Főoldal » Paleo és sport » Kőkori fitness, avagy mit tanulhatunk a természeti népektől a sport terén

Kőkori fitness, avagy mit tanulhatunk a természeti népektől a sport terén

Él bennünk egyfajta eszménykép, hogy a paleolit kor embere egészséges, erős, izmos volt, meg sem kottyant neki az egész napos mozgás, még idősebb korában sem. Vajon tényleg így volt? Milyen mozgásformák lehetnek evolúciósan belénk kódolva? Hogyan szerepelnének őseink, ha egy mai élsportolóval mérnénk össze képességeiket?

A vadon élőknek a mozgás elsődleges indítéka mindig is az élelemszerzés, túlélés volt. Az ősember életmódját jól modellezik a manapság is élő természeti népek, így az ő megfigyelésükből következtethetünk a régmúltra. A korunkra jellemző teljesítménycentrikus és alakformáló tréningek viszonylag új találmányok, ennek ellenére látni fogjuk, hogy a civilizálatlan népek megállnák a helyüket mindkét edzésterületen.

Nem kell sok fantázia hozzá, hogy kitaláljuk, melyek lehetnek alapvető mozgásformáink.1 A vadászat-gyűjtögetés többórás sétával, alacsony intenzitású futással, helyenként sprintekkel, fára mászással, cipekedéssel járt. A nehéz tárgyak emelése, az ugrások, a húzódzkodás, a kőhajítás, a célbadobás mind rendszeres mozdulatsorok lehettek, melyek megalapozhatták a mai erő- és ügyességi sportokat. Az ember rendkívül jó állóképességgel büszkélkedhet, ennek eredete az állat kifárasztásán2 alapuló vadászatra vezethető vissza, melyet még ma is alkalmaznak egyes afrikai törzsek. A módszer élettani alapja, hogy az ember sokkal hatékonyabban képes hűteni magát az izzadás révén, mint például egy kudu (csavart szarvú antilopféle), ezért hiába gyorsabbak rövid távon a négylábúak, a nagy hőségben, az ismételt ijesztgetések és menekülések hatására néhány óra múlva kidőlnek, és ha nem téveszti nyomukat a vadász, játszva elkaphatja őket. Egy-egy ilyen kergetőzés akár 5-6 óráig is eltarthat, eközben 30-35 kilométert is megtehetnek a kitartó üldözők, és bizony előfordul, hogy üres kézzel térnek haza. Az edzéselmélet nyelvére lefordítva ez a fajta mozgás a fartlek vagy intervall edzésnek felel meg, ahol intenzívebb és pihentetőbb szakaszok váltják egymást. Az elejtett zsákmányt vissza is kellett vinni a táborba, aminek sosem volt aktatáskához hasonló kényelmes fogása, tehát erő-állóképesség, szorítóerő tekintetében is jó állapotban lehettek őseink. Fontos különbség a mai kor emberéhez képest, hogy mindezt mezítláb vagy kezdetleges szandálokban tették, ezenkívül üléskor ismeretlen volt számukra a szék. Ez két olyan tényező, amit hajlamosak vagyunk elbagatellizálni, pedig számtalan mozgásszervi és tartásprobléma, izom- és ízületi fájdalom alapjai.3 Egész egyszerűen nem rendeltetésszerűen használjuk az évezredek során finoman összehangolt váz- és izomrendszerünket, aminek valahol megfizetjük az árát. Az ember rendkívül alkalmazkodóképes, így aki sokat ül, az ülésben válik profivá, erre áll be az izomzat, minden más testhelyzet kényelmetlen, súlyzózásnál pedig sérülésveszélyes lehet a felborult izomegyensúly miatt. Persze mai világunkban a régmúlttól gyökeresen eltérő viszonyok uralkodnak, sokaknak a munkájuk miatt kell hosszú órákat ülniük. Kutatások kimutatták,4 hogy ilyen esetben ízületeink egészsége szempontjából többet ér, ha tíz-tizenöt percenként felállunk, átmozgatjuk magunkat, mintha egész napos ülés után egy fél órát sportolnánk.

Számos bizonyíték van arra, hogy a sport javít az elhízáson, az inzulinrezisztencián, a depresszión, az általános közérzeten és az agyműködésen is. Edzés hatására rövid távon a szervezetben gyulladásfaktorok, szabadgyökök keletkeznek, amire megerősített védelmi vonallal válaszolunk a regeneráció során, így könnyebben birkózunk meg az élet egyéb stresszhatásaival is.5 Az erősítés, a sprintfutások jótékony hatással vannak a nemi hormonok6 szintjére és a csontritkulásra7 idősebb korban is.

Szintén kimarad a mai felnőttek életmódjából a játékos mozgás, mint változatos, sok ízületet átmozgató sport. A legtöbb népcsoportnál előfordul, hogy ünnepnapokkal egybekötve versenyeket rendeznek maguk között különféle számokban,8 a versenyszellem tehát náluk is jellemző, de inkább játékos, szórakoztató formában.

Ami a feltételezett paleós külsőt illeti, néhány egykori nagy kalandor útleírásaiból következtethetünk rá.9 Cabeza de Vaca spanyol felfedező 1527-ben ilyen szavakkal írta le az amerikai őslakosokat: „csodálatosan izmosak, erősek és gyorsak”. Henry Savage Landor a dél-amerikai Amazonas-vidéken élő indiánokról még pontosabb jellemzést adott: „Erőteljes mellkasuk van, a bordáikat nagy hús és izomtömeg fedi. Sötétsárga bőrükkel egy bronzszoborhoz hasonlatosak. A hasukon semmi fölösleg sincs, biztosan jól működő emésztésük és a sok mozgás miatt. A testük részletei anatómiailag tökéletes egyensúlyban vannak. A karjuk erős, kicsi, formás csuklójuk van – gyönyörűen szálkás, akárcsak a lábaik. Gyorsaságuk is ennek köszönhető, lábukon semmilyen fölösleges hús nincs, vékony a bokájuk.”

Állítsuk most a startvonalra a mai sportolókat és az őslakosokat, hasonlítsuk össze a teljesítőképességüket! Az állóképesség egyik legelfogadottabb mércéje a maximális oxigénfelvétel testtömegre vonatkoztatott értéke (VO2max). Az alábbi táblázat,9, 10, 11 amely 20-30 éves férfiak adatait mutatja be, szemmel láthatóvá teszi, milyen jó edzettséget biztosít a rendszeres vadászat. Közülük is kitűnik két magaslati nép, a Himalájáról ismert serpák és a pápuai luffák, az ő értékeik egy világbajnok kajak-kenuséval vetekszenek, mindenféle speciális edzésmódszer nélkül, csak úgy, az életvitelükből adódóan. A maszáj David Rudisha, a londoni olimpia 800 méteres győztese is sokat köszönhet származásának.

Az ultrafutás bajnokai a mexikói fennsíkokon élő tarahumarák, elképesztő távolságokat tesznek meg, a 320 km sem ritka, de egy laza maraton akár minden nap belefér.12 Ha ez még nem lenne elég, mindezt mezítláb vagy szandálban teszik, bokájuk, térdük, köszönik szépen, jól vannak.

A délkelet-ázsiai búvárnép, a mokenek13 arról híresek, hogy jól tűrik a sós vizet, és rendkívül élesen látnak odalent, hosszú perceket töltenek a víz alatt élelem után vadászva, és ilyenkor akár huszonöt m mélyre is alámerülnek egy levegővétellel, uszonyok nélkül.

Az ausztrál aboriginalokat is izmosnak, szálkásnak, rendkívül gyorsnak és ügyesnek írják le az egykori felfedezők. Peter McAllister antropológus14 szerint alaposan megizzasztanák a mai atlétákat, ha versenyre kerülne sor. Usain Bolt, a 100 méteres síkfutás világcsúcstartója 44 km/óra körüli15 maximális sebességet képes elérni speciális edzésprogrammal, szöges cipőben, a legoptimálisabb borítású pályán. Ehhez képest a kutatók tópartokon talált lábnyomokat analizálva arra jutottak, hogy az őslakosok kb. 37 km/órával futhattak, ha sietős volt a dolguk. Ebből arra következtettek, hogy a fenti körülményeket biztosítva akár 45 km/órára is képesek lehetnének. Mellesleg közülük származik Cathy Freeman, a 2000-es olimpia 400 méteres számának bajnoknője is. Úgy tűnik, a robbanékony, gyors izomrostok dominálnak náluk, ezt támasztja alá egy múlt század eleji fénykép, amelyen 2,52 m magas ugrást regisztráltak. Persze lehet vitatni a mérést, de mindenképp figyelemreméltó, ha a világcsúcs 2,45 m. Sőt, az aboriginalok gerelyhajításban sem vallanának szégyent: ezzel kapcsolatban egy 110 méteres feljegyzés is létezik, amit még Jan Železný, a szám legendája is megtapsolna (a legjobbja 98,48 m).

A mai élsport az emberi teljesítőképesség határait feszegeti, rendkívül fejlett elméleti és tapasztalati-felkészítési háttérrel. Lehet fogadni, mi történne néhány világcsúccsal, ha a természeti népek alapjaival rendelkező egyéneket megtanítanánk a versenysportra, és profi felkészülést biztosítanánk nekik.

Összefoglalva nagyon úgy tűnik, hogy élethosszig tartó mozgásra születtünk, erre lett kitalálva váz- és izomrendszerünk, ráadásul a belső szerveink is meghálálják a törődést. A paleo étkezéshez hasonlóan – ha nem is az előbbi extrém eredmények szintjén – ezen a területen is illene közeledni ősrégi szokásainkhoz. A természeti népeknél a sportolás rendkívül változatos, mind mennyiségben, mind intenzitásban és a gyakorlatok jellegében, ezért, ha korunk emberének teste karbantartása a célja, a cikkben említett természetes mozgásformákat kellene előnyben részesítenie. Ha pedig az élsport a cél, elkerülhetetlen a sportágnak megfelelő edzésprogram, de bátran lehet puskázni kiegészítő elemeket a fentiekből.

Szakirodalmi hivatkozások

  1. Robb Wolf: Paleolit megoldás. Scolar Kiadó, 2012
  2. Louis Liebenberg, (2006) “Persistence Hunting by Modern Hunter-Gatherers”, Current Anthropology, 47:6.
  3. Lakatos Péter: Paleolit edzés. Jaffa Kiadó, 2013
  4. Joan Vernikos: Sitting Kills, Moving Heals: How Everyday Movement Will Prevent Pain, Illness, and Early Death – And Exercise Alone Won’t. Quill Driver Books, 2011
  5. Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa Kiadó, 2010
  6. http://fitness.mercola.com/sites/fitness/archive/2012/07/27/increase-testosterone-levels.aspx
  7. Wilhelm M, Roskovensky G, Emery K, Manno C, Valek K, Cook C. Effect of resistance exercises on function in older adults with osteoporosis or osteopenia: a systematic review. Physiother Can. 2012 Fall;64(4):386-94.
  8. http://mathcentral.uregina.ca/RR/database/RR.09.00/treptau1/
  9. Loren Cordain, Joe Friel: The paleo diet for athletes: The ancient nutrition formula for peak athletic performance; Rodale Books 2012 (XIII.oldal, XV. oldal)
  10. Garrido E, Rodas G, Javierre C, Segura R, Estruch A, Ventura JL.: Cardiorespiratory response to exercise in elite Sherpa climbers transferred to sea level. Med Sci Sports Exerc. 1997 Jul;29(7):937-42.
  11. Aghemo P, Piñera Limas F, Sassi G. Maximal aerobic power in primitive Indians. Int Z Angew Physiol. 1971;29(4):337-42.
  12. Christopher McDougall: Born to run. Borzoi Books; 2009
  13. http://www.projectmoken.com/
  14. http://www.reuters.com/article/2009/10/14/us-athletics-manthropology-interview-idUSTRE59D0BR20091014
  15. http://io9.com/the-physics-of-usain-bolts-world-record-100-meter-dash-924744818

Szerzőnk: Sáfrán Mihály

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Ingyenes csodagyógyszer – Legnagyobb hormontermelő szervünk, az izom

A nagy élelmiszeripari cégek által hirdetett energiaegyensúly hazugság, extra testmozgással nem lehet kiegyensúlyozni a túlzott ...

A nagy kérdés: szénhidráttal, vagy zsírral sportoljunk?

Sokszor felbukkan a kérdés: sportolóként mi a helyesebb? Ha szénhidráttal, vagy zsírral sportolunk inkább? Cikkemben ...

A mozgás mint lételem

Egy tökéletes világban nem lennének konditermek, személyi edzők és edzéstervek, mert a normális, mindennapi tevékenységünk ...

A mozgás mint lételem

A paleolit étkezés nem diéta. Életmód, amelynek elsődleges célja nem a jobb kinézet, hanem az ...

Kőkori fitness, avagy mit tanulhatunk a természeti népektől a sport terén

Él bennünk egyfajta eszménykép, hogy a paleolit kor embere egészséges, erős, izmos volt, meg sem ...

Paleolit táplálkozás – a sportoló szemszögéből

Akár hobbi, akár versenysport a cél, a hagyományos étrendi ajánlások ezen a területen is sok ...