Főoldal » Paleo és háziállataink » Kedvenc ragadozóink paleolit táplálása
Kedvenceink legalább annyira megsínylik a helytelen táplálkozást, mint mi magunk

Kedvenc ragadozóink paleolit táplálása

Ne legyenek illúzióink, a nyugati táplálkozás megbetegítő hatásai ugyanúgy érintik kedvenceinket is, ők ugyanazokban a civilizációs betegségekben szenvednek, mint gazdáik. Nem elég tehát, hogy a mi életmódunk és étrendünk változik, az övékét is meg kell reformálnunk.

A címben kedvenc ragadozóinkat jelöltem meg, de következtetéseket bármilyen fajú dédelgetett jószágra, vagy akár saját magára vonatkozóan is szűrhet le a gazdi.

Nyilván csak irányelveket lehet megfogalmazni az állat táplálására és tartására vonatkozóan, hiszen mindenki más és más lehetőségekkel bír, mégis törekednünk kell arra, hogy a lehető legkevésbé károsítsuk kedvenceink szervezetét. Kevesen tudják, de a halál – közvetlenül vagy közvetetten – a leggyakrabban (70-75%) a beleken keresztül érkezik dédelgetett ragadozóinkhoz (görény, macska, kutya), pont ugyanúgy, mint a gazdáikhoz. A természetben nem ez a jellemző, ott inkább az egymással történő vetélkedés, a zsákmány megszerzése közben elszenvedett sérülések, fertőzések jelenthetik a vég kezdetét. A kedvencek között számtalan olyan megbetegedést tapasztalhatunk, mely a természetben egyáltalán nem, illetve nagyon ritkán fordul elő. A környezeti tényezők átalakulása vezetett oda, hogy ma a háziasított jószágokat az emberhez hasonló krónikus betegségek támadják meg. A környezeti tényezők közül a mozgás hiánya és a táplálkozás jelenti a legnagyobb változást, nem pedig – mint sokan vélik – a környezetszennyezés. Az orvostudomány szeret azzal érvelni, hogy az emberek elöregedése miatt vált gyakorivá sok civilizációs betegség. Ahogy az embereknél is hamis ez az érvelés, úgy kedvenceink körében sem az öregedő „társadalom” az, amely előhúzta a varázsdobozból a sok krónikus betegséget, hogy legyen mit vizsgálni a tudósoknak, az állatorvosoknak pedig legyen mit kezelni. A hatalmi harcok és a zsákmányállat elejtése közben szerzett sebek hiánya (a fertőző betegségek csökkenő száma), az állatorvosok heroikus küzdelme, növekvő számú diagnosztikai lehetőségeik és a kezelések széles palettája az, ami meghosszabbítja a kedvenc életét. Kérdés az, hogy az aktív élet mennyivel lett hosszabb, vagyis elhízott, éppen csak totyogni tudó kutyánk vagy az egész napot végigalvó macskánk valójában mennyire él teljes életet. Megfigyelések szerint dédelgetett ragadozóink körében is egyre nagyobb mértéket ölt az elhízás, a „szellemi leépülés”, nő az egy egyedre vetített gyógyszerfogyasztás aránya, pont, mint az embernél. Az alapprobléma, a betegségek mélyen húzódó gyökere többnyire nem kerül kezelésre: olyan ez, mint amikor fűnyíróval levágjuk a tarackot, és azt várjuk, hogy ne nőjön újra. A krónikus nyavalyákat kezeljük, de az igazi okokat a legritkább esetben ismerjük, mind az állatorvosi, mind az emberi betegségek esetében. A mai hivatalos álláspont szerint az elhúzódó gondok miatt a legtöbbször a gének a hibásak. A második tudományosmagyarázat a betegséget kiváltó problémára, hogy idiopatikus, vagyis „nem tudjuk”, mi idézi elő. A harmadik, amikor sok összetevő együttes hatásának – mint a bolygók együttállásának – az eredménye az elváltozás (ezek a multifaktoriális kórok). Lehet, hogy mai nézeteink némileg tévesek, és az elhúzódó betegségek problémáinak gyökerei valójában igen mélyre, a nagyon távoli múltba vezetnek vissza, mert kedvenceink elődei nem láttak a jövőbe, nem tudták, mivel kell majd táplálkozniuk?!

A ragadozók genetikai állománya évmilliókig alakult, tökéletesedett, a legéletképesebb maradt életben és szaporodott tovább az éppen aktuális környezetben. Így alakult optimálissá kedvenceink örökítőanyaga a ragadozó életmódhoz és a körülményekhez. A módosulások mindig kisléptűek voltak, a nagy környezeti változások (akár a zsákmányállatokban, akár a hőmérsékletben következtek be) gyakran a fajok tömeges kihalásához vezettek. A környezet alakította ki kedvenceink őseinek genetikáját, akár a görényünkről, akár a macskánkról vagy a kutyánkról van szó. Az evolúció csak a hasznos, az élet szempontjából előnyös géneket tartotta meg, a többi, a fölösleg kirostálódott az évmilliók során. A tökéletesedés, ha lassan is, de több tízmillió éven át haladt előre. A táplálék, a mi esetünkben a zsákmányállat, mint legfontosabb környezeti tényező alakította, formálta a kedvencek génállományát. A probléma lényegét az adja, hogy genetikailag nem a mai táplálékokhoz alkalmazkodtak ragadozóink. Az örökítőanyagban található gének egy táplálékban viszonylag szegényebb, sok mozgást igénylő, a zsákmányállat minden zsírcafatkáját hasznosító ragadozó életmódhoz alakultak ki néhány millió generáció alatt.

>> A következő oldalon folytatjuk…

Szerzőnk: Dr. Molnár Zsolt

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Glutén – Ami nekünk árt, kedvenceinknek sem használ

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized ...

Cooleszterin

A táplálkozással foglalkozó szakemberek már számos, a táplálékkal elfogyasztott anyagról állítottak rosszat, majd néhány évtized ...

Kedvenc ragadozóink és a gyulladás

Ahhoz, hogy megértsük, miért függ össze egymással olyan sok betegség, azaz miért gyakoribb például a ...

Kedvenc ragadozóink paleolit táplálása

Ne legyenek illúzióink, a nyugati táplálkozás megbetegítő hatásai ugyanúgy érintik kedvenceinket is, ők ugyanazokban a ...