A paleolit gyermek 1. – A fogantatástól a születésig

A mi nemzedékünk még nem igazi paleolit nemzedék, hiszen mi nem beleszülettünk ebbe az életmódba, csupán elkezdtük megváltoztatni a jelenleg még fennálló étkezési, illetve az életformát érintő szokásokat. A megkérdőjelezés időszaka és a kezdeti tapogatózás után mára megszilárdultak a táplálkozás alapelvei, és azt hiszem, most életünk többi részének hasonló átalakítása következhet. A mozgás, a sportolás átértékelése is jó úton halad, megkezdődött a teljes élet és a boldogság keresése a mindennapokban: az egyszerű hétköznapok értelmessé tétele.

Az első igazi paleolit nemzedék képviselői a gyermekeink lehetnek: az ő felnevelésükben szeretnék segítséget nyújtani. A feladat adott: a természet, az evolúció egyszer már feltalált, optimalizált bizonyos viselkedési formákat, tulajdonságokat, amelyeket azonban a kultúra megjelenésével elfeledtünk, ami által egyfajta össze nem illés (idegen szóval mismatch) jött létre biológiánk és modern világunk között – ezeket az elfelejtett megoldásokat kell újra felfedeznünk. Az első lépés a fennálló problémák megoldása felé az, ha rájuk mutatunk, majd, ha esetleg létezik ilyen, megoldást kínálunk az össze nem illésre. Cikkeim központi, vezérlő fonala lesz ez, hiszen a modern ember nemcsak táplálkozásával távolodott el a számára megfelelőtől, hanem életvitelének nagyon sok egyéb vonatkozásában is: úgy gondolom, sajnos ezek közé sorolható az is, ahogy gyermekeinkkel bánunk. Természetesen az, ami ősi, ami az evolúció hosszú folyamatában alakult ki, nem biztos, hogy a legjobb megoldás adott nehézségre, de jó kiindulási pontnak bizonyulhat.

A fogantatás problémái

A korai beágyazódás során a sikeresen megfogant emberi embriók mintegy 50%-a mindenféle nyom, jelzés nélkül elvész, sőt a maradék, a beágyazottak további 15-20%-a sem jut el a kihordásig. A sikeresen megszületettek 3%-a valamilyen rendellenességgel jön a világra. A fő gyanúsítottak a genetikai hibák, az édesanya méhén belüli környezeti faktorok, az egyéb környezeti mérgek és a stresszfaktorok. Sajnos a rossz híreknek ezzel még nincs végük, a várandósság alatt és a szülés során fellépő további komplikációk nem csupán a születendő gyermeket, de az édesanyát is veszélyeztetik.1 A fogantatás sikerességét alapvetően a leendő anya tápanyag-ellátottsága, hormonális állapota, a kritikus mikroanyagok mennyisége határozza meg. Egy egyszerű példa: a nyugati világban a D-vitamin szintje a kevés szabadban, napon töltött időnek és a táplálkozásunknak köszönhetően átlagosan alacsonynak mondható.2 Lombikprogramban résztvevő nők D-vitamin-szintjének növelésével egyenes arányban nőtt az eredményes megtermékenyítések száma.3 A fejlődő világ anyáinak várandósság alatti halálozási rátáját A-vitamin adagolásával 40%-kal sikerült csökkenteni, a preeklampsziát, a terhességi magas vérnyomást pedig magnézium adagolásával4 és természetesen D-vitaminszint-növeléssel kezelték sikeresen a kutatók.5 A meddőségek egyik leggyakoribb oka a policisztás petefészek szindróma (PCOSz). Ez a betegség az inzulinrezisztencia talaján alakul ki, a D-vitamin pótlása és a paleolit táplálkozás pedig mindkét problémára megoldást jelenthet.2 A PCOSz jól példázza, miként fordul megváltozott életmódunk miatt ellenünk egy az evolúció során fokozott termékenységet biztosító mechanizmus. A PCOSz-re való hajlamot mutató nők még a 19. században is több gyermeket neveltek fel sikeresen, mint a PCOSz-re nem hajlamosak. A PCOSz evolúciós értelme ugyanis a megtermékenyülés őszi-téli hónapokra való időzítése volt, így a gyermekek nyáron-koraősszel születtek, és sokkal valószínűbben maradtak életben. Mivel manapság az élelemellátottság nem mutat szezonális ingadozást, a PCOSz-ben szenvedő nők egész évben terméketlenekké válnak.6

Érdekes kérdés, hogyan képesek ezek a mikrotápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok már akár hihetetlen kis mennyiségekben is akár óriási változásokat elindítani egy fejlődő szervezetben, és meghatározni egy ember felnőttkori betegségekre való hajlamát is?

A magzati programozottság, egy kis evolúció

Az élőlények a környezetükben történő változásokra három léptékben válaszolhatnak. Az első az azonnali válasz, ha például melegünk van, akkor a verejtékmirigyeink reagálnak, izzadni kezdünk. Ha egy külső tényező huzamosabb időre megváltozik, például tartósan hidegebb lesz, akkor genetikai változások következhetnek be: néhány tízezer év alatt, ha szerencsések vagyunk, hosszú szőrzetet eredményező génekhez juthatunk, vagyis működik a természetes szelekció. A harmadik alkalmazkodási forma a fejlődési plaszticitás. Az evolúció során kialakult az a képesség, hogy az élőlények bizonyos környezeti változásoknak megfelelően változtassák meg fizikai megjelenésüket és anyagcseréjüket. Jó példa erre egy a sarkkörön élő menyétféle, amely évente kétszer ellik, de mindig az évszaknak megfelelő – fehér vagy barna – bundaszínű utódokat hoz világra.7

Az utóbbi évtizedek kutatásai alapján az körvonalazódik, hogy az embernél is létezik egy hasonló mechanizmus, az anya az étkezésével, a hormonális állapotával és a stresszre adott válaszával egyértelmű jelzéseket küld arról a benne fejlődő embriónak, mi vár rá idekint. A világháború során a holland ellenállás miatt a németek éheztetni kezdték az ország nyugati részének lakosságát. Az ekkor várandós nők utódai alacsony súllyal születtek, ami önmagában nem lett volna nagy probléma, de évtizedekkel később kiderült, hogy hajlamosabbak a szív- és érrendszeri betegségekre és a cukorbetegségre is. A várandósság alatti elégtelen fehérjebevitel hatására az anyák kisebb súlyú csecsemőt szültek, akik később az átlagnál gyakrabban híztak el, és metabolikus problémáik gyakran 2-es típusú cukorbetegséghez vezettek. A legrosszabb azon gyerekek esete, akik kis (vagyis 2500 g alatti) súllyal születtek, majd, hogy megpróbálják behozni lemaradásukat, első éveikben jelentős súlygyarapodást értek el.8 Miért? A várandósság alatti alacsony fehérjebevitel azt jelzi a magzatnak, hogy ínséges környezetbe születik. Az embrió ennek megfelelően állítja be élettani, biokémiai rendszereit, így például inzulintermelését. Ha azonban a születés után ez a kisebb táplálékigényre beállított csecsemő a bőséggel találkozik, akkor össze nem illés keletkezik az előrejelzés és a fennálló tényleges helyzet között. Ezzel a gyermek teste, biokémiai rendszerei nem képesek megbirkózni, ami egyenes úton vezet az említett elhízáshoz, később pedig a metabolikus problémákhoz.9 Ez a magzati programozottság jelensége, amit azóta állatkísérletek és további megfigyelések is megerősítettek. A másik véglet is ugyanide vezet, az elhízott anyukák óriáscsecsemőinek ugyancsak nagyobb kockázata van arra, hogy negyven-ötvenéves korukra elhízzanak.10 Manapság nem az éhezés, hanem a finomított szénhidrátok várandósság alatti fogyasztása az az epigenetikai jelzés, ami a felnövekvő generációkba „gyárilag” építi be a civilizációs betegségeket.

Szintén „programozási” kérdés, hogy az agy felépüléséhez és működéséhez nélkülözhetetlen az omega-3 zsírsav, hiszen az agy 25%-a DHA. Ha az anya nem fogyaszt elég omega-3-at, a magzat „leszívja” az anya tartalékait: ez az egyik oka a terhességi depressziónak. Ha pedig az anyai tartalékok is kevésnek bizonyulnak, a magzat idegrendszere visszamarad a fejlődésben, a mozgásfejlődés lelassul, az intelligencia alacsonyabb, sőt, még az éleslátás is gyengén fejlett lesz.11

Két dolog miatt fontos e témát érinteni: egyrészt így világosan láthatjuk, hogy gyermekeink későbbi egészségéért már az anyaméh környezetének viszonyai is felelősek, másrész legalább ilyen lényeges, hogy nem csupán ételeink fehérje-, szénhidrát- és zsírtartalma számít, hanem az anya vitamin- és ásványianyag-raktárainak feltöltöttsége is.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Evés és etetés

Nem kell ahhoz a paleolit táplálkozás követőjének lenni, hogy valaki a gyakori fogyasztásra, főként az ...

Paleolit alapanyagok 2. rész

Az előző cikk olvasói megismerkedhettek a maglisztekkel, amelyek egymással való ötvözésével, ésszerű határokon belül a ...

A paleolit gyermek 2. – A születés, avagy minden kezdet nehéz

Cikkem előző részében a fogantatástál a születésig vezető utat kísérhettük végig. Arra igyekeztem rávilágítani, hogy ...

Paleolit alapanyagok 1. rész

„Jó-jó, de ha rizst sem, krumplit sem, tésztát sem, akkor egyáltalán mit lehet enni? Ráadásul ...

A paleolit gyermek 1. – A fogantatástól a születésig

A mi nemzedékünk még nem igazi paleolit nemzedék, hiszen mi nem beleszülettünk ebbe az életmódba, ...

Miért nehéz a paleóban hinni?

A közelmúltban temetésen voltam: ez volt a hetedik másfél év alatt. Meghalt egy nagynéném hetvenhárom ...