Főoldal » Tudományos hírek » A koleszterinteória bukása

A koleszterinteória bukása

A koleszterinhipotézis, mely szerint a szív- és érrendszeri betegségekért az állati zsírokat és a koleszterin fogyasztását kell okolnunk, a kezdetektől hamisításokra épült, figyelmen kívül hagyva az emberi evolúciót és az emberi szervezet működését. A hivatalos doktrina árnyékában egyre több kutatás mutatott rá az elmélet tarthatatlanságára. Mára éppen a koleszterinteória szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy nem a zsírok, hanem a szénhidrátok az okai a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek.

A koleszterinteória a 20. század egyik legnagyobb orvostudományi tévedése, de máig tartó uralmát az biztosítja, hogy megjelenése és felemelkedése egybeesett a gyógyszeripar, az élelmiszeripar, az orvostudomány és a politika összefonódásával. Mára egy szétoperálhatatlan négyes sziámi ikerrel állunk szemben, egyik sem életképes a többi nélkül. A folyamatban nincs semmi meglepő, történelmünk során a tudomány mindig is az uralkodó ideológiák és gazdasági érdekek fogságában vergődött. A koleszterinteória kapcsán világosan látszik, hogyan közvetítik az élelmiszertermelés és a gyógyszeripar érdekeit a politika kézivezérlése alatt álló közegészségügy intézményei, s a nyers érdekekre miként önt tudományos mázat az orvostudomány. A koleszterinteória napjaink orvostudományának súlyos tehertétele, mert nemcsak a kardiológia, de az összes egyéb orvostudományi diszciplína működését is eltorzítja, hiszen minden elméletnek, amely a koleszterinteóriával érintkezik, abból kell kiindulnia, hogy a teória megkérdőjelezhetetlenül igaz. Ez azt jelenti, hogy alig kezdődhet olyan kutatás, alig jelenhet meg olyan publikáció, amely közvetlenül vagy közvetve ellentmondana a koleszterinteóriának. Az pedig, amikor kikezdhetetlen dogmává tesznek egy tételt, a tudomány halálát jelenti. Mindez nem is kellene, hogy érdekeljen minket, ha nem ez határozná meg százmilliók sorsát, hiszen a mai orvoslásban központi szerepet játszik a koleszterinszint „kezelése”, ami százmilliók félrekezelését jelenti a valóban hatékony terápia helyett. De a koleszterinteória mozgatja a dietetikát és a közegészségügyet is, amikor a zsírokat démonizálják, s helyettük növényi olajokat és finomított szénhidrátot ajánlanak. Ezzel közvetlenül azt idézik elő, ami ellen küzdenek.

A koleszterinteória lebontása évtizedek óta zajlik. A tisztánlátást nehezíti, hogy hamisított vizsgálatok és hazugságok dzsungelén kell átvágnia magát annak, aki el szeretne jutni az igazsághoz. A koleszterinteóriát kikezdő kutatók is konspirálnak, úgy tesznek, mintha a koleszterinteóriát finomítanák, miközben téglánként bontják le a koleszterinkatedrálist. Ha nem így tennének, nem kapnának kutatási támogatást, és nem publikálhatnák a cikkeiket. Az ellenállás több síkon zajlik. Az alábbiakban erről számolok be, s remélhetőleg a cikk végére tisztábban látunk majd.

Koleszterinszint és szívbetegség

Hogy Ancel Keys, a koleszterinteória kiagyalója hitt-e elméletében, vagy egyszerűen csak a karrieréhség hajtotta, mindegy is. Egy biztos: bármilyen hazugságra képes volt, csak hogy sikert érjen el. Amikor Amerikán eluralkodott a hirtelen kitörő szívinfarktusjárvány miatti rémület, Keys szavait, miszerint csupán le kell csökkenteni a koleszterin és az állati zsír fogyasztását, a szívbetegség pedig tovatűnik, ijedtében majdnem mindenki elhitte. Végül jelentkezett egy komoly kutató, aki egy 1952-es tanulmányában bemutatott egy grafikont, amelyen az általa önkényesen kiválasztott hat ország statisztikái alapján a zsírfogyasztással arányosan nő a szívbetegek aránya.1

Arra már senki nem figyelt, amikor Jacob Yerushalmy kollégájával kimutatta, hogy az akkor rendelkezésre álló huszonkét ország statisztikája alapján az egész koleszterinteória egy blöff. Azon sem gondolkodtak el sokan, hogy a száz éve inkább csökkenő, mintsem állandó mértékű állatizsír-fogyasztásból miként kerekedett hirtelen infarktusjárvány? Arról nem is beszélve, hogy az ember evolúciója során mindig is sok állati zsírt fogyasztott, tehát alkalmazkodott hozzá, mint a többi hús- és mindenevő. A józan eszükre hallgatva abban kellett volna az okokat keresni, aminek drasztikusan megnőtt a fogyasztása, vagyis a finomított szénhidrátokban. Ez derült ki – meghökkentő módon – Keys híres Hét Ország vizsgálatából is, melyet a mai napig a koleszterinteória egyik alapkövének tekintenek.2 A huszonöt éves követés eredményei szerint a finomítottszénhidrát-fogyasztás erősebb összefüggést mutatott a szívhalálozással, mint a zsírfogyasztás. De mivel az erek falában valóban koleszterint találtak, kézenfekvőnek látszott, hogy honnan máshonnan kerülne oda, mint a táplálékból. A koleszterinteória primitívsége miatt hódított. Az elmúlt hatvan év során zsinórban jelentek meg a koleszterinteóriát cáfoló vizsgálatok, de ezeket egyszerűen figyelmen kívül hagyja a mainstream orvostudomány. Például a sokat idézett Framingham vizsgálat újabb és újabb elemzései azt erősítették meg, hogy ötven éves kor felett a magas koleszterin véd a szívhalállal szemben.3, 4 A Honolulu Szívvizsgálat húszéves követése során a legmagasabb koleszterinszintűek 40% eséllyel éltek tovább. „Eredményünket képtelenek vagyunk megmagyarázni” – írták kétségbeesetten a szerzők.5 Egy indiai vizsgálatban szoros kapcsolatot találtak az alacsony koleszterinszint és a szívhalálozás közt,6 más vizsgálatok az összhalálozási kockázat és az alacsony koleszterinszint közt találtak szoros kapcsolatot.7, 8

Hasonló meglepetést keltett 28 000 nő nyolcéves követéses vizsgálata, mert az infarktusok 77%-a alacsony LDL-szintű nőknél következett be.9 137 000, szívbetegséggel kórházba került személy adatait elemezve szintén az derült ki, hogy a betegek felének optimális vagy alacsony volt az LDL-szintje.10 De az igazi csapást a WHO által finanszírozott MONICA vizsgálat mérte a teóriára. Eredetileg az elmélet igazolására tervezték, ám csúfos cáfolat született belőle. A vizsgálatban tíz éven át huszonegy ország harmincnyolc régiójában élő tízmillió ember koleszterinszintjét vetették össze a régióra jellemző szívhalálozási kockázattal, és az eredmények szerint a koleszterinszint és a szívhalálozás közt semmiféle kapcsolat nem volt kimutatható.11 Még lehetne halmozni a cáfoló vizsgálatokat, de ezek csak újra és újra azt igazolnák, amit az eddig idézettek: a koleszterinszint és a szívbetegség közt nincs kapcsolat. Egy 2010-ben megjelent, huszonegy vizsgálat 348 000 személyének adatait figyelembevevő, összevont elemzés azt is cáfolta, hogy az állati zsírok fogyasztása kapcsolatban állna a szívbetegséggel vagy a szívhalálozással.12 Az már csak a koleszterinhipotézis paródiája, hogy egy vizsgálatban hatvan férfinek egy ötvenhat hetes ketogén étrend (80% zsír, 20% fehérje) hatására ideális vérzsírprofilja (magas HDL-, alacsony LDL- és trigliceridszintje) alakult ki, ami szöges ellentéte annak, ami egy „zsírdiéta” során várható volna.13 A cáfoló vizsgálatok garmadáját idéztem már korábban, itt most csak szemléltetésként mutattam be néhányat.14 A koleszterinteória helyességét firtató kutatók tábora vegyes társaság. Van, aki csak korrektségből közölte a számára is meglepő cáfoló adatokat, mások abban a reményben tették ezt, hogy talán egy lépéssel közelebb jutunk ennek az őrületnek a felszámolásához.

A koleszterinszint-csökkentők és a szívhalálozás

Michel de Lorgeril világhírű szívspecialista 2006-os Koleszterinszint-csökkentés és halálozás: eljött a paradigmaváltás ideje? című tanulmányában azt feszegette, miként okozhatna a magas koleszterinszint szívhalálozást, ha a koleszterincsökkentők, melyek bizonyíthatóan csökkentik az LDL-szintet, egyetlen életet sem mentenek meg?15 S valóban, praktikus szempontból a koleszterinteória helytállóságát az igazolná, ha a koleszterinszint csökkentése hatásos volna a szívbetegség és a szívhalál megelőzésében. De Lorgeril ebben a tanulmányában, majd egy 2010-es újabb elemzésében kimutatta, hogy a koleszterinszint-csökkentők egyetlen életet sem mentenek meg.16 Kiegészítendő e gyűjteményt, összeszedtem a 2000 és 2010 közt megjelent nagy koleszterinszint-csökkentő kutatásokat, melyek azt vizsgálták, csökkentik-e a szívhalálozást ezen gyógyszerek.

Tizenkilenc nagy vizsgálatból tizennyolc cáfolta, hogy a koleszterincsökkentők megóvnak a szívhaláltól, s az egyetlen vizsgálat, amely 1,2%-os előnyt hozott ki, hangsúlyozta, hogy a védőhatás független volt a betegek koleszterinszintjétől.17 Egy 2010-es tanulmány, ami tizenegy olyan vizsgálat adatait elemezte, amelyekben a szívbetegség szempontjából magas kockázatú, de még nem szívbeteg emberek szedtek megelőzésként koleszterincsökkentőt, arra következtetett, hogy a kezelésnek semmiféle előnye nem mutatható ki.18 A Cochrane Library nevű szervezet 2011-es elemzése, amely tizennégy vizsgálaton alapult, szintén nem látta értelmét annak, hogy megelőzésként koleszterincsökkentőt szedjenek emberek.19 A gyógyszeripar által szponzorált kutatóknak persze más eredmény jött ki, egy huszonhét vizsgálatot összefoglaló, ezer sebből vérző elemzés alapján20 felvetődött, hogy minden ötven feletti embernek, akár beteg, akár egészséges, koleszterinszint-csökkentőt kéne szednie.21 Ez az USA-ban és Angliában újabb ötvenmillió, illetve tizenkétmillió koleszterinszint-csökkentőt szedőt jelentene. Csakhogy a nyilvánvalóan megrendelésre készült elemzés kritikai vizsgálata szerint a koleszterinszint-csökkentők továbbra sem csökkentik sem az összhalálozást, sem a súlyosabb megbetegedések kockázatát.22

Ha hihetnénk a számoknak, az előny akkor is irreálisan minimális: ha 150 ember öt éven át koleszterinszint-csökkentőt szedne, akkor a kalkulációk szerint 0,6%-kal csökkenne a nagyobb kardiovaszkuláris események (infarktus, sztrók) kockázata. Ez mérhetetlenül kevés ahhoz képest, hogy még a nyugati étrenden belüli életmódváltással (dohányzás elhagyása, „egészségesebb” táplálkozás, sport) is 80%-os kockázatcsökkenést lehet elérni.22 Betegek kezelése esetén sem jobb a helyzet, de Lorgeril és munkatársai négy, 2-es típusú cukorbetegekkel lefolytatott klinikai vizsgálat eredményét elemezték, és semmiféle értelmét nem találták a koleszterinszint-csökkentős kezelésnek.23 Ha a magas koleszterinszint okozná a szív- és érrendszeri betegségeket, akkor a koleszterinszint-csökkentős vizsgálatokból nem úgy kéne kifacsarni az eredményt, mint kősziklából a vizet, hanem drámai különbségeknek kellene megmutatkozniuk a gyógyszerszedők javára. Mert afelől nincs kétség, hogy a koleszterincsökkentők csökkentik a koleszterinszintet, ám ez nem eredményez valódi kockázatcsökkenést.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A titokzatos elektroszmog

Tény, hogy az ősember nem használt elektromosságot, amint a hozzá hasonló, ma élő természeti népek ...

A húgysav védőhatása

Még komoly táplálkozáskutatók is megkérdőjelezhetetlen igazságnak vélik azt, hogy a köszvényt a sok hús fogyasztása ...

Bélflóra és agyműködés

Bélflóránk olyan kémiai anyagokat termel, amelyek befolyásolják immunrendszerünk és agyunk működését, ám agyunk is jelentős ...

A rákról

Miért nem tud a nyugati orvoslás a rákkal megküzdeni? Azért, mert rejtélyes okokat keresnek, karcinogéneket ...

Gyulladás és depresszió

A fejlett országokban a depresszió járványos méreteket öltött: nem egyszerűen boldogtalanságot, hanem megnövekedett megbetegedési és ...

Az esszenciális magas vérnyomás oka és kezelése

A nyugati népesség körében néma járványként terjed a magas vérnyomás. Három emberből egy magas vérnyomásban ...