Myasthenia gravisban szenvedtem. Mára teljesen “megadta magát”.

Tisztelt Szendi Úr!
Leírom gyógyulásom történetét, egy nehéz, eddig gyógyíthatatlannak hitt autoimmun betegségből sikerül kimászni. Ma Magyarországon kb. 1000 ilyen beteg van, a tapasztalat, egyre több fiatal betegszik meg ebben a betegségben. A betegség neve Myasthenia gravis, azaz kóros izomgyengeség. Valószínűleg egy ki nem gyógyított vírusos betegség lehetett a alapja, mert a csecsemőmirigy elváltozásával járó betegségről van szó.
De lássuk a történetet.
Zsuzsanna vagyok, 1959-ben születtem, vagyis vízöntő vagyok. Ennek azért van jelentősége, mert ez a jegy amúgy is a forradalmiságról szól, nem egykönnyen szoktam elfogadni a történéseket, ha tudom, hogy változtathatok rajta.
Visszatérve a történethez, 1995-ben megszületett harmadik gyermekem. Már a terhesség alatt voltak nagyon rossz periódusaim, azaz erőtlenség a comb- és a karizmaimban. Gondot jelentett fellépni a járdaszigetre, vagy naponta fésülködni. Gyermekem születése után sem múltak el a tünetek, habár az orvosok azzal hitegettek, hogy valószínűleg a szülést követően, ha a gyermek leszáll egy idegpályáról, megszűnnek a kellemetlenségek. Nem így lett, a háziorvos és a gyerekorvos sem tudott kellő diagnózist felállítani. Meggyanúsítottak, hogy valószínűleg gyermekágyi depresszióban szenvedek, ami gyakori ilyen helyzetben. Én, aki mindig tele van tervekkel.
1996-ban végre diagnosztizálták bajomat, úgy, hogy felkerestem egy neurológust, lehet, hogy sclerosis multiplexes vagyok. A vizsgálat végén a doktornő azt mondta, van egy jó híre és egy rossz. A jó hír, hogy nem SM-es vagyok, a rossz, hogy myasthenia gravis a betegségem. Gyógyszertári szakasszisztens a végzettségem, erről a betegségről egy mondatatot tanultunk és azt, hogy nagyon randa betegség. Emlékszem, akkor, a tanteremben kinéztem az ablakon, és arra gondoltam, remélhetőleg nem lesz nekem ilyen betegségem. Megérzés.
1996 decemberében kivették a csecsemőmirigyemet, gyógyszeresen elláttak. A műtétet követőleg 2 évig jól voltam, dolgoztam. Persze korlátok között éltem, le kellett mondanom a sportról, a hegymászásról, a túrakerékpározásról. Elfogadtam, mert élek, viszonylag jól.
A második évben azonban elkezdtem visszacsúszni, és nagyon sokszor voltam felső légúti beteg. Megint orvosok, akik a szteroid és az immunszupresszív kezelést ajánlották. Közben kiderült alulműködő pajzsmirigy betegségem is van. Mivel a gyógyszerekhez értek, nem vállaltam fel a terápiát. Kivéve a pajzsmirigy betegségre a szubsztitúciót.
Akkor fordultam az alternatív tudományok felé, azt tudtam, hogy az immunrendszer kisiklott rendes pályájáról, ezért ez a betegségem. Tehát a megoldás, az immunrendszert kell vissza igazgatni rendes medrébe, mintha folyószabályozást végeznék. Ennek érdekében áttértem a vegetárius étkezésre, ami, már tudom, hogy nem a legszerencsésebb megoldás volt, mert a szénhidrátokat engedélyezte. Emellett rengeteg vitamint, organikus ásványi anyagot fogyasztottam. Valamennyire jobban lettem. Így már nem voltam munkámban hátráltatva, bár a megfázásos tünetek csak halványultak. Sok-sok természetgyógyászati könyvet elolvastam, végül felállítottam magamnak egy sztenderd terápiát: ásványi és vitamin készítmények, omega-3, és a bélflóra regenerálása, tisztítása. Mellette sok szabadidős program korlátolt mozgással, és megtanultam relaxálni, meditálni. Mivel fantáziában nem szenvedtem soha hiányt, elképzeltem, hogy kis manók újra építik csecsemőmirigyemet. Tíz éven át éltem ebben a viszonylagos gyógyulásban. Aztán egy ismerősöm megvette a Paleolit táplálkozás című könyvét. Kölcsön kértem, elolvastam, és bekattant, hogy mennyire nem jól táplálkozom. Ma már teljesen betartom a táplálkozás szabályait, és csodák csodájára az myasthenia teljesen megadta magát. Bizonyos táplálék kiegészítőkön kívül semmi gyógyszert nem szedek. Megértettem a pajzsmirigyes összefüggést is, és mivel a bélflórámat rendbe tartom, + megvontam a szénhidrátokat, megszűnt az a a bizonyos gombócérzés a torkomban, amit szintén a myastheniával magyaráztak. Most már tudom, hogy a pajzsmirigy gyulladásának volt a következménye. Az idevonatkozó gyógyszert nem merem elhagyni, de reménykedem, hogy a hashimoto is reagál a táplálkozásra. Mellékesen az emésztésem is teljesen rendbe jött, nincsenek puffadások, szelesedések. Visszafogytam a 38-as méretbe, lelkesen nordik walkingozom, és felszabadultam dolgozom. Visszaállt a családi munkamegosztás, a női terheket vígan viszem vállamon.
Nagyon boldog vagyok, nagyon köszönöm Doktor Úrnak a végső lökést, borzasztóan szerencsésnek érzem magam, hogy visszakaptam az életemet, hogy azt habitusomnak megfelelően élhetem.
Logikailag is megértettem, táplálkozásunk teljesen eltért a determinálttól, és nagyon kevés idő telt el az alkalmazkodáshoz, valamint nagyon gyulladásos időket élünk (H1N1), most teljesen tehermentesíteni kell az immunrendszert, hogy fel tudja venni a kesztyűt az új vírussal, kihívással. Szervezetünk így visszakapja erejét, a ránk szabott egyéni egészséget.
Még egyszer köszönöm, hogy felnyitotta szemünket, és megosztotta velünk a TITKOT.
Őszinte üdvözlettel és tisztelettel.
Zsuzsanna

Szerzőnk: Magazin

Írja meg a véleményét!

x

Check Also

Balázs története

Pár évvel ezelőtt, 2012 október végén változtattam meg az étrendemet, egyik percről a másikra elhagyva ...

Két hét alatt drámai javulás a II-es típusú cukorbetegségben

Én a két hetes paleós tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek! A múlt héten kaptam kézhez a ...

Colitis, vastagbélrák, anus prae – a fel nem ismert lisztérzékenység következményei

Tisztelt Szendi Gábor ÚR! 54 éves vagyok, 25 éve diagnosztizáltak nálam colitist, amiből hamarosan colitis ...

Mellemből elmúltak a ciszták

Kedves Szendi Gábor! Három hónap Paleo táplálkozással a cisztáim nyomtalanul elmultak… Három évvel ezelött fedeztem ...

Lefogytam, új életet kezdtem

Tisztelt Szendi Úr! Engedje meg, hogy levelemben röviden köszönetet mondjak Önnek, amiért a könyveiből megszerzett ...

A fene gondolta, hogy ennyi mindenért a gabona felelős

Kedves Gábor! Gabonafogyasztás?! Fogyni kezdtem. 50 kilóról 40 kilóra! Karikás volt a szemem. De nem ...