A paleo kritikája?

A gabonaféleségek nem alkották szerves, kiemelkedő részét sem őseink, sem pedig a mai természeti népek táplálékának, bármit is próbálnak egyes tudós emberek az utóbbi időkben felmerülő maradványok alapján sugalmazni.

Egy tudományos elképzelés, elmélet fejlődésének fontos része az állandó megújulás, a folyamatos korrekció. Ennek a korrekciónak az alapját a kritikai megjegyzések adhatják. Van egy elképzelésem a világ működéséről, ennek az gondolatnak, elméletnek kell, hogy létezzenek tesztelhető előrejelzései, és ha ezeket megvizsgálom, átgondolom, akkor javíthatók az eredeti ideámon. Nagyon leegyszerűsítve így működik a tudomány. A paleo életmód alapját is tudományosan megalapozott étkezési és életmódbeli megfigyelések, tanulmányok képviselik, előrejelzéseit folyamatosan tesztelhetik a tudósok, és kritikáikat is gyakran hangoztatják, de valahogy mégsem érzem, hogy ezekkel előbbre tartanánk. Komoly egyetemi tudósok sem igazán értik a paleo mögötti gondolati hátteret, nem csoda, hogy érdemesnek nevezhető kritika még nem érkezett ilyen területről.

A tudományos irodalomban megjelent cikkek gyakorlatilag már mindenki számára hozzáférhetőek, és szabadon értelmezhetőek, sajnos ebből fakadóan rengeteg félreértelmezés adódhat, és erre találtam remek példákat a paleoval kapcsolatban.

A leggyakrabban felmerülő kritika a paleo táplálkozással kapcsolatban az lehet, hogy az őseink nagyon sokféle táplálékot fogyasztottak, mindent, amit ehetőnek véltek a környezetükben azt megkóstoltak, és így valójában olyan, hogy paleo étkezés nem is létezhet. Nincs olyan, amit úgy nevezhetnénk, hogy paleo ételcsoport, hiszen ahány vidék annyi étel létezett. Ez mind szép és ráadásul igaz is, de a paleo mozgalom sohasem állította, hogy csupán egyfajta táplálékcsoport jó az embernek, a többi pedig az ördögtől való lenne. Butaság is volna a részünkről, hiszen a Földön az eltérő klimatikus, szezonális különbségek miatt is más és más táplálék források álltak a vándorló őseink rendelkezésére. Az Afrikából északra vándorló embercsoportok egészen másfajta táplálékot fogyasztottak, mint az ottmaradt törzsek tagjai, ez sohasem volt kérdéses számunkra. Sem a modern, sem a régmúlt vadászó gyűjtögető népei nem alkottak homogén csoportot, nagyon sokfélék voltak, és természetesen egészen másként táplálkoztak, táplálkoznak. Az igazán fontos dolgokban azonban azonosak, és ezeket valószínűleg már a közös, afrikai őseik is birtokolták, és ezek adják az alapját a paleo táplálkozásnak: az összes ételük alacsony cukortartalmú, alacsony vagy legfeljebb közepes glikémiás indexű, és energiában is közepes értékű ételek, nem jellemzi őket a modern korunk magas glikémiás és energiatartalma. Nem esznek sem tejtermékeket, sem pedig gabonaféléket, inkább a magas rosttartalmú, antioxidánsokban, fehérjékben, omega 3-ban gazdag ételeket szeretik, míg kerülik továbbá a magas omega-6, és a magas keményítőtartalmú ételeket. Különösen akkor lesz ez szembetűnő, ha összehasonlítjuk a mai modernek tartott civilizációnk fő táplálékforrásait: tejtermékek, gabonaféleségek, finomítottcukor, a három, fehér halálnak emlegetett ételcsoport teljesen hiányzik a fenti felsorolásból.  Ez a közös azonosságuk, de természetesen mindenki fel tud sorolni olyan népeket, ahol például sok mézet és keményítőt fogyasztanak (Hadza), vagy rengeteg tejet isznak (Maszáj), de nem ez jellemzi a legtöbb ma élő természeti népet, ezek a kivételek. A Hadzák egyébként a sok cukor miatt fogszuvasodástól szenvednek. Az sem érdemleges számunkra, hogy a mai Inuitok vagy más természet közeli népek mit esznek, csak a közös metszet a fontos, ez lehet a kiindulópontunk, ha meg akarjuk találni az optimális étkezési forrásainkat.  A kivételek nem képezik a közös tápláléktípusok alapját, ezek kivételnek számítanak. Ez nem közös bennünk. Ez a lényege a paleo táplálkozás ezen oldalának.

A szerző legújabb könyve a képre kattintva rendelhető meg

A másik példámat az ebédeim során szereztem, a kedves kollégáim rendszeresen felvetik, hogy nemrégibben megjelent néhány tanulmány, miszerint neander-völgyiek és egyéb paleo emberősök gabonafogyasztók lehettek, és ezekután vajon a paleoban miért nem eszünk gabonatermékeket? Először is ezek nem új hírek, már régóta ismert, hogy egyes fűféleségeket fogyasztott az ősember, de és ez a de a legfontosabb, a cikkekben egyetlen utalás sem esik arról, hogy nagy mennyiségben fogyasztották volna ezeket az őseink. Szó sincs róla, és az adatok sem utalnak semmi ilyesmire. A Hadzák élnek a legközelebb ahhoz a helyhez, ahol az ember kialakulhatott, talán leginkább ők képviselhetik a modern paleo nevet, ők semmiféle gabonát nem esznek, főleg gyümölcsöket, gyökereket, húst és mézet fogyasztanak. De miért is nem esznek a gyűjtögető népek gabonaféleségeket? Nem kell egyetemi tanárnak lenni ahhoz, hogy ezt végig gondoljuk. A gabonaszemek nagyon apró szeműek ezért nagyon nehéz, munka és energiaigényes kiszedni a azokat a kalászból, és a további feldolgozás is hosszadalmas, valószínűleg nem igazán éri meg a befektetést, kevesebb kalóriához jutunk ezáltal, mint a kinyerésébe befektetett munka. A feldolgozáshoz mindenképpen szükséges a tűz hője, ez pedig az utóbbi időkben, néhány százezer éve, volt csak általánosan hozzáférhető. Nyersen nehezen emészthető a gabona. A harmadik szempontunk a gabonafogyasztók egészségi állapota: a csontozat és a fogak egyértelmű romlása jelzi a gabonafogyasztás terjedését, és ezt nem figyelték meg az említett neandervölgyiek és paleo ősünk esetében sem.  A gabona tisztítás, őrlés és főzés nélkül gyakorlatilag emészthetetlen, és nagyon alacsony vitamin, ásványi anyagtartalmú, tartós fogyasztása az említett anatómiai elváltozásokhoz vezet. A tanulmányokban szereplő paleo őseinkről tehát nem állíthatjuk, hogy nagy mennyiségű gabonát fogyasztottak volna, a fellelt maradványok ezt nem támasztják alá, inkább elvétve, egy egy ritka alkalommal kerülhetett az ételeik közé a gabona.

Egyszerűen leszögezhetjük, bizton állíthatjuk, hogy a gabonaféleségek nem alkották szerves, kiemelkedő részét sem őseink, sem pedig a mai természeti népek táplálékának, bármit is próbálnak egyes tudós emberek az utóbbi időkben felmerülő maradványok alapján sugalmazni.

Szakirodalmi hivatkozások

  1. Amanda G. Henry et al: Microfossils in calculus demonstrate consumption of plants and cooked foods in Neanderthal diets PNAS 2011, 486-491.
  2. Dolores R. Piperno et al: Processing of wild cereal grains in the Upper Palaeolithic revealed by starch grain analysis Nature 430, 670-673 (5 August 2004)
  3. Loren Cordain: Cereal Grains: Humanity’s Double-Edged Sword Simopoulos AP (ed): Evolutionary Aspects of Nutrition and Health. Diet, Exercise, Genetics and Chronic Disease. World Rev Nutr Diet. Basel, Karger, 1999, vol 84, pp 19–73.
  4. Marlowe FW et al: Tubers as fallback foods and their impact on Hadza hunter-gatherers Am J Phys Anthropol. 2009 Dec;140(4):751-8.
  5. Clark Spencer Larsen: Animal Source Foods and Human Health during Evolution J. Nutr. November 1, 2003 vol. 133 no. 11 3893S-3897S.
  6. Crittenden AN et al: Oral health in transition: The Hadza foragers of Tanzania. PLoS One. 2017 Mar 15;12(3):e0172197

Szerzőnk: Kocsis Richárd

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Halálos orvoslás

Az orvoslással alapvetően nem az a baj, hogy vannak kiégett vagy pénzéhes orvosok. Nem ők ...

A sokarcú cöliákia betegség

Az alábbiakban szó lesz arról, hogy a cöliákia betegség egyre gyakoribb, szó esik arról, hogy ...

A mellrák és a tej: halálos páros

A tejjel amúgyis sok bajunk van, ráadásul nagy valószínűséggel fokozza a hormonfüggő rákok, így a ...

A cukor okoz magas vérnyomást, nem a só

A közegészségügy és az orvoslás papagájként ismételgeti évtizedek óta azt a soha nem igazolt, sőt ...

Ha cukorbeteg, ideje észbe kapnia

A diabétesz komplikációk és a belőlük fakadó fokozott halálozási kockázat minden 2-es típusú cukorbeteget (hivatalosan ...

A paleo kritikája?

A gabonaféleségek nem alkották szerves, kiemelkedő részét sem őseink, sem pedig a mai természeti népek ...