Főoldal » Paleo és sport » A mozgás mint lételem

A mozgás mint lételem

A paleolit étkezés nem diéta. Életmód, amelynek elsődleges célja nem a jobb kinézet, hanem az egészség, amin keresztül azonban azt is elérhetjük, hogy jobban nézzünk ki.

Aki már mindent elolvasott paleolit témában, annak biztosan feltűnt, milyen sokat foglalkoznak az írók a helyes táplálkozással – s teszik ezt igen jól. A paleolit étrend nem diéta, hiszen e kifejezés többnyire rövid, pár hetes extrém vagy kevésbé extrém, étkezésben létrehozott változást jelent, amikor jellemzően az a cél, hogy belefogyjunk kihízott nadrágunkba, jobban nézzünk ki az érettségi találkozón vagy lenyűgözzük férjünket/feleségünket. Ezek a rohamdiéták azonban szinte sosem tartósak, és nem is igényelnek komoly életmódbeli változást, nem beszélve arról, hogy ritkán járnak a megsebzett egészség gyógyulásával. A paleolit étrend tehát nem diéta. Életmód, amelynek elsődleges célja nem a jobb kinézet, hanem az egészség, amin keresztül azonban azt is elérhetjük, hogy jobban nézzünk ki. Tudjuk, mit evett, mihez férhetett hozzá a paleolitikum embere, mi tartotta egészségesen és erősen. De tegyük hozzá azt is: a paleolitikum embere a legkülönbözőbb mennyiségben, intenzitásban volt kénytelen mozogni, hiszen mindenért, amit meg akart enni, le kellett hajolnia, mindent, amit el akart fogyasztani, fel kellett szednie, fel kellett emelnie, kilométereken keresztül kellett cipelnie, be kellett cserkésznie és meg kellett ölnie a táplálékául szolgáló vadat, sőt, meg is kellett védenie magát és a zsákmányát a többi ragadozótól.

A paleolit atléta alighanem magasan felettünk teljesítene erőben, kitartásban, gyorsaságban, pontosságban. Fittebbek voltak, és nem azért, mert arra készültek, hogy négyévente a világ legjobbjai váljanak belőlük egy sportágban. Szinte minden napjuk fizikai aktivitással telt, hol hosszabb sétákra, hol rövidebb sprintekre volt szükségük a túlélés érdekében, máskor hatalmas súlyt kellett megemelniük, esetleg köveket vagy kisebb sziklákat arrébb vinniük, messzire hajítaniuk. Minden napra jutott nekik valamilyen kihívás, de azért maradt idejük a pihenésre is egy-egy jól sikerült vadászat után.

Amikor tehát egy közértben a paleolit étrend mérlegén minden könnyűnek találtatik, amiben cukor, hidrogénezett olaj, tej vagy gabona van, akkor miért ne látnánk ugyanezt az embertől elrugaszkodott valóságot a modern, csillogó edzőtermekben, ahol a mozgások többsége csak ülve végezhető el – mintha az irodában, az iskolában, az autóban vagy a tömegközlekedési eszközökön nem ülnénk éppen eleget. A súlyok csigán mozgathatók, a szabadsúlyok szinte már tiltólistán szerepelnek, és ha futunk vagy sétálunk, akkor is a talaj mozog alattunk, nem mi mozgunk a földön – gondoljunk az edzőtermekben található futógépekre. Persze, ebből alig veszünk észre valamit, hiszen folyamatosan a képernyőt bámuljuk… És most csupán azokról beszéltem, akik ilyen-olyan okokból legalább eljárnak edzeni, hiszen a többség alig vagy egyáltalán nem szán időt a mozgásra. Márpedig, ha a paleolitikum embere nem mozgott, akkor egyszerűen elpusztult.

Modern életünk korántsem bővelkedik annyiféle izgalomban, mint az egykori, ám ez egyben azt is jelenti, hogy többségünknek sem közvetlenül, sem közvetve nem kell tényleges fizikai aktivitással járó tevékenységet folytatnia azért, hogy élelemhez vagy fedélhez jusson. Az interneten pizzát rendelni sem intellektuálisan, sem fizikailag nem tűnik nagy kihívásnak… És a paleolit étrend követői azt is tudják, hogy az így „megszerzett” étel még csak nem is egészséges.

De menjünk tovább! A mozgás felgyorsítja a tanulást, ami egyáltalán nem lebecsülendő tény napjainkban, amikor gyermekeink rengeteg időt töltenek az iskolapadban, ahol a mozgás – hacsaknem a testnevelési órán történik – büntetendő cselekedet.

További előnyök? A mozgás javítja a vérkeringést, ami hat az agy működésére. A javuló vérkeringés egyben több oxigént is jelent – és az agy ezt meghálálja. Az agy elképesztő mennyiségű információt képes elraktározni, de korántsem végtelent. Az intenzív tanulási szakaszokat optimális esetben mozgásos szüneteknek kellene váltaniuk, amelyek eredményeképpen a beérkező információ a szortírozás és osztályozás után a megfelelő agyi területen hosszú távú memóriává érhetne. A mozgás tehát egyrészt természetes szünetet jelent, másrészt az erősebb vérkeringés több oxigént biztosít az agy számára, ami önmagában segíti a tanulást, a bevésődést.

Ezzel szemben mit teszünk mi? Napunk jelentős részét széken ülve töltjük, holott ez a tevékenység egyáltalán nem szükségszerű velejárója emberi létünknek. Az átlagos irodai dolgozó, aki napi nyolc-tizenkét órát tölt széken, idővel számos problémát tapasztal: rossz lesz a testtartása, helytelen lesz a légzése, hát- és nyakfájás, valamint megmagyarázhatatlan fáradtságérzés gyötri. Nem véletlen, hogy a széken ülést említettem, és nem magát az ülést. Széken vagy földön ülni két külön dolog, amiről a magazin következő számában írok részletesebben.

A mozgás tehát élet, mindazonáltal ne tegyünk úgy, mintha minden mozgás, minden intenzitás, minden fitnesztrend maga lenne az egészség. Elsősorban azt kell megértenünk, hogy a fittség és az egészség nem feltétlenül jelenti ugyanazt. Izmokról beszélni nem jelenti azt, hogy a mozgásról beszélünk, ahogy a térkép tanulmányozása sem pótolja a helyismeretet. Lehet valaki elképesztően fitt, ugyanakkor cseppet sem egészséges – mint a maratonisták példája is mutatja, akik közül néhányan holtan esnek össze a táv teljesítése közben vagy célbaérés után. Ugyanakkor az egészség sem jelent automatikusan fittséget, a határvonal tehát vékony, a kihívás pedig nagy, habár nem teljesíthetetlen. Pusztán meg kell találnunk azokat a mozgásokat, intenzitásokat, amelyekre genetikailag alkalmasak vagyunk, ami pedig egyszerű, mégis bonyolult feladat.

A fitnesz fogalmát könnyű meghatározni: olyan fizikai paraméterekkel kell rendelkeznünk, amelyek elősegítik valamely feladat megoldását. Régen ez nem volt nehéz – a paleolit atlétának annyira kellett erősnek lennie, hogy fel tudja darabolni és a vállára tudja venni a vadat, hogy villámgyorsan el tudjon menekülni a váratlan támadások elől, hogy át tudjon ugrani a patakon, hogy fel tudjon mászni a fára, becserkészni a vadat vagy leszedni a gyümölcsöt, illetve elég kitartásra volt szüksége, hogy az elejtett/megszerzett zsákmányt hazáig tudja cipelni. A fitnesz tehát könnyedén definiálható, még ha nem is áll a rendelkezésünkre pontos és megkérdőjelezhetetlen mérőszám, mint egy felvételi teszt esetén.

A paleolit atléta edzéstervét az élet írta, és a sikertelen „verseny” eredménye enyhébb esetben kevesebb ételt jelentett, rosszabb esetben ő maga lett a vadállatok tápláléka. Aligha volt két egyforma intenzitású nap, két egyformán nehéz vadászat, két egyforma étkezés. Minden változó volt, és ezt mi modern gondolkodásunkkal nem igazán tudjuk felfogni. Természetesen nem lehet célunk a paleolit atléta mindennapjainak modellezése – kevés kardfogú tigris akad elérhető közelségben, aminek azért örülhetünk is egy kicsit. De megér egy próbát megérteni, milyen tevékenységek mekkora fizikai erőt, állóképességet vagy gyorsaságot kívántak: ezeket többé-kevésbé reprodukálva leszünk képesek a genetikai kódunknak megfelelő testmozgást végezni.

Első körben beszéljünk csupán a mozgásformákról, ne a gyakorlatokról. A jobb megértés kedvéért azokat a kategóriákat használjuk, amelyeket réges-régen Paul Chek állított fel:

  • guggolás
  • törzsdöntés vagy -hajlítás
  • kitörés
  • törzsfordítás vagy -csavarás
  • nyomás/tolás
  • húzás
  • járásformák

Ez így ebben a formában talán nem nyújt nagy segítséget, de ha már gyakorlatokkal is kiegészítjük, máris ad némi fogódzót a helyes edzésmódszer és edző kiválasztásában. Ne lepődjön meg az olvasó a kettlebellel végzett gyakorlatokon, hiszen ezt az edzésformát magam honosítottam meg Magyarországon még 2006-ban.

  • guggolás – guggolás saját súllyal, kettlebellel, homokzsákkal
  • törzsdöntés vagy -hajlítás – felhúzás rúddal, kettlebellel vagy a kettlebell lendítése
  • kitörés – saját súllyal, kettlebellel
  • törzsfordítás vagy -csavarás – jellemzően úgynevezett antirotáció, vagyis semmiképpen sem a felülés variációi, inkább a mellső híd tartása
  • nyomás/tolás – fekvőtámasz, a fekvenyomás variációi
  • húzás – húzódzkodás TRX segítségével, rúdon vagy gyűrűn
  • járásformák – futás, kocogás, gyaloglás (amihez mi még hozzáadjuk a kúszást)

Mielőtt azonban azzal a fittséggel, erővel és kitartással szeretnénk rendelkezni, amelyeket a paleolit atléta birtokolt, nem árt, ha elfogadjuk, hogy egyáltalán nem rendelkezünk azokkal az alapokkal, amelyekkel elődeink. Hozzájuk képest, amennyiben a fizikai képességeket hasonlítjuk össze, bizony szégyenletesen lemaradtunk szinte minden téren, ám ez nem jelenti azt, hogy a paleolit étrend követőiként meg kell elégednünk azokkal az edzésformákkal, amelyeket ma a fitneszipar kínál nekünk – e kérdésben is legyünk igényesek, válogatósak.

Szerzőnk: Lakatos Péter

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A nagy kérdés: szénhidráttal, vagy zsírral sportoljunk?

Sokszor felbukkan a kérdés: sportolóként mi a helyesebb? Ha szénhidráttal, vagy zsírral sportolunk inkább? Cikkemben ...

A mozgás mint lételem

Egy tökéletes világban nem lennének konditermek, személyi edzők és edzéstervek, mert a normális, mindennapi tevékenységünk ...

A mozgás mint lételem

A paleolit étkezés nem diéta. Életmód, amelynek elsődleges célja nem a jobb kinézet, hanem az ...

Kőkori fitness, avagy mit tanulhatunk a természeti népektől a sport terén

Él bennünk egyfajta eszménykép, hogy a paleolit kor embere egészséges, erős, izmos volt, meg sem ...

Paleolit táplálkozás – a sportoló szemszögéből

Akár hobbi, akár versenysport a cél, a hagyományos étrendi ajánlások ezen a területen is sok ...