Cooleszterin

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized múlva épp az ellenkezőjét. Sok kétes hírű tápanyag akad ma is, melynek a megítélése megosztja a szakembereket. Ide tartozik a koleszterin: szerepéről – főleg az ember vonatkozásában – ma is heves vitákat folytatnak. Az állatorvoslásban jóval kevesebbet foglalkoznak vele, pedig semmivel sem elhanyagolhatóbb, mint az ember esetében, nélküle ugyanis nem léteznénk sem mi, sem kedvenceink.

A Már az egysejtű állatkák sejthártyájában felfedezhetjük a koleszterint. A koleszterin telített és telítetlen zsírokkal, fehérjékkel és több más anyaggal együtt befolyásolja a sejtet határoló hártyák mozgását. A sejten belül egyes sejtszervecskék hártyájában szintén megtaláljuk a koleszterint, sőt maga az egyik sejten belüli sejtszervecske, az endoplazmatikus retikulum termeli. A sejthártyán keresztül történő anyagcsere és információáradat nagy fokban függ attól, mennyire rugalmas és folyékony a sejtet körülvevő hártya. Az egysejtűekből évmilliók alatt alakultak ki az emlősök, de a sejtek alapszerkezete nem sokat változott.

Az emlősállatok esetében, így kedvenceinknél is megtalálhatjuk a koleszterint a sejtek hártyáiban. Minden sejtnek szüksége van erre az anyagra, az idegrendszer és a mellékvese különösen nagy mennyiségben tartalmazza. A nemi és a stresszhormonoknak is ez az alapanyaga, valamint a D-vitamin szervezeten belüli szintéziséhez, az epe termelődéséhez is elengedhetetlenül szükséges.

Evolúciós szempontból vizsgálva a koleszterin egyre fontosabbá vált a törzsfejlődés során, így elmondhatjuk, hogy a házikedvenc és gazdája sem élhetne koleszterin nélkül. Az emlősök az evolúció során nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy kizárólag a kívülről bevitt koleszterinre alapozzák szervezetük ellátását. Még a ragadozók is, akik az állatvilág legnagyobb zsír- és koleszterinfogyasztói, többet építenek fel szervezeten belül, mint amennyit kívülről a zsákmányállatból történő falatozással visznek be, pedig a ragadozók emésztőrendszere a préda szőröstől, bőröstől, pikkelyestől, no, meg koleszterinestől való eltüntetésére szakosodott.

Az emlősök szervezetében a koleszterinforgalom központja a máj, ami az epesavak termelődésével, valamint az elhasználódott, feleslegessé vált koleszterin epével való kiürítésével szabadul meg a többlettől. Érdemes azonban megjegyezni, hogy más szervek sejtjei is képesek elvileg és gyakorlatilag is koleszterint termelni. Például az agyban található koleszterin a kísérletekre alapozó vizsgálatok szerint helyben termelődik. Nyilván az agyi sejtek tökéletes ellátása igényli ezt a folyamatot.

A farkasnál vagy a vadmacskánál a koleszterin-anyagcsere tökéletesen működik, érdemes azonban megvizsgálni, mi a helyzet a kutyákkal és a házimacskákkal. A kutyák és a kedvencként tartott cirmosok vérképeit vizsgálva (több mint 10 000 vérmintáról van szó), azt a furcsaságot tapasztalhatjuk, hogy a koleszterinszint 40%-uknál eltér a normálistól. A koleszterin szempontjából elváltozást mutató kutyákban gyakorlatilag mindig magasabb, míg a macskáknál részben magasabb, részben alacsonyabb koleszterinszintet mérhetünk. Érdemes alaposabban is szemügyre venni ezeket az eredményeket.

A farkas és a vadmacska is igen tetemes mennyiségű koleszterinbevitelhez szokott, míg a kutya meg a házimacska jóval kevesebbet vesz fel a táplálékkal, mint azt ősei genetikája előírja. A kérdés: miképpen lehet, hogy kedvenceinknél ilyen nagy százalékban mutat megemelkedett koleszterinszintet a vér?

A kutyáknál és macskáknál többféle betegség okozhat kórosan magas koleszterinszintet (pajzsmirigy-rendellenességek, májproblémák, cukorbetegség, stb.), sokszor mégis azt tapasztaljuk, hogy szinte csak a koleszterin koncentrációja mutat elváltozást a vérben. Sőt, a megfigyelések azt igazolják, hogy minél kevesebb a táp zsírtartalma, annál gyakoribb a koleszterinszint elváltozása. Az említett tény azt valószínűsítheti, hogy valamilyen oknál fogva a szervezet koleszterintermelése nő meg, vagy a kiválasztása csökken le. Természetesen az is kérdéses, hogy a betegség az oka a koleszterinszint elváltozásának, vagy a koleszterin vérben található mennyiségének alakulása a szervezet válaszreakciója. Vajon előfordulhat, hogy a koleszterinszint eltérése a normál értéktől és az általunk hozzá társított betegség a szervezet két különböző válaszreakciója a külső ingerekre?

A legfontosabb környezeti inger, ami nap mint nap éri kedvenceinket, az a táplálék. Vannak táplálékok, amelyek egyértelműen gyorsan és látványosan felborítják a szervezet koleszterinforgalmát, ilyenek például a transzzsírsavak, és léteznek olyanok is, amelyek alattomos módon, hosszú idő alatt fejtik ki hatásukat, mint például a gyorsan felszívódó szénhidrátok. Sőt, olyan táplálékalkotó is létezik, mint például a magnézium, melynek a hiánya megakadályozza a koleszterin felhasználását, és így emeli a koleszterinszintet. Kedvenc ragadozóink szerencsések, mert az ateroszklerózis náluk ritkán fordul elő, nyulat, tengerimalacot pedig elvétve etetnek koleszterinben dús táplálékkal a gazdik, néhány tudnivalót mégis érdemes megemlíteni a koleszterin kérdésével kapcsolatban.

Nagyon sokféle külső hatás éri kedvenceinket, melyekre alapvetően sejtszinten fog válaszolni a szervezet. A sejthártyán keresztül történő anyag-, energia- és információforgalom az, amely meghatározza a sejt válaszreakcióit. A sejthártya oldalirányú mozgásának sebessége, rugalmassága, a benne úszkáló és rögzítetten álló kötőhelyek (receptorok) mennyisége mind-mind befolyásolja az életfolyamatokat. A szervezet által felvett, vérben szállított anyagok közül igen sok hatással van a sejthártya működésére. A nagy mennyiségben bevitt omega-zsírsavak, transzzsírok, a sütésnél-főzésnél keletkező glikációs termékek vagy a hirtelen megemelkedő inzulinszint, a magnéziumhiány, a kalciumtöbblet, stb., a gyógyszerekről és egyéb mesterséges anyagokról már nem is beszélve, mind beleszól a sejthártya működésébe. Ahhoz, hogy a sejt normálisan tudjon üzemelni, biztosítania kell az életét védelmező hártya rugalmasságát. Az evolúció a koleszterint látta erre a feladatra a legalkalmasabbnak, és az egysejtűek óta ez az anyag védelmezi a sejthártyát. Ha túl merev a membrán, a koleszterin folyékonyabbá teszi azáltal, hogy a telített zsírsavmolekulákat széttolja, ha pedig túl folyékony a sok telítetlen zsírsav miatt, akkor merevebbé változtatja a sejthártyát. A koleszterin olyan fontos a sejt számára, hogy egy harminc lépcsőből álló folyamatot tart fent pusztán azért, hogy előállítsa.

A koleszterin, ha szabadgyökökkel találkozik, oxidált koleszterinné alakul át, ezzel védve a szervezetet (antioxidáns hatás). Az oxidált koleszterin azonban a sejt és a szervezet számára felesleges, tehát ki kell ürülnie, helyére pedig normál koleszterint kell előállítani. A szervezetben keletkező vagy a külvilág felől érkező szabadgyökök komolyan befolyásolják a sejthártya felszínén, illetve a sejthártyán keresztül lezajló folyamatokat, pont ugyanúgy, ahogy az antioxidánsok is. Az elmondottakból érthetővé válik, hogy a megnövekedett koleszterinszint kedvenc ragadozóinknál is leginkább egy védekező mechanizmusnak tekinthető.

A koleszterinszint emelkedése a vérben táplálkozásfüggő, nem csak a bevitt koleszterin mennyiségétől függ, hanem a táplálékkal bevitt rengeteg gyorsan felszívódó szénhidráttól (nagyobb mennyiségű gyorsan felszívódó szénhidrát esetén – amihez a mitokondrium, a sejt energiatermelő apparátusa nem szokott hozzá – megnő a szabadgyökképződés), a sok omega-6 zsírsavtól, mely nemcsak beépül a membránba, folyékonyabbá téve azt, hanem a gyulladásos molekulák keletkezésén keresztül elősegíti a szabadgyökök keletkezését is. De a koleszterinszintet a kevés magnézium és a nem megfelelő mennyiségű, minőségű omega-3 zsírsav bevitele is befolyásolja, és a sort még hosszan folytathatnánk.

A koleszterinkoncentráció megemelkedése vagy csökkenése egy vészjel a vérben (nem csak a kutyáknál és a macskáknál, hanem az emberben is), ami a szervezetben bekövetkező komoly gondokra utal. A koleszterinszint-csökkentők adása szerencsére nem jellemző kedvenceinknél, de sajnos nem szokták figyelmeztető jelként értékelni a megváltozott koleszterinszintet. Amennyiben kedvenceink vérképében ilyen elváltozást tapasztalunk, érdemes a lehető legtermészetesebb táplálkozásra áttérni, mert az a küszöbön álló nagyobb problémától véd(het)i meg a szervezetet.

Ez a gyakorlatban a tojásra, a nyers belsőségekre és a zsíros húsokra való áttérést jelenti kedvenc ragadozóinknál, vagyis a „tökéletesen” összeállított zsírszegény táp ritkán fog javulást előidézni a vérképben. Abban az estben, ha kedvencünk másfajta állatka, akkor úgy kell átalakítanunk táplálkozását, hogy az a természetben található rokonok táplálékának összetételéhez hasonlítson a leginkább. Ez a változtatás lehetővé teszi, hogy féltett, dédelgetett jószágunk hosszú és egészséges életet éljen, és sok örömöt okozzon a vele együtt töltött idő.

Szerzőnk: Dr. Molnár Zsolt

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Glutén – Ami nekünk árt, kedvenceinknek sem használ

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized ...

Cooleszterin

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized ...

Kedvenc ragadozóink és a gyulladás

Ahhoz, hogy megértsük, miért függ össze egymással olyan sok betegség, azaz miért gyakoribb például a ...

Kedvenc ragadozóink paleolit táplálása

Ne legyenek illúzióink, a nyugati táplálkozás megbetegítő hatásai ugyanúgy érintik kedvenceinket is, ők ugyanazokban a ...