat.

Ashley Montagu szerint azért születünk korán, mert nagy a fejünk, s ha tovább nőne az anyaméhben, akkor természetes úton már nem tudnánk megszületni, nem férnénk át a szülőcsatornán. Ha olyan fejletten jönnénk világra, mint főemlős rokonaink, körülbelül huszonegy hónaposan kellene megszületnünk. Ennek nagyon fontos következménye, hogy a csecsemő a megszületése után gyakorlatilag a következő hosszú hónapokig még ugyanazt a törődést, közelséget, test-test kontaktust igényli, mintha még odabenn lenne, az első hónapoknak még a benti időszak kiterjesztésének kell lenniük.2 Ha ezt figyelembe vesszük, akkor minden egyszerűbbé és érthetőbbé válik. Az együtt alvás csupán az egész napos közeli kontaktus folytatása az éjszakában. A vadászó-gyűjtögetőknél, de az állatvilág tagjainál is, ha egy csecsemő/kölyök éjszakára magára marad, nem nézhet túl sok további éjszaka elébe, a ragadozók, a hideg vagy az éhség gyorsan végeznek vele.

Együtt alvás? Igen!

A 90’-es években fordulat következett be a téma tárgyalásában, McKenna és munkatársai szerint az egész koncepciót újra kell gondolni.3 Ők antropológusként tudták, hogy a természeti népeknél és főemlős rokonainknál szinte kizárólag az együtt, egymás közvetlen közelében történő alvás az elterjedt, a nyugati, amerikai mintájú külön alvás az, ami szokatlan. A vizsgált 127 kultúra 80%-ában az együtt alvás a meghatározó, az esetek több mint a felében pedig a közös ágyban alvás is jellemző.4 A legerősebb ellenvetés az együtt alvással szemben egy komoly rizikófaktor, az egyelőre ismeretlen eredetű, hirtelen gyermekhalál, amit többször összefüggésbe hoztak az együtt alvással. Ezek a tanulmányok azonban sok pontatlan és nem vizsgált összefüggést vonultatnak fel, így nem meglepő, hogy az derült ki, hogy a legkomolyabb rizikófaktor épp a külön alvás, amit csak tetéz a hasra fektetés. Az anya ilyenkor nem képes ellenőrizni, milyen mélyen és hogyan alszik a gyermek. Fontos szempont az is, hogy a normális légzés kialakulásában is van egy kritikus agyi érési időszak, amikor könnyen baj történhet, ha a csecsemő külön szobába kerül. A még éretlen agyi struktúrákkal rendelkező gyermek légzési, emésztési, kiválasztási, a testhőmérsékletet fenntartó rendszereinek sikeres kifejlődéséért az édesanyával való folyamatos, az éjszakát is átívelő kapcsolata segíti.5

Hála a fenti kutatók felismerésének, manapság már a háton alvást javasolják, a puha szófákat, párnákat mellőzve. Egészen friss hír, hogy 2014 decemberében már az USA-ban is felülbírálták, helyesbítették az együtt alvással kapcsolatos álláspontokat, szabad utat engedve neki, természetesen tanácsokkal és ajánlásokkal. 6 Az együtt alvás előnyei közé tartozik, hogy a gyermek gyakrabban jut táplálékhoz, a szoptatás hosszabb ideig tarthat, és az édesanya is többet pihenhet az éjszakai közelségnek köszönhetően, nem kell állandóan átfutnia a szomszéd szobába, hogy megetethesse a gyermekét, hiszen az közvetlenül hozzáfér az anyatejhez, gyakran önállóan kiszolgálja magát.7 Az USA-ban, ahol a könyveknek, orvosoknak köszönhetően az együtt alvást gyakran kriminalisztikai jelzőkkel is illetik, egy felmérés során azt találták, hogy a megkérdezettek nagyjából 50%-a visszatért ehhez a nem ajánlott módszerhez, mert ezt érzik természetesnek.8

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Paleolit alapanyagok 2. rész

Az előző cikk olvasói megismerkedhettek a maglisztekkel, amelyek egymással való ötvözésével, ésszerű határokon belül a ...

A paleolit gyermek 2. – A születés, avagy minden kezdet nehéz

Cikkem előző részében a fogantatástál a születésig vezető utat kísérhettük végig. Arra igyekeztem rávilágítani, hogy ...

Paleolit alapanyagok 1. rész

„Jó-jó, de ha rizst sem, krumplit sem, tésztát sem, akkor egyáltalán mit lehet enni? Ráadásul ...

A paleolit gyermek 1. – A fogantatástól a születésig

A mi nemzedékünk még nem igazi paleolit nemzedék, hiszen mi nem beleszülettünk ebbe az életmódba, ...

Miért nehéz a paleóban hinni?

A közelmúltban temetésen voltam: ez volt a hetedik másfél év alatt. Meghalt egy nagynéném hetvenhárom ...