A bélflóra megalapozása – születés és szoptatás

Az utóbbi idők kutatásai megerősítik a bélflóra szerepét az egészséges ember életében, különös fontosságot tulajdonítva megtelepedésének és az életkorral, életmóddal járó megváltozásának.

Evolúciós megfontolások

Romulust és Remust egy kosárban magukra hagyták, a Tiberis folyó elsodorta őket, de a folyó istene megmentette az ikreket, és a Palatinus-dombon tette le kosarukat. Az eredettörténet folytatásában egy nőstény farkas szoptatta, nevelte fel a két gyereket, és miután állítólag Romulus végzett testvérével, ő lett Róma első királya.

A mítoszok mindig tartalmaznak hihető és kevésbé elfogadható eseményeket, alakokat: utóbbiakra mindig jobban emlékezünk, könnyebben előhívjuk őket memóriánkból. Nehéz elfelejteni, hogy a gyermekeket egy anyafarkas szoptatta. Az állattartás megjelenésétől ismertek adatok és különféle gyűjtőedények, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy az emberek más fajok tejével etették saját gyermekeiket, sőt, egyes tudósok szerint elsősorban azért háziasítottuk ezeket az állatokat, mert a tejükre volt szükségünk.1 Itt persze a tehén- és kecskefajtákra kell gondolnunk, melyek mindegyike növényevő – nem így a farkas, és épp e megdöbbentő részlet szavatolta a réges-régi történet fennmaradását. Egy húsevő vadállat szoptatta az emberpalántákat. Az utóbbi években szerencsére már egyértelművé vált, hogy a tehén- és kecsketej nem ajánlott a kisemberek etetésére,2 mert a tehéntejben található fehérjék súlyos vérzéseket okozhatnak a bélrendszerben, és a tehéntejjel való korai táplálást kapcsolatba hozták az 1-es típusú cukorbetegség, valamint a csecsemőkori reflux kialakulásával is.3,4 Az ember tejéhez a növényevő patások közül a leginkább a lovak teje hasonlatos, de ember legyen a talpán, aki megpróbálja megfejni a kancákat (csak gondoljunk Fehérlófiára). Sok sikert hozzá. De mi a helyzet a farkastejjel: mennyire lenne megfelelő táplálék a fejlődő embernek?

Vessünk madártávlatból egy pillantást a különféle fajok anyatej-összetételére, és próbáljuk elhelyezni köztük az embert. Az első felületes összehasonlítás a fő összetevőkre, a zsírra, a fehérjékre, a cukrokra és a vízre koncentrál. D. M. Ben Shaul a tejösszetevők és az állatok életmódja alapján öt, jól elhatárolható csoportot különített el.5 Az első csoportba tartozó állatok folyamatos, huszonnégy órás kapcsolatban vannak a kölykükkel, és állandó szoptatást biztosítanak nekik: a grizzly és a vörös kenguru tartozik ide. Ennek megfelelően a tejük kis koncentrációjú, alacsony zsír- és fehérjetartalmú. A második csoport tagjai szintén közeli kontaktusban vannak kölykükkel, de ezt már hosszabb-rövidebb időszakok megszakítják. Őket az igény szerinti szoptatás jellemzi, tejük viszonylag alacsony fehérje- és zsír-, de magasabb cukortartalmú: ide tartozik az ember is. Az etetések közti időtartamok növekedésével eljutunk a harmadik csoport tagjaihoz, akiknél már akár hat-nyolc óra is eltelhet a szoptatások között, ezért magasabb zsír- és fehérje-, illetve alacsonyabb szénhidráttartalom jellemzi a tejüket. Az oroszlán és a zsiráf a jellemző tagja ennek az osztálynak. A negyedik osztály tagjai közt találjuk a farkast: teje összetétele láthatólag nagyon eltérő a mienkétől, nagyon magas fehérjetartalom jellemzi, mint a húsevőkét általában, nem igazán tartom elképzelhetőnek, hogy ez megfelelne az embernek. Az ötvenes évek ajánlásai szerint az újszülötteket négyóránként kell etetni, ahogy például a nyulak vagy a farkasok teszik, de nagyon más összetételű tejjel. Valószínűleg nagyon sok éhes és nem megfelelően ellátott gyermek nőtt fel így. Az ötödik csoportban a hideg, nedves körülmények között élő fajok szerepelnek, akik testük melegen tartására rengeteg zsírt halmoznak fel a bőrük alatt, így a tejük ennek megfelelően zsírokban gazdag.

Az ördög és a részletek problémája arrafelé vezet minket tovább, hogy egy picit részletesebben is megvizsgáljuk a fő összetevőket: vajon mennyire előrehaladott anyatejkérdésben a jelenlegi tudásunk, és miért lehetséges e tudás ellenére, hogy Magyarországon 2011-ben csupán az anyák 43%-a táplálta gyermekét anyatejjel.6

A születés módja, minősége meghatározó a bélflórában található, kezdeti fajok megtelepedésben. A természetes módon születő gyermek a szülőcsatornán keresztül érintkezik az édesanya székletével, ami ezeket az első telepeseket – elsősorban tejsavbaktériumokat, Streptococcus és Bifidobacterium fajokat – tartalmazza. A császármetszéssel született gyermekek nem érintkeznek az anya bélflórájával, náluk az első telepesek az anya bőrére jellemző fajok. A kétféle születési mód különböző típusú bélflórát eredményez, és ezt a különbséget kapcsolatba hozzák bizonyos betegségekkel: a császármetszés megnöveli az 1-es típusú cukorbetegség és az allergiás, atópiás betegségek kockázatát.7, 8 Szerencsére a természetben is vannak mentő ötletek: azok, akik anyatejjel táplálják gyermeküket, pótolják és megváltoztathatják a kezdeti bélflóra-összetételt, mert a tej rengeteg, az anya bélflórájából származó fontos baktériumot tartalmaz.9 Ha valamilyen okból csak császárral voltunk képesek világra hozni gyermekünket, ne aggódjunk, hanem igyekezzünk anyatejes szoptatással a normális összetétel felé billenteni a kezdeti bélflóráját.

Az anyatej összetétele és bélflóra kapcsolata

Amiről még nem esett szó, de a továbbiak megértéséhez elengedhetetlen, hogy a tejtermelő mirigyek valójában módosult verejtékmirigyek, amelyek elsődleges funkciója az utód immunvédelmének ellátása lehetett, később ehhez kapcsolódott a gyermek táplálása, alapvető tápanyagokkal történő ellátása. Az első tejek az előtejhez, a colostrumhoz hasonlítottak, főleg immunanyagokat, antioxidánsokat, antimikrobás anyagokat tartalmaztak.10 Figyelembe véve, hogy a gyermeki bélflóra tagjai a születés során kezdenek megtelepedni, vizsgáljuk meg most ilyen szempontból az anyatej összetevőit és azok hatását ebben a dinamikusan változó rendszerben.

Az anyatej antibiotikumokat, antimikrobás anyagokat, pre- és probiotikumokat egyaránt tartalmaz, melyek szerepe többszörösen összekapcsolódó és egymást kiegészítő, elsődleges funkciójuk pedig a gyermek környezetében gyakori betegségeket okozó baktériumok távoltartása, elpusztítása.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A székrekedés

A székrekedést majd’ száz éve azonosítják a csökkent rostbevitellel, ennél azonban összetettebb probléma, s kialakulásában ...

A bélflóra megalapozása – születés és szoptatás

Az utóbbi idők kutatásai megerősítik a bélflóra szerepét az egészséges ember életében, különös fontosságot tulajdonítva ...

Az elhízás és a gyulladás

A 20–21. századot sokféleképpen nevezték már, én a “Gyulladás kora” elnevezést javaslom. A folyamatos szervezetszintű ...

Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia jelensége régóta ismert, behatóbban azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdtek vele foglalkozni. Ennek ...

A cukorbetegség gyógyítható

A hagyományos terápia a 2-es típusú cukorbetegek százezreit téveszti meg azzal, hogy betegségüket gyógyíthatatlannak tekinti, ...