Az elhízás és a gyulladás

A 20–21. századot sokféleképpen nevezték már, én a “Gyulladás kora” elnevezést javaslom. A folyamatos szervezetszintű gyulladás új fejezet az emberi evolúcióban. Alattomos, mert nem látható, nem érzékelhető, de észrevétlenül pusztítja a testet. Olyan ez, mint amikor belülről rohad a piros alma.

Bár a túlsúlyosak és elhízottak aránya az egész 20. század során folyamatosan nőtt, a szakemberek a drámai fordulatot a hetvenes-nyolcvanas évek elejére teszik, amikortól a népesség elhízása felgyorsult. Ekkorra érett be a koleszterinmítosz, és jelentek meg azok a közegészségügyi ajánlások, amelyek a szénhidrátalapú étrendet javasolták mindenkinek. A népesség drámai mértékű elhízása nagy lökést adott az elhízás kutatásának. A zsírszövetet sokáig csak energiaraktárnak tekintették, és sokan még manapság is csupán esztétikai problémát látnak benne. 1994-ben írták le az első hormont, a leptint, amelyet a zsírsejtek bocsátanak ki magukból.1 A leptint nevezik jóllakottság-hormonnak is, mert magas szintje csökkenti a táplálékfelvételt. Elhízott emberekben azonban az inzulinrezisztenciához hasonló leptinrezisztencia alakul ki, és még az extrém magas leptinszint sem csökkenti az étvágyat.

A leptinnel egy új korszak kezdődött, amelyben a zsírsejteket többé nem egyszerűen energiaraktárnak, hanem hormonokat kibocsátó szövetnek kezdték tekinteni. Az elmúlt évek kutatásai megvilágították, miként függ össze az elhízás a civilizációs betegségek (a kardiovaszkuláris és a neurodegeneratív betegségek, a rák vagy a cukorbetegség) kialakulásával.

A zsírszövetről

Többfajta zsírszövet létezik, funkcióikban különböznek. Alapvetően barna és fehér zsírt különböztetünk meg, az előbbi a hőtermelésben vesz részt, az utóbbi többek közt energiaraktárként funkcionál.2

A fehér zsírszövetet elhelyezkedése alapján tovább oszthatjuk a bőr alatti zsírszövetre és a hasűrben elhelyezkedő szervekbe (például a májba) és a szervek köré lerakódó zsírszövetre. A belső szervek köré lerakódó zsírt centrális vagy viszcerális zsírnak nevezzük, és e zsírszövetnek kitüntetett szerepe van a szervezetszintű gyulladás kialakulásában.

Viszcerális zsírszövet és gyulladás

A gyulladás a szervezet védekező válasza különféle ártalmas hatásokra. A gyulladást úgynevezett gyulladásfaktorok idézik elő. Ilyen gyulladásfaktor a C-reaktív fehérje (CRP), az Interleukin-6 (IL-6), a TNF-alfa, stb. A szervezetben normál körülmények között minden szabályozott keretek közt folyik, ezért gyulladásgátló faktorok is vannak, s a gyulladáskeltő és -gátló folyamatok aránya megfelel az aktuális szükségletnek. Például fertőzés esetén nő a gyulladásszint, de amikor az immunrendszer elbánt a kórokozókkal, a gyulladás lecsökken. A civilizációs betegségek egyik közös jellemzője, hogy a gyulladásos folyamatok „elszabadultak”, a gyulladás szervezetszintűvé válik és állandósul.3 Mivel az elhízott emberekben a különféle gyulladásfaktorok szintje legalább tízszerese a normál testsúlyú emberekének, vizsgálni kezdték, milyen szerep juthat ebben a zsírszöveteknek. A leptin felfedezésével egyidőben mutatták ki, hogy a fehér zsírszövet TNF-alfát és IL-6-ot termel, ami nemcsak gyulladást, hanem inzulinrezisztenciát is okoz.4 A bőr alatti zsírszövet főként leptint, TNF-alfát és IL-6-ot termel, míg a viszcerális zsír felsorolni is sok egyéb gyulladásfaktort és növekedési faktorokat; utóbbiak a rák kialakulásában is fontos szerepet játszanak.

A zsírsejteknek több fázisa van, olyanok, mint a tömlők. A „sovány” zsírsejtek gyulladáscsökkentő és inzulinérzékenységet növelő hatást fejtenek ki, de amint „hízni” kezdenek, egyre több gyulladásfaktort bocsátanak ki, illetve a zsírsejtek közé egyre több gyulladásfaktort kibocsátó immunsejt (például falósejt) ékelődik be.3 A zsírsejtek pozitív vagy negatív hormonális hatása tehát attól függ, mennyi zsírt tárolnak. A „sovány” zsírsejtek fontos szerepet játszanak a cukoranyagcsere és az immunműködések normalizálásában. Egy ritka örökletes elváltozásban, amikor a zsírsejtek hiányoznak vagy csak kis számban találhatók meg, az elhízás legcsekélyebb nyoma nélkül is komoly inzulinrezisztencia és metabolikus szindróma alakul ki,2 ami leptinpótlással jól kezelhető.5

A szervezetben mindenütt jelenlévő gyulladáson túl a belső szervek elzsírosodása szervtől függő további zavarokat idéz elő. A szívizomzatban és a szív körül is található zsírszövet: az általuk termelt gyulladásfaktorok fontos szerepet játszanak a koszorúerek károsodásában, míg a máj és a hasnyálmirigy elzsírosodása 2-es típusú cukorbetegséghez vezet.

Egyelőre nem tudjuk, mi az oka annak, hogy a viszcerális zsírszövet gyulladásfaktorokkal árasztja el a szervezetet, csak két dologban lehetünk biztosak. Az egyik, hogy egy eredetileg hasznos mechanizmus „szabadult el”, válaszként a mértéktelen szénhidrátfogyasztásra, a másik, hogy ennek súlyos következményei vannak.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

A székrekedés

A székrekedést majd’ száz éve azonosítják a csökkent rostbevitellel, ennél azonban összetettebb probléma, s kialakulásában ...

A bélflóra megalapozása – születés és szoptatás

Az utóbbi idők kutatásai megerősítik a bélflóra szerepét az egészséges ember életében, különös fontosságot tulajdonítva ...

Az elhízás és a gyulladás

A 20–21. századot sokféleképpen nevezték már, én a “Gyulladás kora” elnevezést javaslom. A folyamatos szervezetszintű ...

Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia jelensége régóta ismert, behatóbban azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdtek vele foglalkozni. Ennek ...

A cukorbetegség gyógyítható

A hagyományos terápia a 2-es típusú cukorbetegek százezreit téveszti meg azzal, hogy betegségüket gyógyíthatatlannak tekinti, ...