IR

Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia jelensége régóta ismert, behatóbban azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdtek vele foglalkozni. Ennek fő oka, hogy világossá vált: az inzulinrezisztencia és következménye, az extrém magas inzulinszint (hiperinzulinizmus) nem csupán a cukorbetegségben és az elhízásban játszik központi szerepet, hanem e két folyamat alapozza meg a metabolikus szindrómát is. A metabolikus szindróma viszont a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a neurodegeneratív betegségek vagy a policisztás ovárium szindróma (PCOSz) legnagyobb kockázati tényezője.

Az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinizmus jelei a fáradékonyság, az evés utáni aluszékonyság, a koncentrációs zavar, a gyakori megéhezés, a hipoglikémiás rohamok. Testi tünetei a hízás, illetve a fogyási képtelenség, a magas vérnyomás, a magas trigliceridszint, a depresszió, a hajhullás, nőknél a szőrösödés, a meddőség (lásd a PCOSz-ről szóló cikkünket), a fájdalmas menstruáció, az aknék. Fontos, de kevésbé ismert bőrtünetek is utalnak a magas inzulinszintre, illetve a lappangó cukorbetegségre. Az egyik a jól ismert bőrfüggelék, ami nyakon, hónaljban, arcon szokott megjelenni. Az acanthosis nigricans nyakon, hónaljban, ágyékon jelentkező barnás-szürkés, érdes elszíneződés.1 Az arcbőr „pirospozsgás” kinézete már a cukorbetegség jele is lehet.2 Fontos megyjegyezni, hogy nem feltétlenül hízik el mindenki, akinél inzulinrezisztencia áll fenn.

A nyugati táplálkozástudomány és diabetológia a mai napig nem meri kinyögni, hogy az egész problémát az evolúciós össze nem illés okozza, vagyis az az egyszerű tény, hogy az emberi szervezet evolúciója során nem alkalmazkodott a finomított szénhidrátok tartós fogyasztásához. Ezt a nyugati orvoslás nem akarja tudomásul venni, ezért makacsul erőlteti azt az elképzelést, hogy nem az étrenddel, hanem az emberek mohóságával és mozgásszegény életmódjával van a baj.

A patológiás inzulinrezisztencia kialakulása

Jól ismert, hogy a hasnyálmirigy által termelt inzulin juttatja be a sejtekbe a vérben keringő cukrot. Inzulinrezisztenciának vagy csökkent inzulinérzékenységnek azt az állapotot nevezzük, amikor normál mennyiségű inzulin már nem képes a cukrot a sejtekbe juttatni. Ilyenkor a hasnyálmirigy, érzékelve a magas vércukorszintet, több inzulint termel, így alakul ki a hiperinzulinizmus. Amikor a hasnyálmirigy eléri termelési maximumát, kórosan magas marad a vércukorszint: ez a 2-es típusú cukorbetegség.

Ebben a folyamatban a legújabb kutatások szerint kulcsszerepet játszik a máj inzulinrezisztenssé válása.3 A máj igen fontos szerepet tölt be a normál vércukorszint fenntartásában. Amint csökken a vércukorszint, például két étkezés közt, a máj cukrot kezd szintetizálni glikogénből vagy fehérjéből. A máj az inzulinszintből tájékozódik, mennyi cukrot kell termelnie. Normálisan, ha csökken a vércukorszint, csökken az inzulinszint is, ezért fokozódik a máj cukortermelése. Ám mi történik, ha a máj inzulinrezisztenssé válik? Ha a máj „megvakul”, többé nem érzékeli a magas inzulinszintet. Pedig ez jelezné neki, hogy le kellene állnia a cukorszintézissel. „Vaksága” miatt vadul termeli a cukrot, akár kell, akár nem kell. A szénhidrátdús nyugati étrendben minden étkezés alaposan megemeli a vércukorszintet, ám ehhez mindig hozzáadódik az „elvakult” máj által termelt cukor is, ezért lesz nagyon magas a vércukorszint. A reggeli vércukorszint műszerpontossággal jelzi, mennyi cukrot termel a máj.

Miért és hogyan válik inzulinrezisztenssé a máj? A máj inzulinérzéketlenségének mértéke a máj elzsírosodásával arányos. Az elzsírosodás azért következik be, mert amikor a máj és az izomzat glikogénraktárai megtelnek, s több cukrot már nem tudnak felvenni, akkor a máj triglicerideket kezd raktározni és kibocsátani. Ez egy ördögi kör, mert minél jobban elzsírosodik a máj, annál több cukrot és zsírt termel. A zsírok hatására az izomzat még inkább inzulinrezisztenssé válik, s tovább emelkedik a vércukorszint. A vizsgálatok szerint, ha például kísérleti személyeknek infúzióban zsírsavakat adnak be, az izomszövetek inzulinrezisztenssé válnak, és romlik a cukorfelvételük.4 Az inzulinrezisztencia szélsőséges formájában, a 2-es típusú cukorbetegségben az izmok glikogénraktárai alig vesznek már fel cukrot.5 Hogy a magas trigliceridszint miért okozza az izomzat inzulinrezisztenciáját, azt eredeti funkciójából érthetjük meg.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Szendi Gábor

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Rés a pajzson

Korunk legelterjedtebb népbetegsége az elhízás, mely nemcsak esztétikai probléma, henem az egészségünket is veszélyezteti: a ...

A székrekedés

A székrekedést majd’ száz éve azonosítják a csökkent rostbevitellel, ennél azonban összetettebb probléma, s kialakulásában ...

A bélflóra megalapozása – születés és szoptatás

Az utóbbi idők kutatásai megerősítik a bélflóra szerepét az egészséges ember életében, különös fontosságot tulajdonítva ...

Az elhízás és a gyulladás

A 20–21. századot sokféleképpen nevezték már, én a “Gyulladás kora” elnevezést javaslom. A folyamatos szervezetszintű ...

Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia jelensége régóta ismert, behatóbban azonban csak az utóbbi évtizedekben kezdtek vele foglalkozni. Ennek ...

A cukorbetegség gyógyítható

A hagyományos terápia a 2-es típusú cukorbetegek százezreit téveszti meg azzal, hogy betegségüket gyógyíthatatlannak tekinti, ...